Ma 2020 október 22. Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.
e16a2307024af177cfb2f7d697bed4f7.jpg

Bayer Zsolt: Köszönjük!

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Már a horvátok elleni győzelem után lehetett tudni. Illetve, nem, ez nem igaz: tudni nem lehetett. Csak érezni. És az sokkal fontosabb. Sokan temették őket. Ezeket a srácokat és persze az új szövetségi kapitányt is.

Ahogy sokan akartak keresztbe tenni a réginek is.

Talán el sem tudják képzelni, mennyi ellendrukkere volt Kemény Dénesnek - és mennyi van már most Benedek Tibornak is.

De ez mind nem számít.

Hiszen a horvátok elleni győzelem után már lehetett érezni. És ennél nincsen fontosabb.

Így volt éppen a lányokkal is. Éreztük, hogy a bronzérem a miénk lesz az oroszok ellen. Mert csak mi érdemeljük meg. Hiszen, amúgy döntőt kellett volna játszanunk. De a vízilabda nevű sportban időtlen idők óta a magyaroknak nemcsak az ellenféllel, hanem a bírókkal is meg kell harcolniuk. Becstelen gazemberek fújnak ellenünk a parton. Így volt ez a lányoknál, és így a fiúknál. Mindent megpróbáltak, hogy ne játszhassunk döntőt.

A lányok nem tudták legyőzni a bírókat.

A fiúk igen.

Aztán a fiúk döntőjekor végre akadt becsületes bíráskodás is. Igen, a spanyol és a szlovén bíró visszaadta a hitet, hogy olykor lehet tisztességesen vezetni egy meccset akkor is, ha mi játszunk.

De már ez sem számít.

Csak a csapat számít. A magyar női és férfi vízilabda-válogatott. Merész András és Benedek Tibor – ők számítanak. A tekintetük számít, ahogy megállnak a medence szélén. És ahogy tanítványaik rájuk néznek.

Miképpen öregszik az ember, úgy csökken azok száma, akikkel gondolkodás nélkül elmenne a háborúba.

Merész Andrással és Benedek Tiborral gondolkodás nélkül megy harcba a csapatuk. És ez az a kötelék, amely meghozza a sikert.

A három olimpiai aranyat nyert Kemény Dénes-féle „nagy csapat” után jöttek a vészmadarak. Hogy most majd aztán sokáig nem lesz ilyen, szokjunk hozzá, hogy a következő esztendőkben nem számíthatunk sikerekre, és így tovább, a végtelenségig.

De Benedek Tibor és csapata másképpen gondolta. Ők úgy gondolták, hogy ha már ilyen magasra van téve a mérce, ha ilyen elődök nyomdokaiba kell lépniük, akkor ez becsületbeli ügy. Így fogtak hozzá. És dolgoztak, dolgoztak, ájulásig. És hittek önmagukban, hittek a csapatban, az összetartozásban, az egymásra utaltságban, hittek a sikerben, és hittek a kapitányukban.

Pontosan azokban a dolgokban hittek, mint elődeik. Ezért fogják bejárni pontosan ugyanazt az utat. És Benedek Tibor pontosan ugyanolyan erővel, hittel és magabiztossággal áll a medence szélén, mint Kemény Dénes állt.

És Merész András is ezt képviseli: a hitet és az erőt, amit át tud adni a lányainak.

Mi pedig nézzük őket…

Nézzük Bolonyai Flóra védéseit, Bujka Barbara erejét és félelmetes lövéseit, Keszthelyi Rita nyugalmát a döntő pillanatokban, Kisteleki egész csapatra kiható rutinját – és nézzük, ahogy Merész András nézni tud tanítványaira, és ahogy ők visszanéznek rá.

Nézzük Nagy Viktort, ahogy őrületbe kergeti az ellenfelet, mert nem lehet neki gólt lőni. Nézzük védései után a szemtelen gesztusait, és imádjuk érte. Nézzük a Varga testvérek szemet gyönyörködtető összjátékát, Hárai Balázs pofátlanul gyönyörű csavarját, Szívós Márton bombáit, az oroszlánként védekező Decker Attilát és az egész csapatot – és nézzük, ahogy Benedek Tibor nézni tud tanítványaira, és ahogy ők visszanéznek rá.

És őket nézve lehet megérezni és megérteni, mit jelent a csapat, mit jelent az összetartozás. Mit jelent, ha a lányok nemzeti színeket festenek a vállukra, mit jelent az összekapaszkodva elharsogott „hajrá magyarok” – és mit jelent a dobogó tetején összekapaszkodva elénekelt magyar himnusz.

És mindezt nem lehet elégszer megköszönni.

Ahogy úszóink diadalát sem. Cseh László káprázatos hajrával elért ezüstjét, Hosszú Katinka két csodálatos aranyérmét, és a bronzérmet, és – hadd legyek elfogult – Gyurta Dániel aranyát. Azét a Gyurta Dánielét, akinek edzőjét hazaküldték a versenyről. Hazaküldték Széles Sándort, s valami egészen aljas és undorító pletykát kerítettek köré. De ez sem számít már, és csak a becsület végett szögezzük le egyszer s mindenkorra: Gyárfás Tamás és Szabó Tünde nélkül éppen ilyen eredményes lenne a magyar úszósport. De Széles Sándor nélkül nem. Ezért köszönjük meg őneki is, alázattal és hálával.

És így köszönjük az egész csapatnak. Mert hát: „Isten, áldd meg a magyart…” És most rajtatok keresztül megáldott bennünket, mind­annyiunkat, az egész nemzetet.

Köszönjük nektek, köszönjük önöknek!

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Mozaik (83) Gazdaság (652) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Sport (729) Kultúra (6) Jobbegyenes (1872) Történelem (14) Életmód (1) Nagyvilág (1452) Irodalmi kávéház (491) Egészség (50) Tereb (140) Politika (1571) Heti lámpás (244) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Mondom a magamét (4868) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Autómánia (61) Belföld (5)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>