Már a hír másnapján beindult a szokásos cinizmus. Cinizmus, gúnyolódás, röhögés, hitetlenkedés. Hirtelen tele lett a nyilvánosság névre hallgató közvécé repülésügyi szakértőkkel, akik felírták a budi falára saját maguk okosságait. „Megmosolyogtató badarság, ami csak Magyarországon elképzelhető” – reagált a Sólyom indulására a Hvg.hu-nak egy légügyi szakértő, aki a Malév vezetésében korábban szerepet vállalt. Szerinte egy teljesen új légitársaság felállítása, amíg egyáltalán felszállhatnak a gépek, legalább másfél évet vesz igénybe, így az augusztusi indulás esélytelen. „Az ambiciózus terveket egyelőre nem igazolják a cégadatok: a kft. már több mint tízéves múltra tekint vissza, korábban Avicraft néven futott, és légi járművekkel foglalkozott. Május óta viseli jelenlegi nevét.

Ekkor lépett be ugyanis a szintén Sólyom nevű vagyonkezelő holding a tulajdonosi státusba.” Így a másik (bár ez utóbbinál egyszerűen fogalmam sincs, mire akar kilyukadni). A harmadik imigyen szakért: „Amennyiben valóban cél lett volna egy magyar nemzeti légitársaság létrehozása, akkor azt a Malév csődje után nem sokkal kellett volna megvalósítani, mostanra ugyanis jelentősen csökkent annak a valószínűsége, hogy egy új légitársaság komolyabb szeletet hasítson ki a budapesti bázisú légi közlekedésből, a fontos és profitábilis járatok ugyanis már elkeltek.” Aztán végre jött egy, amelyik legalább a nevét vállalta: „Azt el tudom képzelni, hogy záros határidőn belül elinduljon, de több komoly kérdés is felvetődik” – fejtette ki Turi Ferenc, a Capitol Consulting Group ügyvezető partnere, stratégiai tanácsadó. Szerinte is gyenge lábakon áll az üzleti terv, több okból kifolyólag.

Először is, bár érthető a kezdeményezés, hogy közel-keleti befektetők egy EU-n belüli légitársasággal igyekeznének az uniós piacok irányába nyitni, pozíció­kat szerezni, ám ezt úgy is elérhetnék, ha egy eladósorban lévő kisebb uniós légitársaságot megvásárolnak. És sokan mások elmondták még, több oldalról is megvilágítva a dolgot, hogy az egész lehetetlen, ostobaság, nincs befektető, aki erre pénzt adna, és ennyi idő alatt amúgy sem lehet, nem fog menni, és egyáltalán. Majd eltelt két hét, s kiderült, hogy de igen, van befektető, mindenki komolyan gondolja, és indul a Sólyom augusztusban. Ekkor belépett a nyilvánosság nevű közvécébe a Sólyom mint név és az ezen való röhögcsélés. A Népszabadság például imigyen öblögetett: „Sólyom néven légitársaságot indítani merész vállalkozás, hiszen a névnek nincs nemzetközi jelentése, a név pedig kimondhatatlan a külföldieknek - mondta egyikük. Egy másik szakértő szerint komoly szakmai befektető nem ad Sólyom nevet egy légitársaságnak, sem magyarul, sem angolul, hiszen ez a név a katonai repülésre rímel, igaz, ellenérvként azt is hozzátette, hogy az arab világban a sólyom vonzó jelkép lehet, még ha nem is a magyar trikolór közepén.” Különösen az utolsó mondat figyelemre méltó: lehet, hogy a sólyom vonzó jelkép, de hát a magyar trikolór közepén, na úgy biztos nem… S e cikk alatt az egyik vérproli kommentelő így fejtette ki véleményét: „Vicc az egész, ez egy költséges technikai sport, és a legjobb, ha megbékélünk a ténnyel hogy nincs nemzeti légitársaságunk, és az utasok nevében remélem, soha nem is lesz.”

A Hír24 nevű társaság pedig azt a remek viccet eszelte ki, hogy felment a várba, és külföldi turisták orra alá dugta a Sólyom Airlines feliratot, olvassák már el. És azok meg elolvasták. Amelyik nem volt közülük analfabéta, „szolyom erlájns”-nak olvasta a szöveget, ami, lássuk be, nem olyan elborzasztó. Magam pedig azon töprengtem közben, hogyha a Hír24 nevű kretének ezzel a melóval végeztek, kiugorhatnának a Keleti környékére vagy a Kissalétrom utcába, és a helyiek orra alá dughatnának néhány légitársaságnevet. Mondjuk, kezdetnek ezt: Vueling; vagy ezt: Volareweb; vagy esetleg ezeket: Skyairlines, Qathay Pacific, Norwegian Air Shuttle, Merpati Nusantara Airlines, Sriwijaya Airlines. Aztán a felolvasások után haladéktalanul értesítsék a spanyolokat, olaszokat, norvégokat, indonéziaiakat, hogy csukják be a boltot, mert a magyar Kissalétrom utcában meg a Síp utca és Dob utca sarkán nem tudták kiolvasni a légitársaságuk nevét.

Eh, hagyjuk a fenébe! Gondoljunk inkább arra, hogy a Kun Bélával Nyugatra menekült vörös emigráció ugyanezt csinálta. Amikor megnyílt például a Gellért gyógyfürdő, azzal írták tele a nyugati lapokat, hogy ne jöjjenek Budapestre fürdeni, mert a budapesti fürdők vize pestissel fertőzött. Ezek jogfolytonosak, ezek semmit sem változtak lassan száz év alatt. Ezek kiütést kapnak, ha magyar trikolór alatt történik valami. A mi türelmünk pedig hatalmas – de nem végtelen. Ezt kéretik észben tartani.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu