Ma 2021 január 15. Lóránt, Loránd napja van. Holnap Gusztáv napja lesz.
2022-ben a lét lesz a tét

2022-ben a lét lesz a tét

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
A Soros-kolbász be van töltve...

Politológiai közhely, hogy a választásokat a bizonytalanok és a pártcserélők döntik el. A bizonytalanokat pedig leginkább a közhangulat befolyásolja. Az emberek többsége szeret a győztesre szavazni, nem véletlen, hogy a pártokhoz kötődő közvélemény-kutató cégek felméréseiben az adott párt jellemzően jobban szerepel a reálisnál. (A Szonda Ipsos még az utolsó pillanatban is MSZP-győzelmet prognosztizált 1998-ban.)

Közhangulatot pedig ma a leghatékonyabban a közösségi médiának nevezett felületeken lehet teremteni. A politikai szempontból el nem kötelezett Facebook-, Instagram- és/vagy Twitter-felhasználó még abban az esetben is a közhangulat objektív valóságaként érzékeli a vele szembejövő vélemények vektorát, ha egyébként tisztában van azzal, hogy egyoldalú cenzúra jellemzi ezeket a felületeket.

Az Egyesült Államokban tavaly lezajlott választások a maguk pőreségében mutatják be a „közösségi média” működtetőinek politikai elkötelezettségét, gátlástalanságát és arcátlanságát.

Donald Trump olyan totális ellenszélben aratott fényes győzelmet, mely közülünk leginkább azoknak képzelhető el, akik megélték a kilencvenes évek elejének SZDSZ-es médiaterrorját. Nemcsak a közösségi média cenzúrázta őt és táborát, de ellene volt az írott és elektronikus sajtó, a véleményformáló értelmiség, és az Egyesült Államokban kivételes befolyással bíró hollywoodi elit bő kilencven százaléka. A fényes győzelmet a másik oldal, a Biden-csapat tömeges szavazatgyártással, a szavazat-ellenőrzés ellehetetlenítésével és szoftveres rásegítéssel egyszerűen elcsalta.

A jogi út, a választási csalás elleni jogorvoslati kísérlet csődöt mondani látszik. Ahogy a Kossuth téri néptribun, Gonda László fogalmazott egyik Facebook-bejegyzésében, az Egyesült Államokban nemcsak Donald Trumpot váltották le, hanem magát a demokráciát, azt a politikai berendezkedést, mely a politikai erők formális esélyegyenlőségén és a közakaratot kifejező többpárti versenyen alapszik. A győztestől senki által fel nem hatalmazott erők egyszerűen elvették a győzelmét, visszaélve látható és láthatatlan hatalmukkal.

Joe Biden formális, demokratikus legitimitása nem nagyobb, mint a magyarországi kékcédulás választásokon a kommunistáké, sőt! Az 1947-es csalás gyermeteg játszadozás volt ahhoz képest, amit Bidenék most műveltek, eredményében is, hiszen akkor a kommunisták még csalással sem tudtak győzni. A szovjet jelenlét garantálta anno, hogy a csalás haszonélvezői kezükbe vegyék később a kormányrudat, most a globális háttérhatalom teszi meg ezt. Első lépésként, a szólásszabadság nagyobb dicsőségére, letiltották a még hivatalban levő elnököt a nagyobb közösségi felületekről.

A Capitolium ostroma – akár a balos erők szervezték, akár nem – reális és jogos felháborodáson alapult. Jellemző, hogy ezt az egész jelenségkört miként láttatja a hazai baloldal görbe tükre. Az amerikai gigacsalás győzteseinek hazai támogatói képesek Orbán Viktort támadni azzal, hogy 2022-ben el fogja vitatni az ellenzék győzelmét, akárcsak Trump. Holott, bármily furcsa is, a magyar választási rendszer nagyságrenddel átláthatóbb, korrektebb, mint az amerikai, itt egyszerűen nem lehet csalni, amennyiben két egymást ellenőrző, jól szervezett erő áll egymással szemben. Másrészről épp a baloldal volt az, mely 2018-ban csalást kiáltott. S azt se felejtsük, hogy a magyar történelemben az erőszak és a választási csalás eszközéhez is a baloldal nyúlt ismételten.

A történelem nagy tanítómester. Nem véletlen, hogy ez a balos társaság igyekezett eltörölni a történelemérettségit, ez fröcsög, amikor a kormány nemzeti szelleművé igyekszik tenni az oktatást, és ez hamisítja arcátlanul a történelemírást is, címeres hazaárulókból faragva példaképet, nemzeti hősökből pedig diabolikus figurákat, elég egyik oldalon az országot szétprédáló Károlyi Mihályra és a dokumentáltan szabadkőműves-befolyás alatt álló társaságára, a másik oldalon Horthy Miklósra és mártír miniszterelnökeinkre gondolni.

A szemünk előtt rajzolódik ki ismét a kuruc-labanc ellentét, azzal a különbséggel, hogy a birodalom oldalán állókban ezúttal semmiféle nemzeti érzés nincs, sőt ők magát a nemzeti érzést, a nemzeti szolidaritást, a nemzetelvű politikát és a mindennek intézményi keretet adó nemzetállamot igyekeznek minden eszközzel felszámolni. Kezdve a tudatátprogramozással, folytatva a véderő lezüllesztésével, a kormánynak a lakosság gyarapodása érdekében kifejtett modellértékű erőfeszítései elleni gúnyolódó uszítással, el egészen a magyar állam maradék szuverenitásának felszámolásáig. Mert ugyan mi mást jelentene az európai egyesült államok hagymázas víziója?

A Rákóczi-szabadságharcot lezáró béke korrektsége a labanc oldalon álló Pálffy János császári főparancsnok nemzeti felelősségének volt köszönhető elsősorban, nem lebecsülve persze Károlyi Sándor politikai realizmusát. Mai labancaink ezzel szemben Haynau-csicskások, akik a birodalmi akaratnak, a migránstömegek befogadásának, a genderőrületnek és a nemzetek felszámolásának leghatározottabban ellenálló Magyarország és Lengyelország megbüntetését követelik lihegve Brüsszelben.

A 2015-ös migránsinvázió idején joggal hihettük, hogy legalább ebben a kérdésben a normalitás oldalára állnak, hiszen nem kell sok ész annak belátáshoz, hogy az iszlám betolakodók mentalitásukkal, vallási fanatizmusukkal, felsőbbrendűségi tudatukkal, hódító szándékukkal, torz értékrendjükkel, mélyen kódolt antiszemitizmusukkal az ő létkörülményeiket is tönkreteszik, az ő leszármazottaiknak éppen úgy a mindennapos félelem lesz az osztályrészük, mint a mieinknek, ha ezek többségbe kerülnek. Márpedig ha beengedjük őket, akkor többségbe fognak kerülni.

Ha belegondolunk ebbe, akkor azzal a kérdéssel találjuk szemben magunkat, hogy vajon milyen mértékű magyargyűlöletnek kell lennie a balos ellenzékiek szívében ahhoz, hogy inkább választják a párhuzamos társadalmak nyugati létmodelljét, mely előbb-utóbb szükségképpen egy polgárháborúba torkollik, csak azért, hogy Magyarország megszűnjön mint magyar ország?

Lehet-e más következtetést levonni abból, hogy 2004-ben azzal riogattak, hogy az erdélyi magyarok tönkreteszik a szociális ellátórendszert, de most szélesre nyitnák az ország kapuit azok előtt, akik Franciaországba, Németországba, Ausztriába, Belgiumba, Svédországba (és a sor még folytatható) a kriminalitás növekedését, utcai lefejezéseket és megkövezést, mise közbeni gyilkosságokat, a nemierőszak-statisztikák egekbe szökését hozták úgy, hogy elenyésző töredékük hajlandó egyáltalán dolgozni?

És ezeknek az erőknek most már felvállalt, nyílt színi támogatója az egykori nemzeti radikális párt, a Jobbik, melynek elnöke képes volt azt állítani, hogy az általa vezetett politikai szervezetnek „semmit nem kellett feladni értékrendjéből a közös listával”. Persze kérdés, hogy melyik Jobbikról beszélt, mert ha arról, amelyiknek Vona Gábor elvette a lelkét, az utána következők pedig az eszét is, akkor igaza van, hiszen a 2017 utáni Jobbiknak már nincs semmiféle értékrendje.

A párt megkísérli a baloldali média, a baloldali politikusok és a baloldali szavazók kegyét keresni a nemzeti retorika visszafogásával és a miniszterelnök elleni vehemens, elsősorban szociális demagógiára alapozó uszítással. Nem számít a magyar érdek, nem számít az, hogy azokkal szövetkeznek, akik ma is kéjjel vezényelnének lovasrohamot a nemzeti tüntetők ellen, nem számít semmi, csak az, hogy a párt szűk klientúrájának biztosítva legyen a megélhetése a következő években. Márpedig ebből semmiféle értékrend nem kerekedik ki.

Ahogy a miniszterelnök fogalmazott, a Soros-kolbász be van töltve, a Jobbik pedig benne van a masszában.

Nem kétséges, 2022-ben a lét lesz a tét. A magyar megmaradás. Ha ezek győznek, nemcsak az országot fogják lerabolni a közpénzben tobzódva, mint tették azt elődeik Borvendég Zsuzsanna hiánypótló kutatásai szerint a Kádár-rendszerben, és teszik ma is a megkaparintott önkormányzatokban, legfőképpen Budapesten, nemcsak gazdasági és politikai függésbe taszítják majd az országot, de minden bizonnyal kapitulálnak majd migránsügyben is. Ebben a kérdésben pedig csak egyszer lehet rosszul lépni.

Borbély Zsolt Attila

A szerző jogász, politológus

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nagyvilág (1453) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (171) Életmód (1) Kultúra (6) Tereb (140) Politika (1571) Belföld (5) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (656) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Heti lámpás (249) Vetítő (37) Mondom a magamét (5036) Mozi világ (440) Jobbegyenes (1945) Irodalmi kávéház (502) Történelem (14) Egészség (50) Flag gondolja (33) Sport (729)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>