“A kisebbségek ellen rendszeresek a pogromszerű zaklatások az országban” – állítja a ZDF német közszolgálati televízió Magyarországról. „]]>Kiüresített demokrácia]]>” és ]]>„Fidesz-diktatúra”]]> is – írja, pontosabban hazudja a baráti Németország sajtója.

Nem német érdekek bújnak meg a háttérben.

Az egészen durva kettős mérce azt mutatja, hogy rejtett érdekcsoport próbálja rombolni Magyarországot, be nem vallott, de nagyon is sejthető célból. A hálózat szövevénye átnyúlik államhatárokon, sőt kontinenshatárokon is.

Ugyanez a hálózat 2006-ban hallgatott.

Pedig mi történt az emlékezetes évben? Bizony: egyértelműen terrorkormányzás zajlott, a diktatúra szó is könnyen elővehető, hiszen a társadalom becsapása, közérdekű adatok eltitkolása és a nyers erőszak egyaránt felszínre bukott az adott esztendőben.

Maga az akkori kormányvezető vallotta be, hogy két éven át hazudott az embereknek.

Ez bizony alkotmánysértés – ebben az értelemben törvénysértés – volt, hiszen a kormány feladata a törvények érvényesítése is, ez esetben nem hogy nem érvényesítette a törvényeket a kormány, hanem annak feje maga sértette meg a paragrafusokat.

A legfőbb ügyész azonban béna maradt.

Nem csoda, hiszen az adott időszakban a terror kézzel fogható jelei mutatkoztak az országban. A Parlament például drótkerítéssel volt körülvéve, ezt még a Kádár-rendszer sem tette – mint Steindl Imre nevezte - a demokrácia templomával.

Október 23-án piros volt a vér a pesti utcán.

Nem – csak - 1956-ban, hanem ötven évvel később: 2006-ban. A terrorkormányzás ugyanis máig azonosítatlan kékruhásokat vezényelt ki a törvényesen demonstráló európai uniós polgárokra, és fejmagasságban gumitölténnyel lövette őket.

Majd vaspálcával – viperával – véresre verette a fiatalokat.

Ezután borította el a terror viharfelhője a fővárost. A Bródy Sándor utca egy szakaszát, ahol az állami rádió székelt, lezárta a rendőrség. Csak önmagukat igazoló állampolgárok léphettek be – indokolt esetben – a területre.

Előzőleg a rádió udvarában valakik fiatalokat véresre vertek.

A terror hangulatát jellemzi, hogy a lezárt utcaszakaszon működött egy lottózó, amelyet ezzel egy időre kivontak a forgalomból. A lottózó vezetője az adott terrorhangulatban nem mert kártérítést kérni a veszteségért – ez eszébe sem jutott.

Rosszkor rossz helyre tévedt fiatalokat köztörvényesek közé zártak.

Majd bírókkal elítéltettek ártatlan embereket – utóbbiakat később rehabilitálták -, így a fiatal bírók egy életre erkölcsi hullává váltak, méltatlanok arra, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozzanak, de az akkor az arcukra csontosodott rinocéroszbőr mögött ma is ügyködnek.

Testi és lelki sérülést egyaránt szenvedtek európai uniós polgárok.

Számosan maradandó sebesülést szereztek az utcai harcokban rájuk – gumitölténnyel – lövő kékruhásoktól – ezért évekkel később pénzzel, amennyire lehetett, kárpótolták őket az adófizetők. Azaz nem a terrorkormány tagjai, hanem az állampolgárok fizettek.

Hogyan kerülhetett posztra a terrorkormány?

Két évvel korábban, 2004 augusztusában Medgyessy Péter miniszterelnök a Népszabadságban nyilvánosságra hozta, hogy „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.” Pár nap múlva a korrupcióval teli koalíciós párt megbuktatta a kormányfőt.

Ki volt akkor az SZDSZ elnöke?

Ez már feledésbe merült, de ki kell deríteni, és megfelelő körülmények között kérdőre vonni. A megfelelő körülmények ez esetben azt jelentik, hogy ne tudjon konkrét kérdésekre populista böffentésekkel reagálni, hanem az igazat kelljen mondania.

Ha ezt nem teszi, ki kell terjeszteni rá a jogállamot.

A Nyugat visszataszító kettős mércéjét jelzi, hogy egy szava sem volt ahhoz, hogy Magyarországon egy korrupcióval teli párt maradhasson a kormánykoalícióban, és ahhoz sem, hogy 2006-ban törvényesen és békésen demonstráló európai uniós polgárokat vertek véresre Budapesten.

Ezt a kettős mércét nem európai érdek használja.