Ma 2020 június 02. Kármen, Anita napja van. Holnap Klotild napja lesz.
lead-cropped-0.jpg

Bayer Zsolt: Tűrhetetlen (29.)

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
(A no-go zónákról III.)

Az előző részben emlegettük azt a Evan Davist, aki a BBC műsorvezetőjeként – amúgy elfogadhatatlan stílusban - nekirontott a magyar külügyminiszternek, mondván, hogy Nagy-Britanniában nincsenek no-go zónák.

Nos, ez annál is inkább érdekes fejlemény, hogy Evan Davis munkaadója, maga a „nagy”, etalonnak tekintett és megfellebbezhetetlen tekintélyű BBC forgatott dokumentumfilmet a londoni no-go zónákról! A spíler blog talált rá a (kor)dokumentumra. Eszerint a BBC négy évvel ezelőtt No Go Britain címmel mutatott be egy dokumentumfilmet a BBC Fouron, vagyis a társaság kulturális csatornáján.

A spíler beszámolója szerint a filmben a következő megállapítások hangzanak el:

- A no-go zónába bemerészkedő filmkészítő elmondta, volt a filmnek egy szakasza, amikor úgy érezte, jól megverik;

- egy helyi bevándorló ipse elmondta neki: „Ez itt Bangladesh, nem Britannia. Nem a fehér ember földje”;

- a helyi kisbolt tulaja machetét tart a pénztárgép mellett, mert csak így tudja magát megvédeni;

- a zónában a Molotov-koktélos támadás sem ritka, erről egy étterem tulaja számol be;

- a helyiek nem tudnak mást tenni, csak alkalmazkodni egy olyan élethez, amelyet az erőszak szabályoz, és néha a félelem ural.

Megnéztem. Tényleg ezek hangzanak el, és még sok más, félelmetes és megdöbbentő információ is. (Önök is megnézhetik, a spíler felrakta az oldalára!) Az a kérdés, vajon Evan Davis, a nyegle és pimasz és tenyérbemászó pofájú megmondóember ennyire nem nézi saját csatornáját, vagy csupán ennyire nem érdekli a valóság. Esetleg pusztán arról van szó, hogy megkapta a parancsot: menjen neki a magyar külügyminiszternek, mert hát Magyarország egy megfegyelmezendő, renitens állam, valahol a messzi Keleten, amely nem óhajt elmerülni a multikulturalizmus szépségeiben…

Ez is lehet. De ebben az esetben fel kell világosítanom Evan Davist, hogy a saját nemzetének is elege lett mindabból, ami Nagy-Britanniában folyik, és elege lett az Evan Davis-féle ócska kis pitlákokból, akik egész nyomorult életüket és gondolkodásukat kipányvázták az „antiszemitizmus – idegenellenesség – rasszizmus” háromszö­géhez, és erre kívánják ráhúzni a valóságot, a való életet.

A való élet viszont többé nem hagyja magát.

Az előző részben már idéztük, miket írtak a BBC honlapján brit polgárok, akik a magyar külügyminiszter mellé álltak és Evanst gyalázták. Nos, az ominózus interjút természetesen számos brit lap is szemlézte, a Daily Mail egyenesen felháborítónak nevezte, hogy a magyar kormány állítása szerint akár Londonban, akár máshol léteznek ilyen zónák. A Daily Mail szerint a magyar kormány pusztán „azért kelt gyűlöletet”, mert így akar minél több voksot szerezni az október 2-i népszavazáson.

Jó, ha tudjuk, hogy miként a BBC nézői, úgy a Daily Mail olvasói is teljesen másként látják a dolgot, és a magyar kormánynak, Magyarországnak adnak igazat. Szinte kivétel nélkül arról írnak a derék brit kommentelők, hogy igenis léteznek azok a bizonyos zónák. Íme, néhány jellemző hozzászólás:

„Crewza: A legtöbb brit városban léteznek no-go zónák. Főleg éjszaka…”

„EnglandandStGeorge: Ők az igazat mondják.”

„Fiona: Fáj a igazság…”

„KellysEye: Honnan is tudná a BBC újságírója? Ő mindenhova autóval megy. Maximum a kocsijától sétál a bejárati ajtóig vagy egy menő étteremig…”

„Illeglimigrant: Én sokkal szívesebben élnék Budapesten, mint Londonban.”

„Richard: Az az igazság, amit a magyarok mondanak, nem csoda, ha a politikusaink negatívan reagálnak erre a hírre.”

„Braebum: Köszönjük, Magyarország, hogy végre kimondtátok. Közelebb vagytok az igazsághoz, mint ez az újságíró. Vannak területek, amelyek nem biztonságosak, ezt mi is látjuk…”

„Winston Churchill: Igazuk van, London már nem biztonságos egy fehér ember számára…”

Léteznek no-go zónák Londonban? Hamar körbement a világon az a videó, amelyben a magyar külügyminiszter összeszólalkozott a BBC riporterével a no-go zónák létezése kapcsán. Az angolok felháborodtak, és hevesen tagadták, hogy volna ilyen Londonban. Körbejártuk a kérdést mi is.

No-go területeknek nevezi a köznyelv az olyan vidékeket, ahova a hivatalos hatóság nem tud bejutni, mert akadályoztatják (például barikádokkal) egyes helyi csoportok, vagy ahova nem akar bemenni, mivel életveszélyes. Az ilyen területeken korlátozottan vagy nem érvényesül a központi hatalom akarata, ehelyett helyi közösségek vagy bandák szabályai lépnek életbe. Tipikusan ilyenek a brazil favelák Rio de Janeiróban, amelyeket droggal kereskedő gépfegyveres bandák tartanak ellenőrzésük alatt, a hatóságok csak katonai erősítéssel merészkednek be. Amúgy mind az angliai magyarok honlapja, a Hunglia, mind a wemagazin beszámolt az ILiveHere összeállításáról, amelyben az idén januárban olvasói szavazatok alapján rangsorolták Anglia legrosszabb helyeit. Íme, a végeredmény a wemagazin alapján:

„Kingston Upon Hull

Az olvasók nemcsak azért tartják az egyik legrosszabb választásnak a beköltözést, mert a város ezen része bűzlik, tele van lecsúszott, segélyből élő emberekkel, hanem azért is, mert bűnbandák uralják a területet. A lakosság erőszakmentes része nem szívesen lép utcára sötétedés után.

Blackpool

A valaha családbarát környék mára a drog melegágya. A képet a minden sarkon felbukkanó night clubok, nyíltan alkoholizáló tinédzserek és a kismamákat, fiatal nőket gyakran bántalmazó bandák festik sötétebbé. A helyiek szerint a Queens Park és a Grange Park környéke a legveszélyesebb.

Bradford

Az Európa Kulturális Városa címet 2008-ban elnyerő régió mára árnyéka önmagának. Az extremitások városának kikiáltott Bradford utcáin szinte mindennapi jelenség az alkoholmámorban úszó, segélyen tengődő emberek hangos veszekedése, szitkozódása, és a fiatalkorú anyukák is szép számmal telepednek le itt. Ami önmagában nem volna gond, ám a kábítószerfüggő, alvilági múlttal bíró apukák is olykor-olykor megjelennek a környéken, nem kis cirkuszt csapva.

Luton

„Anglia budija”. Csak így nevezik egymás közt az exvároslakók. Elmondásaik alapján a reggel nyolc előtti drograzzia olyan, akár az ébredés utáni kávé: megszokott dolog, akárcsak az, hogy a helyi éttermek újrafunkcionálták magukat, és étel helyett drog jön ki a konyháról. A tömegközlekedés a vintage vonulatot követi, még mindig az 1960-as években is öregnek számító vonatok és buszok róják az utakat.

Grimsby

Bűnözés, drog, tivornya. A város, ahol gyermekeikkel ordibáló, nemi betegségtől és szexuális frusztrációtól szenvedő, egyedülálló tini mamák élnek szinte minden utcában, akik nem szégyenlősek a játszótéren eltölteni egy pásztorórát a környék dílerével. A város, ahol az alkohol- és drogfüggőség kezelhetetlen méreteket öltött, a város, amit mindenki szerint jobb elkerülni.

folytatjuk...

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Politika (1571) Titkok és talányok (12) Jobbegyenes (1770) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (6) Heti lámpás (240) Egészség (50) Irodalmi kávéház (486) Sport (729) Történelem (14) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Mozi világ (440) Tereb (140) Belföld (5) Rejtőzködő magyarország (171) Gazdaság (651) Életmód (1) Flag gondolja (33) Vetítő (37) Tv fotel (65) Nagyvilág (1450) Gasztronómia (539) Autómánia (61) Mondom a magamét (4561)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>