Ma 2019 szeptember 16. Edit napja van. Holnap Zsófia napja lesz.
103167aa88b2c1477c8cf22c50775528.jpg

Bayer Zsolt: Egy falu és az új ország

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A Dél-Alföldön, Szegedtől alig tíz kilométerre van egy csaknem ötezer lakosú magyar falu, Domaszék. Ez a magyar falu ennek a cikknek a főszereplője. Egészen pontosan a falu gyerekeinek és néhány megszállott helyinek a fantasztikus teljesítménye s mindezzel szemben a falu vezetésének impotens, földbuta gonoszsága.

A domaszéki dzsúdóklub egészen egyszerűen páratlan teljesítményeket ér el, a domaszéki dzsúdóklub fogalom a magyar dzsúdósportban, diák- és serdülőkorosztályban.

Domaszéken harminc domaszéki és két szegedi gyerek sportol rendszeresen. Tavaly nyolc egyéni és egy csapat országos bajnokságot nyertek, az idén hat egyénit, és éppen az elmúlt vasárnapon nyerte meg az ob-t a leánycsapatuk Szekszárdon. Ennek az egyesületnek négy korosztályos válogatottja van. Mindezeken túl megszámlálhatatlan ezüst- és bronzérmet hoznak el a versenyekről. Erre a teljesítményre képes ma egy dél-alföldi, alig ötezres magyar falu. S emögött a teljesítmény mögött két ember áll elsősorban: Szabó Miklós, az egykori olimpikon, a domaszéki dzsúdóklub edzője és segítője, Kószó Tibor.



Szabó Miklós nyilvánvalóan megszállott. Ő az igazi szent őrült. Időt, fáradságot nem kímélve, óriási és kifogyhatatlan szeretettel és lelkesedéssel edzi és tartja össze a domaszéki gyerekeket. Teszi ezt egy fillér javadalmazás, egy fillér jutalom nélkül. Saját autójával, saját költségén hordja a csapatot versenyről versenyre. Mindebben társa Kószó Tibor segédedző – no és persze a szülők. Akik szintúgy maguk ülnek volán mögé hétvégenként, s ha kell, külföldre is viszik a gyerekeket, mert versenyezni kell, és mert az eredmény persze sohasem marad el.

Gondolná az ember, a falu vezetése kezét-lábát összetörve segíti egy ilyen klub működését, akár erőn felül is. Aki így gondolta, rosszul gondolta. Domaszék képességtelen és gonosz polgármestere, továbbá ugyanilyen képviselő-testülete nem hogy segítené, de gáncsolja és ellehetetleníteni igyekszik ezt az egyesületet. És olyan jólesne leírni, hogy ez a polgármester szoci. De sajnos nem tehetem. Domaszék polgármestere, Kispéter Géza független, és Fidesz-támogatással nyert.

S hogy kedves olvasóim értsék, miről is van szó, álljon itt néhány érdekes részlet az önkormányzat Humán Bizottságának e hét hétfői üléséről. Ezen az ülésen megjelent Szabó Miklós és Kószó Tibor, s természetesen jelen volt a polgármester is. Téma pedig a domaszéki dzsúdóklub jövő évi támogatása. Nos, hogy a közepébe vágjunk mindjárt: a Humán Bizottság vezetője, Csóti Mária helyi pedagógus kerek perec közölte, a maga részéről nem támogatja, hogy az egyesület jövőre akár egyetlen fillér támogatást is kapjon. A polgármester mindezzel egyetértett. S ennyi volna a lényeg, de a megelőző vitában elhangzott még néhány kijelentés, amit érdemes megosztani a nyilvánossággal. Mikor Szabó Miklós a bizottság szemére vetette, hogy a páratlan eredményeket elért gyerekeket a képviselő-testület még arra sem méltatta, hogy egy szelet csokival megjutalmazza őket, vagy egyáltalán megjelenjen valaki közülük az évadzáró vacsorán és megköszönje nekik a munkát, szót kért nevezett Csóti Mária, és a következőt volt képes mondani: „Én harmincöt éve vagyok pedagógus, és még engem sem jutalmazott meg senki…”

Remélem, érzik… Remélem, látják maguk előtt ezt a szerencsétlen, frusztrált, kontraszelektált nyomorultat, aki ezzel az egy mondatával bebizonyította, hogy tökéletesen alkalmatlan a pedagógusi pályára, de legalább embernek is silány. Kószó Tibor felvetésére, miszerint nincs még egy falu az országban, amely egy olimpiai sportágban ilyen eredményeket képes felmutatni, a polgármester felesége ezt bírta válaszolni: „A mórahalmi ugrókötelesek is nyertek már aranyérmet…”
Nem folytatom.

Csak annyit szeretnék még megosztani önökkel, hogy az egész pitiáner és aljas bunkóság, amit ez a polgármester és testülete művel, egyetlen okra vezethető vissza. Arra, hogy az idei önkormányzati választáson volt ellenjelöltje Kispéter Gézának, és ezt az ellenjelölést a polgármester a dzsúdós gyerekek szülei­hez köti.

S most elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon.
S ha ez a nyomorult bosszút akar állni, akkor nem számít semmi, se a sport, se a teljesítmény, se a gyerekek. Leginkább a gyerekek nem számítanak. Őróluk a pedagógus néninek is csak annyi jut eszébe, hogy ő már harmincöt éve…

Mindegy. Nem folytatom. A lényeg mindebből, vajon mit fognak megtanulni életük kezdetén a domaszéki gyerekek? Azt, hogy nem érdemes hajtani, nem érdemes gürcölni, nem érdemes teljesítményt elérni, mert annak úgysincs meg a jutalma? Ezt fogják megtanulni? Mert ha a hülye polgármesteren és a hülye képviselő-testületen múlik, akkor igen.

S innentől kezdve ez már kormányzati, állami felelősség is.

Hagyja-e ez a kormányzat, hogy megkeseredve, kiábrándulva mindenből szétszéledjen ez a csapat, vagy megtartja őket? Igen: ha valaki megérdemli a támogatást, hát a domaszéki dzsúdóklub megérdemli. Az eredményeikért, és leginkább azért a szellemért, amit képviselnek.
Mert ebből a szellemből lehet új országot építeni. Mi pedig, ha jól tudom, azt akarunk.

Bayer Zsolt, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Heti lámpás (213) Egészség (50) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (468) Kultúra (4) Mondom a magamét (3913) Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (9) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (623) Történelem (12) Jobbegyenes (1594) Sport (728) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1414) Belföld (5) Tv fotel (65) Tereb (137) Mozi világ (440) Gasztronómia (539) Életmód (1) Autómánia (61) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>