Egyikük egy tagbaszakadt óriás. Még nem lehet harmincéves sem. Körbejár, és mocskos műanyag poharát odadugja mindenki orra alá. Agresszív. Beleáll az emberek perszonális terébe fenyegetően, elviselhetetlenül, és rázogatja poharában az aprót. Odamegy a teraszokon üldögélőkhöz is, ugyanígy. Egy idős olasz úr nem bírja tovább, indulatosan elzavarja. A tagbaszakadt csak ennyit vet oda hangosan, majdnem üvöltve: „Sugi pula!” Ez azt jelenti, hogy szopd le a …! Aztán továbbmegy. És folytatja az egészet vég nélkül…

Ott ül az idős olasz úr, és szerencsére nem érti. De lehet, hogy érti. Csak nem mer szólni. Kiül az arcára, hogy már az előbbi felháborodása is igazából meghaladta az erejét és a „merszét”. Csak ül tovább, és lassan beletörődik, hogy kedvenc terecskéjén, kedvenc kávézójában immáron ez az ő sorsa. Hogy nem ihatja meg nyugodtan a kávéját, ahogy negyven éve mindennap, mert tagbaszakadt idegenek fogják vegzálni, inzultálni, belemásznak a személyes életébe, életterébe, aurájába, belemásznak a múltjába, a jelenébe, a szokásaiba, a hátralévő napjaiba, és jobban teszi, ha nem háborodik fel, mert akkor a végén meg is verik.

Teszünk egy sétát Rómában. Egy afféle igazi, kommersz turistasétát. Circus Maximus, Colosseum, Forum Romanum, Viktor Emánuel emlékműve, Trevi-kút, Spanyol lépcső, Pantheon. Jönnek szembe vég nélkül a koldusok. Gyakorlatilag mind román cigány.

Valaki mondana egy érvet – nem, ne a szokásos ostoba, idegesítő és elviselhetetlen lózungokat, hanem egyetlenegy érvet! –, miért kell ezt az olaszoknak elviselniük?

Miért kell ezt bárkinek elviselnie?

Ez lenne a szép új világ? Ez a megtestesült, virágba borult liberális társadalom? Ez a testvériség és a keresztényi szeretet – bár tudom, ez utóbbit nem helyes emlegetni.

Ez az élet – tényleg?

Tényleg nem számít semmit sem az idős olasz úr élete ott a Piazza Campo dei Fiorin? Nem érdekelnek senkit az ő jogai, az ő nyugalma, az ő vágyai, az ő megszokásai – az ő békessége és békességes öregsége? Tényleg neki kell megbarátkoznia a gondolattal, hogy ezentúl össze kell ránduljon a gyomra, ha szembejön vele egy koldus?

Pedig ezek jönnek. Szembejönnek, hármasával. S most még csak azt üvöltik, hogy „sugi pula”, és most még csak a földet nézi minden „bennszülött”. De titokban azért várnak valamire. Ami megszabadítja őket ettől.

Ez az iszonyat. És ne merészelje senki azt gondolni, hogy ez az idős olasz úr szégyene. Mert nem az övé.

Nézem itthon a borotvált fejű, hurkás tarkójú cigányokat. Ők az ároktői banda tagjai. Ott emberkednek, rajoskodnak a bíróságon, fel vannak háborodva, amiért nem mehetnek haza, elfogultságot jelentenek be a bíró ellen. Idős, magatehetetlen embereket vertek agyon. Nézem a borotvált fejüket, hurkás tarkójukat. Pont úgy néznek ki, mint a neonácik. Mert ezek feltételezik egymást…

És ez a jelen legfelháborítóbb botránya.

Az idős olasz urak pedig lassan majd nem lesznek, idős magyar urak és asszonyok sem lesznek, és életük utolsó élménye, hogy nézhetik félelmükben a földet, nyelhetik haragjuk tehetetlen könnyeit, vagy éppen az, hogy agyonverik őket.

A Circus Maximus, a Colosseum és a Forum Romanum már átélte ezt. Az akkori világ urát rágta szét a beözönlő idegenség. A barbárság.

A történelem pedig folyton ismétli önmagát…

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]> - Flag egy jobb magazin az Értékek mellett!