Népszabadságtól a Népszaváig), hogy mondta-e Schiffer András, amit mondott, vagy nem mondta. És ha nem mondta, akkor a Heti Válasz hazudott – értelemszerűen.

Nem, a Heti Válasz nem hazudott. Pontosan azzal reklámozta a Schiffer-interjút, ami abban elhangzik. Vagyis, hogy Bajnai egyik csókosa megkereste a pártját, hogy bizonyos feltételek mellett pénzt adna neki. Vagyis Bajnai egy közvetítőjén keresztül meg akarta venni az LMP-t. (Egy másik következtetés: mivel ez nem sikerült neki, hát „megvette” az LMP-ből azokat, akiket mégis „meg lehetett venni” valamivel…)

Olyannyira nem bonyolult történet ez, hogy muszáj volt az ellenzéki összeborulásban érdekelt ellenzéki sajtónak bonyolulttá tennie. Ezért aztán összevissza hazudoznak szerda óta erről az interjúról, és a legütősebb érvük a Heti Válasz „bűnössége” mellett az, hogy az újságíró tizenvalahány kérdéséből, amelyet Schiffer Andrásnak feltett, csak négy vonatkozik erre a témára. Ekkora kreténséget még nem írtak le magyarországi médiában, úgyhogy szegény hülye Szily László azonnal és soron kívül a pénztárhoz fáradhat.

Az ügy egyetlen igazi kérdése: vajon miért ijedt meg Schiffer András a saját mondanivalójától? Igen, ugyanezt kérdezi a Heti Válasz is, helyesen. Mert ez történt. Mert Schiffer helybenhagyta az interjút, amelyet előzetesen elküldtek neki, rábólintott, aztán megpróbált úgy tenni, mintha nem is mondta volna, amit mondott. Illetve ha mondta, hát nem azért mondta, és nem is az volt a szándéka.

Ezt ismerjük. Csak azt nem ismerjük soha, aki ilyenkor telefonál, hogy „te, András, ezt nem kéne”…

Ugyanezt próbálták eljátszani egyébként egy másik cikkel is, nevezetesen a Magyar Nemzet hét eleji írásával. Ebben arról esett szó, hogy az MSZP elnöke, bizonyos Mesterházy Attila azt találta mondani, nincs elég képviselőjelöltje az Együtt 2014–PM formációnak.

A Népszava mindjárt kijelentette, a Magyar Nemzet hazudik (ahogy szokott).

Aztán kiderült, hogy nem hazudik. Mesterházy ugyanis nem merte letagadni korábban mondott szavait, vagy nem is akarta. Mert egyszerűen üzenni akart Bajnainak, hogy ki az erős legény a pályán.

Aztán mindenki megsértődött, mindenki sajnálta, hogy lefagyott a forródrót, csak a Népszava nem sajnálta, hogy megint hazudozott, és mást vádolt meg ezzel.

Azt azért leszögezhetjük, hogy a Népszava méltó utódja elődeinek. S megalkuvást nem tűrő módon képviseli nagyjából ugyanazt, amit ezek az elődök képviseltek már a Tanácsköztársaság idején is… Nem… Nem nagyjából. Pontosan ugyanazt képviseli, csak megpróbálja becsomagolni, áramvonalassá, „pc”-vé, vállalhatóvá tenni. S ez már önmagában hazugság, mégpedig folytatólagosan elkövetett hazugság.

Most Farkas Flóriánt igyekszik szégyenpadra ültetni a lap, Tavares segítségével. Mégpedig egy bocsánatkérés miatt. Az a polémia tárgya, bocsánatot kért-e Tavares Farkas Flóriántól, amiért jelentése megírása előtt nem találkozott vele, vagy nem kért tőle bocsánatot.

Farkas Flórián szerint elnézést kért tőle Tavares, Tavares szerint nem kért elnézést Tavares.

Hogy mi az igazság, csak akkor tudjuk meg, ha valaki felvette a beszélgetést. (Bár az elég furcsa lépés lenne…) Ha pedig nincs felvétel, akkor marad az egymásnak ellentmondó két állítás. És a Népszava voksa Tavares mellett – ami elég komoly érv minekünk, hogy Farkas Flórinak higgyünk.

Ja! Még egy apróság: az ellenzéki sajtó és az ellenzék nagyon hangosan követeli, hogy hozzák nyilvánosságra a Szilvási–Galambos–Laborc-ügy aktáit. Azokat az aktákat, amelyeket ők titkosítottak százmillió évre. Na, ettől nehéz elviselni ezeket a kretén gazembereket. Ám az aktákat tényleg nyilvánosságra kellene hozni. Nem miattuk. Magunk miatt.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu