Ezért szent királyunk most itt van miközöttünk. Ha a király közöttünk jár, illik szólni őhozzá. Fejet hajtva, alázattal – de őszinte, nyílt szívvel kell számot adjunk, mit végeztünk ezer esztendő alatt.

Megőriztük a hazát. Ez legelső jelenteni valónk. Csonkán, darabokban, megtépázva, de megőriztük. S ha számba vesszük, mennyien fenekedtek ellenünk ezer esztendő alatt, mennyien nem akarták, hogy legyen hazánk itt, Európa közepén, akkor elmondhatjuk, ez igazi siker, igazi győzelem.

Nehéz sorsú népnek ennyi a győzelem: a megmaradás. A mégis megmaradás…

S elmondhatjuk neked, Urunk Királyunk, hogy a hitet is megtartottuk. Állnak szerte az országban a kereszténység templomai. A nyáj megfogyatkozott, itt-ott szétszéledt, van, ahol már csak az öregek reszkető keze forgatja vasárnaponként a Bibliát, de a hit azért parázslik. S ha számba vesszük, micsoda erők fenekedtek mifelénk a kereszténység ellen ebben az utolsó száz esztendőben, akkor elmondhatjuk, a hit megtartása igazi győzelem.

Elmondhatjuk neked, Urunk Királyunk, hogy Imre herceghez írt intelmeidből csak egy passzust idéztek minekünk az utolsó hatvan esztendőben. Ezt: „(…) az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.”

Jelentjük neked, jó urunk, hogy az idegeneket befogadtuk és gyámolítottuk. Amennyire csak erőnkből tellett. S az idegenek java befogadotthoz és gyámolítotthoz méltó módon hozzánk idomult, s valóban javára vált országunknak és nemzetünknek. Az idegenek egy másik része pedig ellenségünk maradt, és vesztünkre tört – és ez így van a mai napig. A türelmünk fogyóban van, Urunk Királyunk, és nem gondoljuk, hogy őket továbbra is gyámolítanunk kellene. Mert a kegyesség és az irgalmasság parancsa soha nem lehet azonos az önfeladással és az önpusztítással.

Jelentjük neked, Nagy Király, hogy Intelmeid egy másik passzusát soha nem idézik minekünk. Ez a passzus így hangzik:

„Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban uralkodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.”

Ettől az intelmedtől óvtak bennünket, Jó Király. Nem akarták, hogy atyáink szokásait követve megőrizzük a hagyományt, nem akarták, hogy a magyar magyar mód éljen, magyar maradjon.

Elmondhatjuk neked, Urunk, hogy mi mégis magyar módra akarunk élni, és csak azért is tisztelni akarjuk atyáinkat. És ez a legnagyobb győzelmed, Urunk Királyunk. Hogy ezen a napon terád emlékezünk, és te itt jársz közöttünk, annak jele, hogy ezer esztendeje atyáink nyomában járunk. S bár olykor tékozló fiak vagyunk, olykor elszédítenek bennünket hamis álutak, de végül valahogyan mindig visszatalálunk a helyes ösvényre. Az atyák ösvényére, a te ösvényedre, Nagy Király.

Így teszünk hát fogadalmat néked, Szent István királyunk. Fogadjuk, hogy megőrizzük a hazát, megőrizzük a hitet, megőrizzük az atyák törvényeit a következő ezer esztendőre is.

Isten minket úgy segéljen – ámen…

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu