Ma 2020 április 03. Buda, Richárd napja van. Holnap Izidor napja lesz.
4bb1585e6a537cfbc2af066f32a6a73e.jpg

Bayer Zsolt: Egy szabaduló

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Zuschlag János szabadult. Öltönyben, kigyúrva lépett ki a börtön ajtaján, s kilépéséből hiányzott a Remény rabjainak tragikuma és fenségessége.

Ugyanúgy jött ki, ahogyan bement: nagyjából feleslegesen. És ebben természetesen nem Zuschlag János személyes élete a lényeges. Mert ő bizonnyal nem élte meg feleslegesen sem a bemenetelt, sem pedig a kijövetelt. És minden okunk megvan feltételezni, hogy Zuschlag János jobb ember lett ennyi év alatt. Jobb ember lett Zuschlag János, és talán okosabb is. Legalább annyival okosabb, hogy pontosan megértette, ha úgy alakulnak a dolgok, nem számíthat senkire, leginkább a sajátjaira nem. Megértette, hogy ott, akkor, a Terror háza előtti hülye és felesleges viccével tette leginkább tönkre az életét. Aztán pedig azzal, hogy elhitte: ha pénzt gyűjt pártjának, akárhogyan is, akkor nem érheti baj.

Baj érte. Éppen akkora, amekkora egy nem elvetemült fiatalembernek untig elegendő. És most kijött Zuschlag János a börtönből, és körülveszi a feleslegesség furcsa iszonyata.

A publikum pedig áll, csak áll, és nézi őt. Egy pillanatra eltöpreng egy s máson, leginkább azon, hogy vajon Zuschlag János volt-e a legmegfelelőbb ember a bűnhődésre. Vajon tényleg neki kellett elvinni a balhét egyedül és mindenért?

Azt hiszem, végső soron ez a legkínzóbb kérdések egyike, legalábbis a kormányváltás óta. Mert lassan három esztendeje már, hogy az „igazságtétel” reményével vágott neki a kalandnak az ország egyik fele. Legalább az egyik fele – de az mindenképpen.

És aztán jött a csalódás. A csalódást pedig ki így, ki úgy élte, éli meg. A Fidesz és a kormány „jobboldali” ellenzéke hangosan ostorozza a hatalmat és személy szerint a miniszterelnököt, amiért, úgymond, „elmaradt az igazságtétel”. Akárcsak most, Gergényiék perének első napján, ahol többször is elhangzott, miszerint „Orbánék futni hagyják a terroristákat”.

Mindebből látszik, mennyire nincs semmi fogalma a kormány jobboldali ellenzékének a demokráciáról magáról. Demokráciáról, jogállamiságról, a törvények tiszteletéről és a hatalommegosztásról. A hozzájuk tartozó plebsnek fogalma sincs, a hangadóit pedig nem érdekli, sőt, éppen a jogállammal szemben fogalmazzák meg önmagukat és jövőképüket. S ebben a világképben magától értetődő, hogy majd a kormány és személyesen a miniszterelnök fog igazságot szolgáltatni, ítélkezni.

Ezért nem (sem) szabad ezeket a hatalom közelébe engedni.

A polgári oldal viszont egyszerűen csak csalódott. Csöndesen és egyre reményvesztettebben nézi, ahogy sorra buknak el a „komolyabb” baloldali politikusok elleni perek, vagy még csak el sem jutnak a bíróságokig. Mindezt az „elmúltnyócév” bűnösei, szekértolói és haszonélvezői kaján vihogással nyugtázzák, és legnagyobb „demokratáik” arcátlan és cinikus természetességgel veszik maguknak a bátorságot, hogy Orbán és a hatalom „csicskáinak” titulálják az ügyészséget, de ha véletlenül születik egy nekik nem tetsző ítélet, akkor a bírót is, vagy akár az egész bíróságot.

És fel sem fogják, hogy mindezzel mennyit kárt okoznak, micsoda sebeket ejtenek az amúgy is lesajnált jogállamon.

A tisztelt publikum pedig áll és néz. És már régen nem ért semmit. Olyanok vagyunk, mint Karinthy Tanár úr kérem-ében az osztály, amikor Steinmann, a jó tanuló felel. „Lassan intim dialógus alakul ki közöttük, és mi már rég nem értjük az egészet.”

Igen. Ilyen intim dialógus, amikor Joav Blum jogerősen nem bűnös, amiért látszólag jelentkezett be valahová, csak azért, hogy nyélbe üthessen egy üzletet.

Ezt egyikünk sem tehetné meg.

Miképpen egyikünk sem igényelhetne vissza áfát a lakás- vagy házfelújítása után, csak Gyurcsány Fittelinája tehette meg ezt.

És mállik szét lelkünkben az igazságérzet.

Mállik szét, ha látjuk Balla Irma felmentett fiát. És nem azért, mert felmentették, hanem azért, mert egyszer el merészelték ítélni. És senki sem kért még tőle bocsánatot. Mállik szét igazságérzetünk, ha olvassuk, hogy semmiféle hibát nem találtak a miskolci kórház koraszülött osztályán. Csak éppen meghurcoltak egy csomó embert, és az ellenzéki sajtó patkányai két héten át olyan mondatokat merészeltek leírni, miszerint „ott tart a magyar egészségügy, hogy tucatszám halnak meg a koraszülöttek”. És egyik sem fog bocsánatot kérni.

Adjunk vissza valamit az igazságszolgáltatásba vetett hitből. És az igazságérzetből. Mert ezt a hitet a most szabadult Zuschlag János nem fogja visszaadni.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Politika (1571) Gasztronómia (539) Irodalmi kávéház (485) Vetítő (37) Életmód (1) Heti lámpás (239) Sport (729) Autómánia (61) Történelem (14) Gazdaság (646) Egészség (50) Tv fotel (65) Mondom a magamét (4419) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (5) Jobbegyenes (1725) Nagyvilág (1449) Belföld (5) Mozaik (83) Tereb (139) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>