Most azonban visszavonhatatlan tény: baj van a régi Európával.

Ezt onnan lehet tudni, hogy Barroso, az Európai Bizottság elnöke mostanában konferenciákat szervez az „új európai narratíva” kialakításának szándékával. Most éppen Varsóban ülésezett a nevezett konferencia, majd összeült egy szűk értelmiségi csoport, amely három emberre bízta egy új európai charta szövegezését.

Íme, a fantasztikus hármas: Per Nyholm dán újságíró, Tomás Sedlacek cseh közgazdász, valamint a mi szemünk fénye, Konrád György író és intézmény és ősbölény és vátesz és orákulum és a férfi Heller Ágnes.

Ha nekik hármójuknak kell új Európát szövegezniük, akkor tényleg baj van.

S hogy mekkora a baj, az abból is látszik, hogy nekik hármójuknak kell új Európát szövegezniük.

Ugyanis – és ettől a pillanattól fogva kizárólag Konrádról beszélek, ugyanis a másik kettőt nem ismerem – a szövegezők egyikének minimum óriási a felelőssége abban, hogy Európa oda jutott, ahova.

Globalizáció, dereguláció, privatizáció, beteg internacionalizmus és még betegebb nemzettagadás. Pénz, pénz, pénz. „Szabad” piac, szabad rablás, szabad szerelem. Múlttalanság, sorstalanság, jövőtlenség. A rettenetes pillanatok börtöne. ’56 - de igazi hősök nélkül, ’68 – de Prága nélkül. Jakobinus örökség, Che, RAF – csak semmi cicó, elő a slukkert” … Erőszakmentesség, de csak miután egyeduralomra vergődte magát az én penetráns erőszakom, s a frusztrációimból épült szép új világ.

„All we are saying/ is give peace a chance” - de azért ugye tökön rúghatlak, ha „redneck” vagy, ha „paraszt” vagy, ha „antimodernista” vagy. „Make love, not war” – hát persze. De nem árt, ha az üzlet pörög… Adunk-veszünk. Drágán-olcsón. De csak ha már megjártuk a hadak útját, Maótól Keynesig. Ha már elárultunk mindent, beárultuk iskolatársainkat a templom ajtajában állva, s lesve, ki megy be közülük az Isten házába. Ha már ráleltek a sógor kályhájában a kéziratokra. Ha már…

Ha már megírtuk a Tréfát – s kiderült, önmagunk fertelmes bűnét írtuk meg.

Ha már megrendeztük a Mephistót – és kiderült ugyanez.

Ha már kiderült a lét elviselhetetlen könnyűsége.

Ha már egyszer a közös bűn tart össze bennünket.

Ha már nincsen senki, aki közénk férkőzhetne, hiszen kihalásra vagyunk ítélve. De a művünk, a nagy, összekapaszkodott, nemzettelenített, libertiánus Európa nem pusztulhat mivelünk. Hiszen a hajlam a rosszra, a bűnre az ember attribútuma. S mi mindig erre építettünk mindent.

Az nem lehet, hogy annyi rém hiába oszta bért, s kedd annyi blőd retek döglött meg a drogért…

Ez a mi művünk, és nem hagyjuk veszni, semmiképp.

Nem hagyjuk az elmebajjá tett emberi jogokat. Nem hagyjuk a felesleges, ostoba, semmirevaló harcokat. Nem hagyjuk a meleg büszkeséget, a semleges nemű öltözőket, a férfiak ülve hugyozását, az idegenek ajnározását, a befogadás általi tönkretételét annak az átkozott „régi” Európának. Nem engedünk az antiszemitizmus elleni harcból – és ha éppen nincs antiszemitizmus, majd elintézzük, hogy legyen. Hogy is mondja Woody Allen az Annie Hall-ban?

„– Nemrégiben együtt ebédeltem néhány sráccal az NBC-ből. Leettem magam, szóltam a pincérnek, hogy hozzon nekem oldószert. Erre Tom Christy odasúgta a pincérnek, biboldószert hozzon, érted, nem oldószert, biboldószert. Nem oldó-, biboldó…

– Idefigyelj, Max, én őszintén mondom neked…

– Nagyon kérlek, ne hívj engem Maxnak!

– Miért, ezt a nevet neked találták ki. Nagyon kérlek, ne keress mindenben összeesküvést.

– Na jó, tessék, ezt hallgasd meg. Pár napja voltam a lemezboltban, tudod, van ott az a szőke, Elvis-frizurás eladó, derék nagy barom. Bemegyek, meglát. »Ja, igen, nálunk ezen a héten Wagner-vásár van.« Wagner-vásár. Wagner, Max, Wagner, érted? Na, én tudom, miért mondta olyan jelentőségteljesen.

– Oké Max. Kalifornia Max, lelépünk ebből az eszelős városból.

– Nem megyek sehova.”

Hát így. És ezt mi nem engedjük. Írunk inkább új európai narratívát. Pedig garantáltan nincsen ránk szüksége immáron senkinek…

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu