Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
lead-cropped-0.jpg

Bayer Zsolt: Tűrhetetlen (33.)

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
De rugózzunk egyet a jelen ugródeszkáján, hogy újra visszaszaltózzunk a múltba egy kicsit!

Szóval, Jámbor, a szatócstanonc, kifogásolja visszaemlékezésemet az egykori Népszabadság-olvasókra, és a nyolcvanas évekbeli érzésekre. Azt állítja, gátlástalanul, hogy az „És a »Moszkváig« átfutotta az emberfia a »Nemzetet«, és látta, hogy kiknél van még »Nemzet«. Azokkal összetartoztál. Akik pedig Népszabadságot szorongattak a hónuk alatt, »azok voltak a rohadt, tetves komcsik, akiknek majd szét kell cseszni a fejét«” kitétel a most megszűnt Népszabadság jelenlegi újságíróira vonatkozik, ezzel őket „illettem”.

Nem. Ez nem róluk szól.

Ez egy életérzésről szól. A mi szatócsunk, Jámbor András, ha jól tudom, 1986-ban született, tehát éppen erről az érzésről nem lehet semmi fogalma. Nem értheti, s ami fontosabb, nem érezheti, amit mi akkor éreztünk. Nem élheti át, hogy mit jelentett akkoriban, a nyolcvanas évek végén lassan, nagyon lassan elhinni, hogy ennek talán mégis vége lesz. Vége lehet. Igen, annak a valaminek, annak a nyúlós, ragadós, ocsmány Kádár-kornak, ami akkoriban már nem volt nagyon félelmetes, de ami ettől még vérben fogant, ami ’56 meg- és letagadására, árulásra, s az ’56-os hősök és áldozatok meggyalázott holttesteire rakta le alapjait. És amelynek egyik szimbóluma a Népszabadság volt.

És bizony, Jámbor lélekkufár, akkoriban, 1988-ban például, már túl a Fidesz megalapításán, huszonöt évesen benne volt az emberfiában az 56-os buszon (semmi áthallás!), hogy a hónuk alatt Népszabadságot szorongatóknak majd szétcsesszük a fejét. Tudod, ez olyan forradalmi hevületféle feeling. A negyed évszázados ifjú bikák „ki, ha én nem” akarnoksága, engesztelhetetlensége, petőfisége, hamarisága, meggondolatlansága, az ifjúság hamvassága, hogy egyen meg a fene, mert ez most nagyon ide kívánkozik, neked, mert becstelen vagy, és megpróbálod elvenni mitőlünk ezt is.

Hát ne vedd el. Ne kend össze magaddal ezt is, a mi huszonöt évességünket, akkori hitünket, akkori harcainkat, bátorságunkat, amellyel bele mertük ordítani a virsliujjúak pofájába, hogy elég volt belőletek, amivel el mertük képzelni, hogy igenis szétcsesszük a fejüket, ha már a pesti srácoknak nem sikerült. Te akkoriban még csecsszopó voltál, és egy lehetőség, hogy lesz belőled valami érték. Hát, nem sikerült. De ezért ne próbáld meg a mi múltunkat elvenni, s leginkább ne próbáld meg aktuálpolitikai, jámbor hazugsággá kalapálni. Megértetted? Ajánlom! Becstelenség helyett próbáld végiggondolni: mai elvtársaid már nyíltan arról beszélnek, hogy „Orbán rendszerét nem lehet békés úton megdönteni”.

Ezzel bátorítgatjátok egymást, ezt a mákonyt szórjátok magatok után, mint Jancsi és Juliska a kenyérmorzsát a sötét erdőbe menet, és a mákonyt felcsipegeti a beltenyészet, s megrészegedik tőle. Holott csak elég szavazó kellene a megdöntéshez, semmi más. De ha nincs elég szavazó, akkor marad a bolsevik reflex, hogy majd nem békés úton… Hát akkor hogyan, Jámbor? Békétlenül? Harcban? Forradalomban? Majd szétcseszitek a fejünket? Ne sunnyogj, Jámbor, hanem erről mondjál valamit! És ne felejtsd el, és szólj az elvtársaknak is: ha nekifogtok, mi is ott leszünk. Ha tényleg ezt dédelgetitek magatokban, akkor majd lemeccseljük, oké?

Amúgy, ha már, egy szó még a Népszabadságról…

Mostani legnagyobb hazugságotok, hogy maga Orbán szüntette meg, tiltotta be a lapot. Ez nemcsak hazugság, Jámbor, hanem hülyeség. Tudom én, hogy egészen részegítő a saját fontosságotok tudata (mi más is van nektek?), de azért egy csöndes pillanatban lásd majd be: nem vagytok ti ennyire fontosak, és a Népszabadság sem (volt) ennyire fontos. Mondhatni: most, hogy megszűnt, sokkal fontosabb lett, mint amikor megjelent. S ha már olyannyira felháborodtál miatta, akkor megismétlem: „[...] a Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb »műhelye« tűnik el talán örökre.” Megismétlem, mert ez a helyzet. És ez sem azokról az újságírókról szól, akik most ott voltak a lapnál, és akiknek semmi közük nem volt például 1956 leveréséhez és a nemzetáruláshoz. De ettől még a lap éppen annak maradt örök szimbóluma – 1956 leverésének, vérbe fojtásának, a nemzetárulásnak. S ha egy pillanatra elfogadjuk az ostoba hazugságotokat igazságnak, úgy is, mint munkahipotézist, szóval, akkor ez lenne a szikár helyzet:

Népszabadság.

Alapította: Kádár János, 1956. november 2-án.

Megszüntette: Orbán Viktor 2016. október 8-án.

Ennyike. Ha igazatok lenne, ez lenne száz év múlva a rendszerváltás két szimbolikus pillanata. És még büszke is lennék rá.

De nem igaz.

Az igazság sajnos sokkal prózaibb, sokkal szürkébb, sokkal hitványabb. Az igazság az, hogy a Népszabadságot a saját politikai közösségének nemtörődömsége szüntette meg (annyira szép, hogy amikor az MSZP volt a lap tulajdonosa harmadrészben, ti akkor is függetlenként beszéltetek róluk, és ők is saját magukról!). És még valami. Az a valami, amit a lap ifjabb munkatársai az egyetlen istenségként tiszteltek, és amelynek vegytiszta megvalósulását oly’ nagyon óhajtották: a piacgazdaság.

A piacgazdaság, amelyről a lap idősebb munkatársai oly’ sok rosszat tanultak annak idején a foximaxin, és most rádöbbenhettek, hogy „jé, ez tényleg így működik!”

(Folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Nagyvilág (1309) Történelem (17) Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Tereb (146) Vetítő (30) Irodalmi kávéház (537) Jobbegyenes (2778) Mondom a magamét (7501) Heti lámpás (310) Mozi világ (440) Emberi kapcsolatok (36) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Mozaik (83) Egészség (50) Nézőpont (1) Politika (1582) Autómánia (61) Flag gondolja (36) Rejtőzködő magyarország (168) Gazdaság (702) Belföld (10)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>