- 0
Egy Gaudi-Nagy Tamásnak látszó Gaudi-Nagy Tamás kigurult valahogy a reterátról. Ott alul, ahol kevés a figyelem, viszont nagy a felgyülemlés. Gurult, csak gurult a Gaudi-Nagynak látszó Gaudi-Nagy, és elgurult egészen a Kossuth térig.
Ott nekiütődött egy hangosító berendezésnek, azt a keze közé kapta, görcsösen megmarkolta, és nem is akarta elengedni soha többé.
Körülnézett. Vagy két tucat súlyos beteg nyomorult állt körülötte. Mindegyiknek púpos volt a lelke. (És befelé kunkorodott, de ezt csak irodalmi műveltségem mondatja velem…)
Egymásra néztek akkor ők. A púpos lelkűek, a nyilas-ávós házmesterek roncsai, unokái és reinkarnációi, és a Gaudi-Nagynak látszó Gaudi-Nagy.
Nagy pillanat volt.
Az egymásra találás nagy pillanata.
Különösen a Gaudi-Nagynak látszó Gaudi-Nagy púpos lelke remegett meg belé. Úgy állt ott, mint Ephialtes állt volna egykoron, ha mégis kap egyenruhát.
Állt Gaudi-Nagy, átgurulván a reterát aljáról egészen a Kossuth térig, kezében hangosító berendezéssel, amely megsokszorozta, felerősítette, már-már mennydörgővé tette az ő hangját, a hangot, amire amúgy soha nem figyelt fel senki sem egész szánalmas élete során, állt Gaudi-Nagy, és mámorító, bódító érzés járta át furcsácska testét.
Úgy érezte, hogy ő valaki.
Amikor egy púpos lelkű senki egyszerre valakinek érzi magát, és körülveszik a nagy érzés pillanatában további púpos lelkű senkik, nos, ezekből a pillanatokból kerekednek a történelmi kataklizmák. Ehhez persze történelmi pillanat szükséges, hogy ne mondjam, kivételes történelmi helyzet és lehetőség, továbbá nagy formátumú púpos lélek és púpos lelkűek hatalmas tömege.
Kedden a Kossuth téren mindez nem állt rendelkezésre. Kedden a Kossuth téren csak egy Gaudi-Nagy állt rendelkezésre, meg két tucat nyilas-ávós házmester. Így a kataklizma elmaradt.
Lett helyette az, ami Gaudi-Nagyból és két tucat nyomorultjából lehetett: lökdösődés meg köpdösődés.
Mert Gaudi-Nagy (aki Gaudi-Nagynak látszott) a kezei közé kaparintott mikrofonba időnként belesikította egy téren áthaladó és neki nem tetsző embernek a nevét.
Sok ilyen ember volt. Soknak kellett lennie, mert a Gaudi-Nagynak látszó Gaudi-Nagy – mint mindenki, aki a reterátról gurult elő - magában hordozza a jakobinusok örökségét is. Ő leginkább Marat-ra hajaz:
„(…)Jean-Paul Marat, e megveszett pincepatkány, akinek a közcsatornarendszer eldugulása lehetőséget ad, hogy előugorjon latrinájából, és őrjöngve mindent felzabáljon. Mocskos, megszállott, korcs, vérbajos, és csillapíthatatlan gyűlölet tölti el mindenki ellen, aki mosakszik, épelméjű, és vérbaj nélkül való – jellegzetes képviselője egyszóval a forradalmi söpredéknek, a föld alatti egzisztenciáknak, akik lumpenkocsmákból, omladozó műhelyek sötétjéből, erdei rejtekhelyekről és föld alatti lyukakból bukkannak elő hirtelen.”
Így állt a Kossuth téren Gaudi-Nagy az övéi körében. S mert egyébre nem futotta, hát köpködtek. Mint mondottam, Gaudi-Nagy időnként belesikította egy neki nem tetsző ember, polgár, miniszter, képviselő (bárki) nevét a mikrofonba, mire a két tucat púpos lelkű odaszaladt hozzájuk, ocsmányságokat kezdett üvöltözni, majd heves köpködésbe fogott. Gaudi-Nagy pedig biztonságos távolságból szemlélte mindezt, apró, gonosz kis szemei fürgén, idegesen fürkészték a teret, újabb áldozat után kutatva.
Ez történt a Kossuth téren kedden. A történés maga levezethető a Gaudi-Nagynak látszó Gaudi-Nagy és híveinek púpos, nyomorult lelkületéből, szánalmas életéből. Egyedül az nem érthető, hogy a rendőrség miért hagyta mindezt. Miképpen fordulhat elő, hogy ez a csürhe inzultáljon, leköpdössön embereket, köztük Pásztor Istvánt, a vajdasági magyarok egyik vezetőjét.
Ez ugyanis nem fordulhat elő. Ez nem fér bele a normális életbe, ez nem lehet része a demokráciának. Most kell meghúzni a határokat, és világossá, egyértelművé kell tenni, hogy a köpködő patkányok a határon kívül esnek. Vezérükkel, a Gaudi-Nagynak látszó Gaudi-Naggyal együtt.
(p. s.: Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy a Jobbik elhatárolódott ettől a csőcseléktől. Ugyanakkor némi nyugtalansággal jegyezzük meg, hogy a Gaudi-Nagynak látszó Gaudi-Nagy nem a Jobbik australopithecus-vonulatát képviseli. De nem ám. Ő a fősodor. Morvai Krisztina elválaszthatatlan (harcos)társa, és Morvai a keddi nyilas-ávós összeröffenés főszónoka, fő attrakciója volt, amúgy ő a Jobbik listavezetője az EU-parlamenti választáson. Úgyhogy olyan nagyon azért ne nyugodjon meg senki. Ezek még összeérnek.
p. s. 2: Gaudi-Nagy szerda reggel megjelent az MTV stúdiójában, ahol egyebek mellett a következő kijelentéseket tette: „Pásztor István örüljön, hogy ennyivel megúszta, mert a hazaárulók a lámpavason szoktak lógni. (…) Ezért ez a legkevesebb, amit kaphatott Pásztor István, és minden hazaáruló meg fogja kapni a jussát.”
Ezek után a kedélyes adomázgatásnak vége. Gaudi-Nagyot el kell takarítani. Ez a rohadék semmilyen módon nem tolerálható többé. És a köztévé ne merészelje még egyszer behívni bármelyik műsorába! A Jobbik pedig kérdezze meg Morvait, de haladéktalanul, hogy óhajt-e még az életben együtt mutatkozni ezzel a potenciális gyilkossal!
Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!