Eljött ide Bécsből, beszélt a hozzá hasonlókkal, aztán cikket írt, és a Der Standard olvasói szörnyűlködhetnek egy jót ezen a magyarországi diktatúrán. És szerencsétleneknek fogalmuk sincs, mennyire át vannak verve, micsoda ótvaros véleménydiktatúrában élnek évtizedek óta, ahol csak a Lendvai-féle exkomcsi szarjankók mondhatják el, mit szabad gondolni és mit nem.

Külön felhívom a figyelmet erre a kitételre:

"„Inotai András közgazdász viszont hamarosan nagy gazdasági válságra számít, aminek a számláját nem a korrupt Fidesz-közeli elit, és nem is Orbán Viktor miniszterelnök újgazdag családja, hanem a lakosság fogja kifizetni. A keserű ébredés következményei ellenben beláthatatlanok lesznek, még az önhittségtől elvakult és mindeddig sérthetetlen Orbán Viktor számára is” – zárul a cikk."

Ó, hát persze! Ezt (is) hallgatjuk vagy 12 éve. Ezek az élet mellett járó senkik, ezek az ostoba szarjancsik állandóan valami nagy-nagy forradalomban reménykednek, melynek során végre lámpavason végezzük, mi, "diktátorok" meg "diktátor hívők", mindannyian. Most, hogy a nagy összefogás is csődöt mondott, és ez az "ostoba", "fogatlan", "mosdatlan" nép soha nem látott arányban szavazott a "diktátorra", végképp nem maradt más reményük. Persze, ezek ilyenek voltak mindig. Ha nem ment a sakk, felrúgták a sakkasztalt. Ha nem ment egyedül, hívtak "segítséget" külföldről. Ezek nem változtak semmit sem. Ezek tényleg ugyanazok. Íme: