- 0
Muszáj valahogy magyarázatot találnunk lapunk tegnapi címlapsztorijára. Nevezetesen arra, hogy Ajka szocialista polgármestere, bizonyos Schwartz Béla, kiszámlázta a Mal Zrt. lúgjával elárasztott Kolontárnak a kórházi költségeket.
Meg még egyebeket is. Szépen, akkurátusan összeírta Schwartz Béla, hogy mi mennyibe került. Mennyibe a kórházi ellátás, mennyibe a sok ideiglenes szállás és így tovább. Végül kijött valami 26 millió forint, na, azt számlázta ki a Schwartz Béla.
Az ilyesmit azért meg kell valahogy magyarázni.
Az nem elég magyarázat, hogy Schwartz Béla szocialista, meg hogy Schwartz Bélát feltehetőleg nem anya szülte.
Kell, hogy legyen valami ennél mélyebb, ennél lényegesebb, ennél pontosabb magyarázat is. Mert ha nincs, akkor marad a jeges borzalom és a kétségbeesés.
A mélyebb, lényegesebb és pontosabb magyarázatot szerencsére megtaláljuk a tegnapi Népszavában. A tegnapi Népszava olvasói levelei között találjuk a magyarázatot, ami így szól: „A francia forradalom nyomán szétválasztották az egyházat az államtól. Ennek ellenére most október 23-án 11 főpapot tüntetett ki államelnökünk. Egyik katolikus érsekünk így nyilatkozott a rádióban: »Ez a kitüntetés már régen kijárt volna a katolikus egyháznak, ugyanis kétezer éves történelmünk folyamán rengeteg jótettet hajtott végre.« Törtem a fejem, de nekem semmiféle jótett nem jutott eszembe. Sokkal inkább az, hogy ez az egyház kétezer éves történelme alatt mindig mindenféle adókat vetett ki a szántóvetőkre és az ipari dolgozókra.”
Ez a szöveg jelent meg a tegnapi Népszavában. Szerzője bizonyos Fonyódi Ferenc Budapestről.
Itt a magyarázat. A magyarázat: a hónaljszagú, redvás bunkóság. A feketekörmű kommunizmus. Az örök surmóság, kültelki, szar prolitempó. A Fonyódi- és Schwartz-félék munkásőrlelkülete. Hogy egy klasszikust idézzek: lábszag és Mucsa… Na hát ez az!
És teljesen felesleges bármit is mondani. Észérvekkel előhozakodni. Mesélni Szent Ágostonról és Szent Ferencről, Márton Áronról, Apor Vilmosról, Prohászka Ottokárról. Vagy éppen Lőrinc papról, hogy adjunk a plebejus érzelmeknek is. Minek itt elmélkedni Pázmány Péterről akár? Vagy Teréz anyáról? Vagy II. János Pálról? Minek? Minek szólni Szent Bernátról és a középkori szerzetesek himnuszairól, csak hogy legyen mihez képest vágáns líra – s legyen mondjuk Villon…
Minek itt fecsérelni a szót Nursiai Szent Benedekre? Az ispotályos rendekre… Bármire… Fonyódi és Schwartz: az örök páros. A bornírt, szédítő, ölni is bármikor kész szemét bunkók apoteózisa ez. És a Népszaváé, amelynek ez a levélke olyannyira tetszett, hogy közölte. És egészen biztosan talál majd magyarázatot a Schwartz Kolontárra küldött számlájára is.
Mert magyarázat, az mindig van.
Ezért végezte Jézus is a keresztfán.
És ha jó keresztény lennék, imádkoznék Fonyódiért meg a Schwartzért, meg a Népszaváért. Jaj, Istenem, de nagyon nehéz jó kereszténynek lenni… Már-már lehetetlen.