- 0
Soros blogja szerint nem baj, ha kevesebb magyar lesz, úgyis túlnépesedik a bolygó
Meghallgattam a 444 „tudományos” alblogjának, a Qubitnak az egyik hangjátékát (ők „podcastnek” nevezik). Virtigli életvédőként fölért számomra egy kerékbe töréssel. Már maga a cím orrba vágott: „Kutya vagy gyerek?”. Ki kérdezhet effélét? Épelméjű emberben egyáltalán fölvetődhet ilyesmi? Pláne egy olyan országban, amelynek népessége – a világ egyik leggálánsabb családtámogatási rendszere dacára – évről évre tízezrekkel csökken. A jólét kiölte belőlünk a fajfenntartási ösztönt, elfogyóban vagyunk – ezek meg azt kérdik, kutya vagy gyerek.
Aztán a műsorban meg is válaszolják a kérdést. Természetesen kutya. Persze, nem így, pacekba mondják, hogy ne szülj, annál ravaszabbak. Sunyin, áltudományos sumákolásba csomagolva. A 444-es Kun Zsuzsa viszi a prímet:
Szoktam azzal viccelődni, hogy van egy háromszáz tételes listám, hogy miért nem szeretnék gyereket, és egyetlen olyan érvem van, hogy miért szeretnék, ez pedig az, hogy cukik. De ezen a háromszáz tételes listán előkelő helyen szerepel az, hogy túl sokan vagyunk, és hogy mennyi ökológiai lábnyoma van ennyi embernek.
Meghal a bolygó, ezért Kun nem szül. Rendben. Magánügye, szül-e. Ám ő kijön vele a fényre, egy stúdióból hirdeti, hogy a Föld ellen való vétek a gyermekvállalás. Mintha lelkiismeret-furdalást akarna kelteni mindazokban, akik mégis gyermeket vállalnak. (Miközben épp ez a típus szokta azzal vádolni a kormányt, hogy a sok családtámogatással lelkiismeret-furdalást kelt bennük, gyerekellenesekben.)
A műsor áltudományos díszleteként egy bizonyos Kubinyi Enikő etológus szolgált, aki az MTA–ELTE Lendület Társállat kutatócsoportjának témavezetője. Legerősebb mondatait idemásolom:
Amúgy meg miért kellene annyi gyerek? Tehát már több mint nyolcmilliárdan vagyunk, csak az én életem alatt megduplázódott, a szüleim élete alatt megnégyszereződött az emberek száma. És értem, hogy a Kárpát-medencében most éppen nem tízmillióan leszünk, hanem kevesebben, de hát volt már ilyen a történelem során. Meg hát meg lehet oldani ezeket a problémákat máshogy is, mint hogy szülésekkel.
Mégis mivel, tessék mondani? De nem mondja. Gyanítom, a 444 olvasói maguktól is tudják a megoldást, hisz nyolc éve ezzel etetik őket: engedjünk be még több migránst.
Szóval fogy a magyar a Kárpát-medencében, de nem nagy ügy, volt már ilyen, sőt igazából jól is jön, hiszen eközben a bolygón egyre többen vagyunk – sugallja az állatkutató néni. Az láthatólag nem különösebben hatja meg (és úgy általában a magyarországi baloldalnak a témához hozzászóló zömét sem szokta meghatni), ha esetleg kihal a magyar. Kubinyi etológus látótávolsága a bolygó, a teljes emberiség, és nem olyan provinciális suttyó, mint mi, akik csak a magyarokkal törődünk.
Hogy eltűnhet a világ egyik legtehetségesebb, legokosabb, legjobb nemzete, a magyar, vagy legalábbis egyre csökken a súlyunk? Mit számít? Gondolom, a mi dolgunk ellensúlyozni azt, hogy Afrika pár évtizeden belül megduplázza a lélekszámát. És ők szaporodás közben föltehetőleg kevéssé lesznek tekintettel Kun Zsuzsa meg Kubinyi Enikő intelmeire.
Kubinyi aztán azon mereng egy sort, mit kellene tenni a világgal.
Nyolcmilliárd nagyon sok, nyugodtan mondjuk ki, hogy vissza lehetne menni kétmilliárdra.
Javaslatai ugyan itt sincsenek, hogy például gázkamrával, esetleg hidrogénbombával orvosolná-e a túlnépesedést. Aprót köhintve csupán annyit jegyez meg, hogy az ősi időkben „az újszülöttek megölése születésszabályozási módszer volt csomó törzsnél”. Nem, nem mondja, hogy most is tegyünk így, hiszen „a kultúránk már nem fogadja el”. Ám jelzi, valamilyen születésszabályozási módszer kellene „önvédelmi mechanizmusként”. Majd nevetve hozzáteszi, nem csoda, hogy a fiatalabb generáció nem akar több gyereket vállalni, hiszen „körülnézünk, és azt látjuk, hogy túl sokan vagyunk”.
Én meg azt mondom: mi, magyarok nem vagyunk sokan. Éppenséggel egymillióval kevesebben vagyunk, mint a nyolcvanas években. Ez tény. Az viszont kétségtelen, hogy a bolygóvédő szerepben tetszelgő életellenesek, a normális családok ellen fenekedő gyerekgyűlölők sokan vannak, túl sokan. Itt tenyésztik, hizlalják őket a 444-en.
(Vagy éppen a Hvg.hu-n, ahol pár éve Tóta W. Árpád arról merengett: „Megéri-e magyart tenyészteni? […] Semmi sem igazolja az alaptézist […], hogy baj lenne, ha kevesebben leszünk. […] Most sem kevesen vagyunk, hanem buták. […] S ha kevesen, hát elég belőlünk annyi.”)
Ha a magyarországi baloldal legalább ebben a sorskérdésben nem a nemzet ellen dolgozna, tán lenne halvány esélyünk túlélni a közelgő demográfiai katasztrófát.
Emlékeznek?
A 444-en Bede Márton 2015-ben még azt írta kedvenceiről, a migránsokról: „Az a baj, hogy továbbmennek.” Bedét és a mostani kutyás agitpropot egymás mellé rakva az alábbi következtetést szűrhetjük le: a 444 szerint a magyar gyerek nem jó, ne szülessen több, mert túl sokan vagyunk; ám vadidegen muszlim migráns jöjjön csak minél több, őket szeressük-dédelgessük. Ördögi.
De vissza a „Kutya vagy gyerek?”-hez! Kun Zsuzsa a művi meddővé tétel kapcsán azon sopánkodik egy sort, hogy a magyar Országgyűlés hét éve szigorította a szabályozást, és már csak három gyermek után, negyvenéves kor felett lehet kérni a művi meddővé tételt. Miközben külföldön sokkal megengedőbb a szabályozás, brühühü. Gonosz Orbán! Jut eszembe, szegény Bede Mártonnak is Pozsonyig kellett szaladnia 2021-ben, hogy elköttethesse magát. Szép, öblös cikkben be is számolt róla a Soros-blogban, hiszen ez nyilvánvalóan közügy. A vazektómiám – ez volt a dolgozat címe. Idézek belőle:
Egyszer minden pár elbeszélget arról, hogy ennyi gyerek elég. Innen a logikus út egy Pozsony melletti klinika műtőjébe vezet, ahol diszkréten duruzsol a hangszórókból az I Will Always Love You Whitney Houstontól. Miközben egy angolul érthetetlen akcentussal magyarázó szlovák orvos szakszerű mozdulatokkal felnyitja a herezacskód.
Kor- és kórtörténeti írás.
A 444 nem ma kezdte az áltudományos köntösbe bújtatott gyermektelenítő kampányt. Régi becsípődésük ez. Tavaly áprilisban például gyermektelen, kutyás nők nyilatkozatait kötötték csokorba. Egyikük, egy bizonyos Márti például arról tájékoztatott: „Nem akarom, hogy még egy szörnyeteggel több legyen a világban. A kutya viszont szeretetet ad. Nem veszekszik, nincs hisztirohama, hamar szobatiszta. Van elég ember a világon, és minél több van, annál gyengébb a minőségük.” Szörnyeteg? Önmagára céloz? Meg gyengébb minőségű emberek?
Hogy beszélhet bárki így a gyermekvállalásról? Érző, gondolkodó lény aligha. Honnan mászott elő? És miért hirdeti, reklámozza mindezt a 444 úgy, mintha egy értelmes, megfontolandó életminta lenne, nem pedig sötét és önpusztító őrület? Költői kérdések. Gyuri bácsi küldi a dollárt, ahhoz teljesíteni kell a penzumot.
Friss hír, az RTL boldogan újságolja, állítólag a statisztikai hivatal adatai alapján:
A 2022-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon az elmúlt években megháromszorozódott a szivárványcsaládok száma. Míg 2016-ban, az úgynevezett mikrocenzus során 681 azonos nemű, kisgyereket nevelő párt írtak össze, 2022-ben már 2183 azonos nemű pár nyilatkozott arról, hogy kiskorú gyereke vagy gyerekei vannak.
Hát nem csodás? Mert természetesen nem kell gyerek, a gyerek rossz – kivéve, ha két hermafrodita nevelheti. Az más. A tavaly áprilisi 444-cikkben egyébként egy állítólagos Rita azt ecsetelte: „Egy kutyától meg lehet szabadulni, ha nem jön be a dolog. A gyerek óriási felelősség, felborítja az életet, a hormonháztartást, mindent. A kutya meg egyszerűen csak lesz, és ha a párnak mégsem jön be, mert úgy érzik, hogy túl sok mindenről le kell mondani miatta, vagy túl sok pénzt visz el, akkor akár el is tudják ajándékozni.”
Íme, ennyi ezeknek a felelősségtudatuk. Így szeretnek ők gyereket, kutyát, hazát, bármit. Csupán osztani-szorozni képesek, megéri-e nekik. Egy hideg fogaskerékben több lélek van, mint bennük. Hát így bízzuk rájuk még egyszer a hazánkat!
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock/Tatyana Vyc)
Pilhál Tamás
