Az előző részben emlegettük azt a Evan Davist, aki a BBC műsorvezetőjeként – amúgy elfogadhatatlan stílusban - nekirontott a magyar külügyminiszternek, mondván, hogy Nagy-Britanniában nincsenek no-go zónák.

Nos, ez annál is inkább érdekes fejlemény, hogy Evan Davis munkaadója, maga a „nagy”, etalonnak tekintett és megfellebbezhetetlen tekintélyű BBC forgatott dokumentumfilmet a londoni no-go zónákról! A spíler blog talált rá a (kor)dokumentumra. Eszerint a BBC négy évvel ezelőtt No Go Britain címmel mutatott be egy dokumentumfilmet a BBC Fouron, vagyis a társaság kulturális csatornáján.

A spíler beszámolója szerint a filmben a következő megállapítások hangzanak el:

- A no-go zónába bemerészkedő filmkészítő elmondta, volt a filmnek egy szakasza, amikor úgy érezte, jól megverik;

- egy helyi bevándorló ipse elmondta neki: „Ez itt Bangladesh, nem Britannia. Nem a fehér ember földje”;

- a helyi kisbolt tulaja machetét tart a pénztárgép mellett, mert csak így tudja magát megvédeni;

- a zónában a Molotov-koktélos támadás sem ritka, erről egy étterem tulaja számol be;

- a helyiek nem tudnak mást tenni, csak alkalmazkodni egy olyan élethez, amelyet az erőszak szabályoz, és néha a félelem ural.

Megnéztem. Tényleg ezek hangzanak el, és még sok más, félelmetes és megdöbbentő információ is. (Önök is megnézhetik, a spíler felrakta az oldalára!) Az a kérdés, vajon Evan Davis, a nyegle és pimasz és tenyérbemászó pofájú megmondóember ennyire nem nézi saját csatornáját, vagy csupán ennyire nem érdekli a valóság. Esetleg pusztán arról van szó, hogy megkapta a parancsot: menjen neki a magyar külügyminiszternek, mert hát Magyarország egy megfegyelmezendő, renitens állam, valahol a messzi Keleten, amely nem óhajt elmerülni a multikulturalizmus szépségeiben…

Ez is lehet. De ebben az esetben fel kell világosítanom Evan Davist, hogy a saját nemzetének is elege lett mindabból, ami Nagy-Britanniában folyik, és elege lett az Evan Davis-féle ócska kis pitlákokból, akik egész nyomorult életüket és gondolkodásukat kipányvázták az „antiszemitizmus – idegenellenesség – rasszizmus” háromszö­géhez, és erre kívánják ráhúzni a valóságot, a való életet.

A való élet viszont többé nem hagyja magát.

Az előző részben már idéztük, miket írtak a BBC honlapján brit polgárok, akik a magyar külügyminiszter mellé álltak és Evanst gyalázták. Nos, az ominózus interjút természetesen számos brit lap is szemlézte, a Daily Mail egyenesen felháborítónak nevezte, hogy a magyar kormány állítása szerint akár Londonban, akár máshol léteznek ilyen zónák. A Daily Mail szerint a magyar kormány pusztán „azért kelt gyűlöletet”, mert így akar minél több voksot szerezni az október 2-i népszavazáson.

Jó, ha tudjuk, hogy miként a BBC nézői, úgy a Daily Mail olvasói is teljesen másként látják a dolgot, és a magyar kormánynak, Magyarországnak adnak igazat. Szinte kivétel nélkül arról írnak a derék brit kommentelők, hogy igenis léteznek azok a bizonyos zónák. Íme, néhány jellemző hozzászólás:

„Crewza: A legtöbb brit városban léteznek no-go zónák. Főleg éjszaka…”

„EnglandandStGeorge: Ők az igazat mondják.”

„Fiona: Fáj a igazság…”

„KellysEye: Honnan is tudná a BBC újságírója? Ő mindenhova autóval megy. Maximum a kocsijától sétál a bejárati ajtóig vagy egy menő étteremig…”

„Illeglimigrant: Én sokkal szívesebben élnék Budapesten, mint Londonban.”

„Richard: Az az igazság, amit a magyarok mondanak, nem csoda, ha a politikusaink negatívan reagálnak erre a hírre.”

„Braebum: Köszönjük, Magyarország, hogy végre kimondtátok. Közelebb vagytok az igazsághoz, mint ez az újságíró. Vannak területek, amelyek nem biztonságosak, ezt mi is látjuk…”

„Winston Churchill: Igazuk van, London már nem biztonságos egy fehér ember számára…”

Léteznek no-go zónák Londonban? Hamar körbement a világon az a videó, amelyben a magyar külügyminiszter összeszólalkozott a BBC riporterével a no-go zónák létezése kapcsán. Az angolok felháborodtak, és hevesen tagadták, hogy volna ilyen Londonban. Körbejártuk a kérdést mi is.

No-go területeknek nevezi a köznyelv az olyan vidékeket, ahova a hivatalos hatóság nem tud bejutni, mert akadályoztatják (például barikádokkal) egyes helyi csoportok, vagy ahova nem akar bemenni, mivel életveszélyes. Az ilyen területeken korlátozottan vagy nem érvényesül a központi hatalom akarata, ehelyett helyi közösségek vagy bandák szabályai lépnek életbe. Tipikusan ilyenek a brazil favelák Rio de Janeiróban, amelyeket droggal kereskedő gépfegyveres bandák tartanak ellenőrzésük alatt, a hatóságok csak katonai erősítéssel merészkednek be. Amúgy mind az angliai magyarok honlapja, a Hunglia, mind a wemagazin beszámolt az ILiveHere összeállításáról, amelyben az idén januárban olvasói szavazatok alapján rangsorolták Anglia legrosszabb helyeit. Íme, a végeredmény a wemagazin alapján:

„Kingston Upon Hull

Az olvasók nemcsak azért tartják az egyik legrosszabb választásnak a beköltözést, mert a város ezen része bűzlik, tele van lecsúszott, segélyből élő emberekkel, hanem azért is, mert bűnbandák uralják a területet. A lakosság erőszakmentes része nem szívesen lép utcára sötétedés után.

Blackpool

A valaha családbarát környék mára a drog melegágya. A képet a minden sarkon felbukkanó night clubok, nyíltan alkoholizáló tinédzserek és a kismamákat, fiatal nőket gyakran bántalmazó bandák festik sötétebbé. A helyiek szerint a Queens Park és a Grange Park környéke a legveszélyesebb.

Bradford

Az Európa Kulturális Városa címet 2008-ban elnyerő régió mára árnyéka önmagának. Az extremitások városának kikiáltott Bradford utcáin szinte mindennapi jelenség az alkoholmámorban úszó, segélyen tengődő emberek hangos veszekedése, szitkozódása, és a fiatalkorú anyukák is szép számmal telepednek le itt. Ami önmagában nem volna gond, ám a kábítószerfüggő, alvilági múlttal bíró apukák is olykor-olykor megjelennek a környéken, nem kis cirkuszt csapva.

Luton

„Anglia budija”. Csak így nevezik egymás közt az exvároslakók. Elmondásaik alapján a reggel nyolc előtti drograzzia olyan, akár az ébredés utáni kávé: megszokott dolog, akárcsak az, hogy a helyi éttermek újrafunkcionálták magukat, és étel helyett drog jön ki a konyháról. A tömegközlekedés a vintage vonulatot követi, még mindig az 1960-as években is öregnek számító vonatok és buszok róják az utakat.

Grimsby

Bűnözés, drog, tivornya. A város, ahol gyermekeikkel ordibáló, nemi betegségtől és szexuális frusztrációtól szenvedő, egyedülálló tini mamák élnek szinte minden utcában, akik nem szégyenlősek a játszótéren eltölteni egy pásztorórát a környék dílerével. A város, ahol az alkohol- és drogfüggőség kezelhetetlen méreteket öltött, a város, amit mindenki szerint jobb elkerülni.

folytatjuk...

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>