Ma 2019 október 15. Teréz napja van. Holnap Gál napja lesz.
lead-cropped-0.jpg

Bayer Zsolt: Tüske a köröm alatt

Flag

Szöveg méret

1
Átlag: 1 (1 szavazat)
S a kérdés is, vajon kell-e az országnak ennyi sértődött „politikus” és ennyi párt, amely újra és újra felszívja, „elhiszi” ezeket a szerencsétleneket.

Kár elverni a port szegény Körömi Attilán. De azért egy kicsit mégis muszáj. Már csak azért, mert a felső pleisztocén óta ismerem. Szegény Körömi Attila már akkor meg volt kicsit sértődve. Igen, ez egy típus, amelyik mindig kicsit meg van sértődve. Mert az ambíciók és a talentumok nincsenek összhangban.

Szegény Körömi Attila is úgy gondolta annak idején, a felső pleisztocénban, hogy neki tulajdonképpen a miniszterelnökség, de legalább az államelnökség, végső kompromisszumként egy komolyabb miniszteri stallum lenne testhezálló, ideális, kvalitásainak mindenképpen megfelelő.

És nem kapta meg ezeket a stallumokat. Így aztán elhagyta az „anyapártot”, a Fideszt, ahol amúgy annak idején még aláírásokat gyűjtött a 2012-es olimpia rendezési jogáért. Hja kérem, régen volt az, még 2002-ben, ki emlékszik arra…

Azért emlegetjük fel mi is, mert Körömi Attila most éppen a Momentum színeiben készül visszatérni a nagypolitikába. Persze ez sem volt ennyire egyszerű, egyenes út. A sértődöttek általában nagyobb kacskaringók után jutnak el a tökéletes morális és mindenféle megsemmisülésig, lásd még Csintalan Sándor esetét az MSZMP–MSZP–Fidesz–MSZP-tengelyen.

De térjünk vissza Körömihez. Ő a Fideszt elhagyva a Jobbikban vélte megtalálni a fejlődő eszmeiségének és ambícióinak leginkább megfelelő alakulatot, majd a pécsi önkormányzati választáson az akkor még MSZP-színekben induló Szili Katalin mögé állt, majd jött egy hosszabb szünet (nyilván elfogytak a rendszerváltó és a kétezres évek elején-közepén alakult pártok, ahol Körömi még kopogtathatott volna), és most végre feltűnt a Momentum, hogy Körömi ismét révbe érjen. Ennyi csak Körömi története, mondom, nem érdemelne szót, de azért benne van az általános érvényű tanulság, a példa, mely örök. S a kérdés is, vajon kell-e az országnak ennyi sértődött „politikus” és ennyi párt, amely újra és újra felszívja, „elhiszi” ezeket a szerencsétleneket.

Pár nappal ezelőtt például ismét hallhattunk a kisgazdapártról, egészen pontosan egy Atyánszky nevű vizesnyolcasról, aki megjelent a nyilvánosságban (tizenöt perc hírnév), és Simicska Lajost jelentette be a „párt” miniszterelnök-jelöltjeként. (A másik nyomorult, a Lajos, örömében és meglepetésében nyilván levizelt néhány hirdetőoszlopot.)

Aztán itt van ez a Demeter nevű hölgy, ő az MSZP-t hagyta oda az LMP-ért, és vélhetőleg ez a frigy éppen 2018 tavaszáig fog tartani, akkor fog kiderülni ugyanis, hogy Szél Bernadett mégsem lesz miniszterelnök, s így várhatóan Demeter sem lesz tótumfaktum. Szegény Nyakót meg kirúgták, s hogy egészen frissek legyünk, éppen most mondott fel az MSZP-nek Velez Árpád pártigazgató, s az ilyesféle felmondások általában úgy születnek, hogy már megvan a felmondó új helye.

Summa summarum, tegyük fel a kérdést ismét: valóban szüksége van ezekre a felmondókra a politikának? Ám ez még hagyján! De az országnak?

(P. S.: Most szólok, Vona Gábort azért majd ne „kásztingoljuk” 2018 után, ha kérhetem. És Simicska fia se térhessen meg, jó? Vigyázó szemünket Csintalanra vessük. Legyen ő az örök példa és tanulság. Köszönöm!)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (12) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Életmód (1) Irodalmi kávéház (470) Kultúra (4) Egészség (50) Sport (729) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (5) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (1616) Vetítő (37) Tereb (137) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Mozaik (42) Mondom a magamét (3991) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1436) Heti lámpás (216) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (33) Gazdaság (627) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>