„Ők ártatlanok. Tudom, mert ismerem az ügyet és az eljárást. A nyomozó ügyészek, az elmarasztaló ítéletet hozó bírák a bűnösök. De jön majd új kor. Új kormány. […] Soha nem felejtem. Soha.”

Gyurcsány Ferenc teátrális, ócska, ripacs Facebook-bejegyzését olvashatták az imént. Egy becstelen és gyáva gazember sorait. S hogy miért? Ezért: „A Kúria három, illetve két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte hűtlen kezelés kísérlete miatt a 2008-as sukorói telekcsere ügyében Tátrai Miklóst és Császy Zsoltot, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetőit. A harmadfokú ítélet jogerős.”

Kilenc év után pont került hát ennek a mocskos ügynek a végére. Kevés ügy van, amelynek a végére pont került. Ideje volt, hogy legalább egy ilyen akadjon. Mocskos ügy volt a sukorói ügy, olyan éppen, mint Gyurcsány, mondhatnánk, a sukorói svindli maga volt a gyurcsányság.

Fiktív cserék, fiktív lakások és lakcímek, az állami vagyon elherdálása, a környezetvédelmi szempontok és a lakók érdekeinek semmibevétele, hűtlen kezelés és lopás – ez volt a sukorói kaszinóváros terve. Igazi, tőrőlmetszett gyurcsányság.

Az izraeli „befektetőt” pedig azzal az indoklással mentették fel annak idején, hogy „nem ismerte a magyarországi jogszabályokat”, ezért nem tudta, hogy törvénytelenséget követ el. Igen, ne feledjük, ez az indoklás egy bírónő szájából hangzott el.

Nem vagyok jogász, de azt hiszem, a jogi egyetemen az első órán tanítják meg a hallgatóknak, hogy „a büntető törvénykönyvben a jogi tévedés mint önálló kategória nem jelenik meg. A jogtudomány ismert tétele szerint a jog nem tudása nem mentesít a felelősség alól, így a jogi tévedés nem értékelhető büntetőjogi felelősségre vonás akadályaként.”

(Hati Csilla: A társadalomra veszélyességben való tévedés.)

De most már ez is mindegy. A lényeg, hogy Császy és Tátrai börtönbe megy. Egy végtelenül hosszú és egymásnak homlokegyenest ellentmondó ítéletekkel záruló bírói eljárás végén.
Sajnos a mai Magyarország tele van egymásnak homlokegyenest ellentmondó bírói ítéletekkel.

Csak kettőt hadd emeljek ki a végtelen folyamból: a debreceni képviselő asszony meggyilkolásának ügye – először börtönbe küldték a fiát, mint gyilkost, majd felmentették –, illetve most a Burka-ügy, ahol apát és fiát előbb elítélték gyilkosságért, majd felmentették őket, horribilis összegű kártérítést fizetett nekik az állam, most pedig jogerősen mennek vissza a fegyházba, mert kiderült, mégis gyilkosok.

Szóval sajnos semmi meglepő nincs az ilyen esetekben. És teljesen biztos, hogy ez végzetesen rombolja az állampolgárok igaz­ságszolgáltatásba vetett hitét.

Miképpen az is, amikor a politika szereplői egy-egy ítélet után azonnal megfogalmazzák véleményüket az döntésről. Lásd például a szocialisták és a liberálisok szokását. A számukra kedvező ítéleteknél azonnal kijelentik, hogy a „független magyar bíróság a jogállam utolsó bástyája”, számukra kedvezőtlen ítélet esetén ugyanilyen határozottsággal jelentik ki, hogy a „bíróságok is a kormánypártok irányítása alá kerültek”, így vége a jogállamnak.

„Az elmarasztaló ítéletet hozó bírák a bűnösök”, jelenti ki most Gyurcsány, és ne tévedjünk: e kijelentés önmagában bűncselekménygyanús. És ne felejtsük azt sem, a sukorói csalás nyomozásának korai szakaszában Tátrai azt vallotta: létezik egy írásos emlékeztető arról, amikor Gyurcsány kiadja az utasítást a sukorói projekt bármi áron történő megvalósítására.

Így kell olvasni Gyurcsány mostani kirohanását. Mert ez lényegében fenyegetés a börtönbe vonulóknak, hogy kuss legyen. Ez az ártatlanság félelme. A bizonyosság, hogy akik most börtönbe mennek, valaki helyett is mennek a börtönbe.

De mindig nem lesz mázlid, fittelinás Gyurcsány, elévülős Gyurcsány, eltűnt szakdolgozatos Gyurcsány, sukorós Gyurcsány. Egyszer eljön a te időd is.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>