Basescu magyarok lakta megyébe ment, Hargitába, és ott úgy érezte, át kell vágnia a gordiuszi csomót.

Az pedig egy pillanatig sem zavarta, hogy nem volt ott egy árva csomó sem. Ráadásul nyilvánvalónak tűnik, hogy elfelejtettek szólni a román elnöknek: Tusnád nem Borzont, és a tusványosi nyári szabadegyetem sem EMI-tábor. A kettő közötti kontinuitást legfeljebb a már minden segget megjárt Toró T. Tibor személye jelentheti – de nem jelenti.

Tusnádon, Tőkés szerencsétlen nyilatkozatát leszámítva – az erdélyi magyarok kérjenek védhatalmi státust Magyarországtól, Jézusom! – nem hangzott el semmi sem, ami ilyen kijelentésekre ragadtathatná a román elnököt, és különösképpen nem hangzott el semmi román érzékenységet sértő mondat hivatalos magyar kormánykörökből, illetve a magyar kormányfőtől.

És persze ezen a ponton azt is tegyük mindjárt hozzá, hogy a román érzékenységet nem túl bonyolult megsérteni, és ez a román érzékenység feltűnően nagy hasonlatosságot mutat a női hisztériával: gombnyomásra előhívható, és mindig valamilyen érdek áll mögötte. Engem már kitiltottak hat hónapra Romániából, pusztán azért, mert beszélni merészeltem az autonómiáról, és mert európai példákat is mertem emlegetni. Ekkor terroristának neveztek, és fél évre kitiltottak. Úgyhogy ismerem a román érzékenység névre keresztelt fanarióta beidegződést.

De most nem ez a fontos.

Hanem az, hogy Basescu felmondta azt a hallgatólagos szövetséget, amely fennállt közte és a magyar kormányfő között. Felmondta azért, mert ugyanazt érezte, amit Vona Borzonton: mondania kell valami nagyon ütőset, hogy a megjelent „övéi” megtapsolják és meglapogassák a vállát.

Igen, ezért beszélt Vona is hülyeségeket Borzonton az EMI-táborban. Mely nevezett hülyeségek veleje az volt, hogy ő – mármint Vona – soha nem mond le arról, hogy a magyarok egy hazában éljenek még egyszer – Jézusom! –, és ezért akár a konfliktust is vállalni kell Romániával.

Nos, ebbe a „konfliktusba” pedig nem túl nehéz belemagyarázni a háborús uszítást, amit a románok erre szakosodott politikusai haladéktalanul meg is tesznek.

Basescu üdítő kivétel volt ezen a téren. Eddig.

De tegnaptól ő is beállt azok sorába, akik a magyarellenesség fegyverével igyekeznek népszerűséget szerezni maguknak. Kár volt ezért, kapitány úr. Mert ahogy drága nagyapám mondogatta életében: Tudod fiam, hülyének lenni a legkönnyebb…

Vona pedig kiszaladt Borzontra, ahol állítólag gárdaegyenruhás pöcsök védték, és némi rosszindulattal hadat üzent a románoknak. Erről pedig mindjárt két dolog is eszembe jut. Az egyik egy kedves kis vicc, amelyben benne reszket a székely néplélek: a székelyek hadat üzennek Kínának. A kínaiak olvassák a hadüzenetet, de fogalmuk sincs, kik is azok a székelyek, úgyhogy útnak indítanak egy delegációt Székelyföldre. Meg is érkezik a kínai delegáció, aztán látják, hogy Mózsi bácsi a fiával kaszál a mezőn. Odamennek és kérdik:

– Maguk a székelyek?

– Mi vónánk…

– Maguk üzentek nekünk hadat?

– Aha! Akkor magik a kínaiak. Mü hát!

– És önök hányan vannak?

– Mi, kérem, vagyunk egymillióan is…

– De ember! Mi másfél milliárdan!

– Te gyerek! Most azt mondd meg, hová fogunk mi ennyi kínait eltemetni?

A másik fontos dolog, ami eszembe jutott Vona hadüzenete kapcsán, az Oroszlánkölykökben olvasható, Irving Shaw nagyszerű regényében. Ott mondja a partraszálláskor az egyik hajó kapitánya ezt a mondatot: „Ha nem viszi le erről a hajóról azonnal a legénységet, nem tudom, mi lesz, mert a motorjaimban annyi erő sincs, hogy egy beteg kurvát kirántsak a klozetról!”

A viccben és az idézett mondatban benne van minden, amit erről az egészről tudni érdemes. Összefoglalásképpen pedig csak ennyit: Basescu elnök úr vésse a kapufélfájára, hogy senkit nem fog megrendszabályozni, legfeljebb a szőrehulló aranyhörcsögét. A székely autonómia pedig egyszerűen benne van a levegőben, úgyhogy immáron csak idő kérdése a megvalósulása. Az ügynek pedig semmi sem árthat többet, mint még egy-két felelőtlen, ostoba, marha nyilatkozat, amelyeket itthonról odaszaladó látomásos idióták tesznek. Vonának is szól nagypapa intelme…

A többit pedig elintézik a székelyek. Temetés nélkül.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu