- 0
A Népszava most azon igyekszik, hogy bebizonyítsa: a sukorói kaszinóbotrányért mégiscsak Orbán Viktor felelős. Eddig mindent félreértettünk. Eddig ugyanis csak a következő tényekre koncentráltunk: egy „befektető” a birtokában lévő telkeket elcserélte a sukorói ingatlanra, amelyen hatalmas mulatónegyedet akar felépíteni.
Eddig azzal voltunk elfoglalva, hogy a „befektető” eleve nem juthatott hozzá törvényesen a nevezett telkekhez, hogy nevezett telkeket alaposan felértékelték, míg a sukorói ingatlant alaposan leértékelték, tették mindezt állami segédlettel, így károsítva meg milliárdokkal az államot. Eddig azzal voltunk elfoglalva, hogy minderről tudott-e Gyurcsány és Bajnai. Hogy vajon az ő tudtukkal történt-e az összes panama?
Most a Népszava rávilágított, hogy nem ezek a fontos kérdések.
Hanem immáron egyetlen fontos kérdés van: Orbán Viktor találkozott a „befektető” mögött álló Ronald S. Lauder és George Pataki urakkal.
A Népszava forgatókönyve közismert – Sztálin elvtárs egykori útmutatásait követi. Egyik nap óriási szenzációként tálalja a találkozó tényét, majd ezt követően – már másnap, s azóta mindig – konzekvensen „titkos” találkozóról értekezik, így sugallva, hogy valami suskus van a dologban. Ha valaki vette a fáradságot, és elolvasta a Népszava által elindított „szenzáció” minden újabb epizódját, akkor egy dologban már biztos lehet: erről a találkozóról valaki hangfelvételt készített. (Nyilván az, aki a találkozót kezdeményezte, s nyilván azzal a céllal, hogy „jól jöhet még az egyszer valamilyen zsaroláshoz”...) Az is nyilvánvaló, hogy a hangfelvételen nincs semmi kompromittáló. Egészen pontosan: Orbán elhajtotta a „befektetőket”, egyebek mellett valami olyasfélét közölve velük, hogy ez nem egy banánköztársaság, és itt mindenkinek, még a legnagyobb befektetőnek is be kell tartania a törvényeket. Hogy valami ilyesmi elhangzott, azt a Népszabadságból tudhatjuk, ugyanis nevezett lap tegnapi száma egész oldalas összeállításban igyekszik tisztára mosni Gyurcsányékat, ezzel párhuzamosan befeketíteni Orbánt, s nem mellékesen kedvet csinálni a sukorói beruházáshoz. Nos, ebben a cikkben van egy érdekes bekezdés, így szól: „(...) a hírek szerint Pataki is jelen volt a januárban Martonyi János házában tartott találkozón, amelyen Orbán Viktor állítólag arra hívta fel Lauder figyelmét: Magyarország jogállam, nem banánköztársaság, és a törvényeket még a legnagyobb befektetőknek is tiszteletben kell tartaniuk. Lapunk megkereste Patakit, aki lapzártánkig nem válaszolt arra, valóban részt vett-e a megbeszélésen. Ha igen, nem valószínű, hogy jelenlétében Orbán ilyen kijelentést tett volna. Forrásaink arról számoltak be, hogy a volt kormányzó valóban ott volt a megbeszélésen, s Lauder nem kapott kielégítő választ arra, miért is támadja a Fidesz a beruházást.”
Ez a kis bekezdés is magán viseli ám a sztálini hagyományokat! Figyeljünk fel ugyanis erre a mondatra: Ha Pataki ott volt a találkozón, akkor „nem valószínű, hogy jelenlétében Orbán ilyen kijelentést tett volna”. Majd az „informátor” megerősíti, a volt kormányzó ott volt – tehát Orbán biztosan nem tett ilyen kijelentést... Ugye, milyen szépen összeáll minden! De azért bátortalanul hadd érdeklődjek: ugyan vajon miért ne tenne ilyen kijelentést Orbán Pataki jelenlétében, hm? Pataki a törvényeket be nem tartó magyarországi „befektetők” atyamestere, és Orbán nem meri vagy nem akarja megsérteni, vagy miért? Mi ez az egész zagyva baromság itt összehordva? Hát abból a nyolcévnyi tömény gazemberségből tényleg nincsen semmi más kiút, csak ez? Ennyi maradt, gyerekek? A lényeg, hogy napi harminc újságcikkben szerepeljen együtt Orbán és Lauder neve, aztán majd meglátjuk? Képesek vagytok oldalakat teleírni hülyeségekkel, így keltve a tényfeltárás látszatát? Tényleg megér ennyit Gyurcsányék sosem volt becsülete? Ti tényleg azt hiszitek, hogy ezt a nyolc évet meg fogják úszni – és tényleg ehhez nyújtotok segédkezet?
Ti tényleg azt hiszitek, hogy Orbán a bűnös?
Vagy elég annyi is, hogy valahogyan keverjük bele Orbánt is, aztán majd meglátjuk... Egyszerre vagytok szánalmasak és undorítók, kedves kollégák...