Ahogy sokan akartak keresztbe tenni a réginek is.

Talán el sem tudják képzelni, mennyi ellendrukkere volt Kemény Dénesnek - és mennyi van már most Benedek Tibornak is.

De ez mind nem számít.

Hiszen a horvátok elleni győzelem után már lehetett érezni. És ennél nincsen fontosabb.

Így volt éppen a lányokkal is. Éreztük, hogy a bronzérem a miénk lesz az oroszok ellen. Mert csak mi érdemeljük meg. Hiszen, amúgy döntőt kellett volna játszanunk. De a vízilabda nevű sportban időtlen idők óta a magyaroknak nemcsak az ellenféllel, hanem a bírókkal is meg kell harcolniuk. Becstelen gazemberek fújnak ellenünk a parton. Így volt ez a lányoknál, és így a fiúknál. Mindent megpróbáltak, hogy ne játszhassunk döntőt.

A lányok nem tudták legyőzni a bírókat.

A fiúk igen.

Aztán a fiúk döntőjekor végre akadt becsületes bíráskodás is. Igen, a spanyol és a szlovén bíró visszaadta a hitet, hogy olykor lehet tisztességesen vezetni egy meccset akkor is, ha mi játszunk.

De már ez sem számít.

Csak a csapat számít. A magyar női és férfi vízilabda-válogatott. Merész András és Benedek Tibor – ők számítanak. A tekintetük számít, ahogy megállnak a medence szélén. És ahogy tanítványaik rájuk néznek.

Miképpen öregszik az ember, úgy csökken azok száma, akikkel gondolkodás nélkül elmenne a háborúba.

Merész Andrással és Benedek Tiborral gondolkodás nélkül megy harcba a csapatuk. És ez az a kötelék, amely meghozza a sikert.

A három olimpiai aranyat nyert Kemény Dénes-féle „nagy csapat” után jöttek a vészmadarak. Hogy most majd aztán sokáig nem lesz ilyen, szokjunk hozzá, hogy a következő esztendőkben nem számíthatunk sikerekre, és így tovább, a végtelenségig.

De Benedek Tibor és csapata másképpen gondolta. Ők úgy gondolták, hogy ha már ilyen magasra van téve a mérce, ha ilyen elődök nyomdokaiba kell lépniük, akkor ez becsületbeli ügy. Így fogtak hozzá. És dolgoztak, dolgoztak, ájulásig. És hittek önmagukban, hittek a csapatban, az összetartozásban, az egymásra utaltságban, hittek a sikerben, és hittek a kapitányukban.

Pontosan azokban a dolgokban hittek, mint elődeik. Ezért fogják bejárni pontosan ugyanazt az utat. És Benedek Tibor pontosan ugyanolyan erővel, hittel és magabiztossággal áll a medence szélén, mint Kemény Dénes állt.

És Merész András is ezt képviseli: a hitet és az erőt, amit át tud adni a lányainak.

Mi pedig nézzük őket…

Nézzük Bolonyai Flóra védéseit, Bujka Barbara erejét és félelmetes lövéseit, Keszthelyi Rita nyugalmát a döntő pillanatokban, Kisteleki egész csapatra kiható rutinját – és nézzük, ahogy Merész András nézni tud tanítványaira, és ahogy ők visszanéznek rá.

Nézzük Nagy Viktort, ahogy őrületbe kergeti az ellenfelet, mert nem lehet neki gólt lőni. Nézzük védései után a szemtelen gesztusait, és imádjuk érte. Nézzük a Varga testvérek szemet gyönyörködtető összjátékát, Hárai Balázs pofátlanul gyönyörű csavarját, Szívós Márton bombáit, az oroszlánként védekező Decker Attilát és az egész csapatot – és nézzük, ahogy Benedek Tibor nézni tud tanítványaira, és ahogy ők visszanéznek rá.

És őket nézve lehet megérezni és megérteni, mit jelent a csapat, mit jelent az összetartozás. Mit jelent, ha a lányok nemzeti színeket festenek a vállukra, mit jelent az összekapaszkodva elharsogott „hajrá magyarok” – és mit jelent a dobogó tetején összekapaszkodva elénekelt magyar himnusz.

És mindezt nem lehet elégszer megköszönni.

Ahogy úszóink diadalát sem. Cseh László káprázatos hajrával elért ezüstjét, Hosszú Katinka két csodálatos aranyérmét, és a bronzérmet, és – hadd legyek elfogult – Gyurta Dániel aranyát. Azét a Gyurta Dánielét, akinek edzőjét hazaküldték a versenyről. Hazaküldték Széles Sándort, s valami egészen aljas és undorító pletykát kerítettek köré. De ez sem számít már, és csak a becsület végett szögezzük le egyszer s mindenkorra: Gyárfás Tamás és Szabó Tünde nélkül éppen ilyen eredményes lenne a magyar úszósport. De Széles Sándor nélkül nem. Ezért köszönjük meg őneki is, alázattal és hálával.

És így köszönjük az egész csapatnak. Mert hát: „Isten, áldd meg a magyart…” És most rajtatok keresztül megáldott bennünket, mind­annyiunkat, az egész nemzetet.

Köszönjük nektek, köszönjük önöknek!

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu