Bajnai alakulatát még nem mérték a pártok között, de a Népszabadság megjegyzi, hogy nagyjából 4 százalékot szerezhetne egy mostani választáson.

Nincsenek emlékeim arról, hogy a ciklus félidején túl a kormányzó párt(ok) vezették volna a népszerűségi listákat. Most vezetik. S ez akkor is igaz, ha természetesen sok-sok szavazót veszítettek az elmúlt két év során. Mégis az a helyzet, hogy amennyiben sikerülne mindenkinek mindenkivel összeállnia, és létrejönne a Dopemantől Gyurcsányon át Bajnai Gordonig terjedő nagykoalíció Orbánnal szemben, akkor a jelen állás szerint a Fidesz 40 százalékával szemben ez a konglomerátum 45 százalékot tudna összehozni. A Jobbikot most nem elemezném, ugyanis azt nehezen tudom elképzelni, hogy a Jobbik, bekerülvén a következő parlamentbe, összeállna a baloldallal a Fidesz ellenében. Persze ne hagyjuk figyelmen kívül azt a szintén napokban megjelent felmérést, amely szerint a Jobbik és a Fidesz szavazói között nincs átjárás – ezt mi eddig is tudtuk, csak szegény Bajnai Gordon vizionál marhaságokat erről a kérdésről, no meg a pakisztáni–afganisztáni határ mentén vándorló törzsekről. Nincs átjárás, a Fidesz és a Jobbik szavazóit ugyanaz a világ választja el egymástól, mint a Fidesz és az MSZP szava­zóit.

Ugyanis ugyanez a felmérés azt is kimutatja, hogy a Jobbik szimpatizánsai számára Orbán lényegesen elutasítottabb politikus, mint Bajnai. Ebben pedig szintúgy nincs semmi meglepő, ugyanis a Jobbik szavazótáborának zöme az MSZP-t hagyta ott egy kis „radikális” cigányozás-zsidózás combó kedvéért. S pusztán politikai megfontolások miatt ezért érdeke a Fidesznek, hogy 2014-ig lehetőleg ne essen szét a Jobbik - bár kétségtelen tény, hogy Zagyva György Gyulát és Balczó Zoltánt egy pártban tartani nagyjából akkora intellektuális bűvészmutatvány, mint mondjuk Dopemant és Gyurcsány Ferencet. (Belegondoltam: ez utóbbi azért könnyebb…)

A lényeg tehát, hogy ezen számadatok tükrében minimum nevetséges az a nekibuzdulás, amellyel a jelenlegi ellenzék lefutott meccsnek igyekszik beállítani a 2014-es választások végeredményét. Illetve, kicsit távolabbról nézve a Mesterházy- , Juhász Péter- s immáron Bajnai-féle győzelmi jelentéseket, hamar rájöhet bárki, hogy itt az erdőben félő s ezért vidáman fütyörésző ember jelenségével állunk szemben. Ismétlem, ez megmosolyogtató. Ellenben egyáltalán nem megmosolyogtató, amit az ellenzékhez tartozó s önmagát mainstream értelmiségnek valló és gondoló megmondóemberek és főideológusok serege művel az utóbbi nagyjából fél évben.

Ez az egyre nehezebben elviselhető réteg mostanában azzal tölti az idejét, hogy ideológiailag megalapozza és alátámassza mindazt a súlyos jogsértést, amit a baloldal készül elkövetni. Készül elkövetni, ha mégis hatalomra vergődnék valahogyan. Arról van szó, hogy ez a baloldal tökéletesen tisztában van azzal, hogyha egyáltalán, valami ördögi csoda folytán megnyerné a választásokat, akkor is béna kacsaként totyogna a közéletben a néhány fős parlamenti többségével. Ehhez képest az ezt a baloldalt bármi áron hatalomra segíteni szándékozó értelmiség hónapok óta arról értekezik, hogy a majdani béna kacsa hogyan tudja majd mégis hatályon kívül helyezni az alkotmányt és új (régi) alkotmányt készíteni. Arról folyik a diskurzus odaát, hogy miképpen lehet majd elkövetni az összes jogsértést, antidemokratikus vaddisznóságot és bűnt, amellyel 2010 óta a Fideszt és személyesen Orbánt vádolják.

Előbújtak a csatornák mélyéről a jakobinusok, és készülődnek vissza a hatalomba. Hogy ez jelenleg nem tűnik valószínű forgatókönyvnek, kicsit sem zavarja őket. A nyaktilót azért fényesítgetik. Ideje tehát felkészülni erre is. Jöhet még idő, amikor rájuk kell lépni határozottan, úgy, ahogy 1989 környékén kellett volna.

(U. i.: Hogy világos legyen, kik álmodják most magukat az eljövendő „negyedik köztársaság” élére: Horváth Csaba, az MSZP alelnöke csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, „Pénteken lesz 94 éve annak, hogy az első köztársaságot kikiáltották, és azóta három olyan személy volt a történelemben, aki a demokrácia ellensége volt: Horthy Miklós, Tisza István és Orbán Viktor. Ők olyan politikát folytattak, amely a kirekesztésre, visszafordulásra, a demokrácia intézményeinek felszámolására, a sajtószabadság korlátozására, a bírói döntés befolyásolására törekedett” - mondta. Na, hát ők akarnak visszajönni. S hagyjuk most ennek a szerencsétlen idiótának az ostobaságát. Pintér Bence kolléga a Mandineren remekül összefoglalta, miért teljesen hülye Horváth Csaba, aki a ’70-es években készült német pornófilmek főszereplőjeként lenne jó helyen intellektuálisan, ott mondhatná teljes átéléssel, hogy „ich komme, ich komme”. A kérdés immáron csak annyi, vajon miért ilyen ezeknek a lelkük? Miért imádják még mindig Kun Bélát, Rákosit meg Kádárt? És vajon tényleg muszáj ezt elviselnünk?)

magyarhirlap.hu - Bayer Zsolt