És a legvégső kérdés valóban ez marad: miért és meddig tűrjük ezt? Miért és meddig tűrjük ezeknek a létezését a jelen formájukban?

Hamlet imigyen teszi fel a nagy kérdést:

Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet

Ebből is látszik, nincs új a nap alatt. De a hamleti dilemma csak akörül forog, hogy megölhetjük-e magunkat, avagy van túlvilág, és akkor nincs menekvés?

De vajon tényleg ennyi maradt nekünk is? Az öngyilkosság nagy dilemmája, ha el akarunk menekülni például a Zuckerberg-félék "fasiszta-kommunista új meséi" elől?

Nem hiszem, hogy csak ennyi lehetőségünk maradt. Mert például ott is hagyhatnánk ezeket, mindjárt megfelezve a felhasználói kört, és akkor a háttérhatalom -pénzét féltve- megpróbálna másképpen viselkedni.

Vagy el is takaríthatnánk ezeket, ahogy a kutyaszart, a taknyot, a bomló tetemeket is eltakarítjuk a közterekről.

Tessék választani!

Addig pedig olvasgatni: