Ma 2020 szeptember 26. Jusztina napja van. Holnap Adalbert napja lesz.
8607d2651e3d849b159ba9b4671be944.jpg

Bayer Zsolt: A migrációról

Flag

Szöveg méret

2
Átlag: 2 (1 szavazat)

 „Összemosolygás nyelve; a titkon / össze-világló könnyek nyelve; a hűség / nyelve; a föl nem adott hit / tolvaj-nyelve; remény laissez-passer-ja; szabadság / (percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta mögötti szabadság) / nyelve; tanár-kigunyolta diák, szerzsán-legyalázta baka, / {…}

{…} összeszidott panaszos, hivatalnokok-unta mamácska / nyelve; csomaghordók, alkalmi favágók, mert / gyárba se jó, szakmára sem alkalmas (mert / nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az ifjú / főnök előtt habogó veterán / nyelve; a rendőrőrsön azonnal / fölpofozott gyanúsított / mélyebbről fakadó tanúság- / tétele, mint Lutheré; / kassai zúgárus, bukaresti cselédlány, / bejruti prostituált szüle-hívó / nyelve ”

Talán senki sem olvas ma már Illyés Gyulát. A Koszorút többnyire nem is értik. Velünk él egy generáció, amelynek bezárult ez a világ. Lehet, hogy mi zártuk be előtte ezeket a kapukat. Ha igen, legyünk érte átkozottak mindörökké. Velünk él egy generáció, amelyik elmegy. S az elmenetele ócska, silány, semmirevaló és nembeli lényegét tekintve eo ipso hazug kampánysláger lett. „Elmennek a fiatalok, a jól képzettek” – harsogja az ellenzék, bizonyítandó, hogy a kormány rossz gazdaságpolitikája és a kilátástalanság miatt menekül, aki teheti. Ó, Istenem! Mennyire lapos ez így. És mennyire hazug. Hiszen amíg kormányon voltak, szorgalmazták ezt az elmenést. Nem, nem a beteg ember „akinek nem tetszik, elmehet” kijelentésére gondolok. Hanem arra a jól megfontolt, jéghideg tézisre, miszerint menjenek csak a fiatalok külföldre, „lássanak világot”, „szerezzenek tapasztalatot”, dolgozzanak odakint” – aztán majd térjenek haza.

Mondjatok, most mondjatok egyetlen okot, amiért a 2006 és 2010 között elment fiataljaink hazatértek volna. Nem tudtok ilyen okot mondani, mert nincsen ilyen ok.

És mégis van.

Mert elmennek a gyerekeink, aztán valamiért sokan mégis visszatérnek. Nézzünk egy tavalyi adatot: 53 900 magyar érkezett az első számú migrációs célországunkba, Németországba. S a távozók fele, 27 727 fő haza is tért ugyanebben az időszakban. S ami még ennél is árulkodóbb: ezzel az 53 900 fővel „csupán” negyedikek vagyunk a migrációs ranglistán, méghozzá Lengyelország, Románia és Bulgária után. Hadd emeljem ki önkényesen a románokat. Romániát majdnem hárommillió munkavállaló hagyta el. Fiatalok és képzettek, többnyire. Ez a románok társadalmi Trianonja, itt zajlik a szemünk előtt. S a minálunk sokkal jobb lelki állapotban lévő, a beteg individualizmustól sokkal kevésbé fertőzött lengyelek is sokszorta többen mennek Nyugatra – miképpen a bolgárok is, a szerbek meg már évtizedek óta.

Mert amúgy évszázadok óta ez az irány. Keletről Nyugatra tart a népvándorlás, csak hát ritkán lesz ebből olcsó és aljas kampányfogás. És még ritkábban teszik fel azt a kérdést, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a munkaadó miért fizet ötödannyi bért minekünk, mint a sajátjainak Ingolstadtban.

Ugyanis a migrációs útirányok oka ez. És a globális kapitalizmus fertelmessége. Amely – láss csodát! – elérte a fényességes Nyugatot is. „Szinte titokban vándorol ki naponta négyszáz angol diplomás, szakképzett munkaerő, elsősorban Kanadába vagy Ausztráliába” – olvasható a Heti Válaszban. S honnan ez az elképesztő migráció? Hát Angliából! S miért? Mert odahaza már nincsenek meg a középosztály régi életformájának feltételei. A középosztály fiataljai tehát menekülnek, mialatt a bevándorlás óriási mértékű. Voltaire-t idézi a lap, aki egykor úgy jellemezte a brit társadalmat, hogy az osztálytagozódás hasonlatos az angol sörhöz: „a tetején hab van, az alján üledék, de ami a kettő között helyezkedik el, az nagyon jó.” Nos, a hab konstans, az üledék vészesen nő, s ami a kettő között van, az menekül. Hogyne menekülne? A cikk írója, Sárközi Mátyás idézi A. W. Turner elemzését, miszerint: „…A kulturális értékek sínylették meg a változást. Bűnné vált elitistának mutatkozni… A műveltség és eszesség másodrendűvé vált, az érettségi anyagát lebutították, hogy minél több diák menjen át a vizsgán.”

Nem ismerős? Tessék csak figyelemmel kísérni az oktatás átalakítását kísérő hitvitákat, s azt az össztüzet, amely a felvételi megszigorítását kísérte!

A lényeg, hogy ebben az összefüggésben kéretik szemlélni a hazai migráció „drámaiságát”. Az „utolsó pár előre fuss” parancsa utolérte a Nyugatot is, és lám, az angol középosztály mobilis része nyugatabbra vagy a világ végére menekül, az otthoni multikulturális társadalmi modell – vagyis az élhetetlen világ elől. A globális kapitalizmus válsága, iszonyata, embertelensége, szürkesége és ostobasága tényleg nem ismer határokat. Nekünk pedig marad Illyés Koszorúja:

„Fölmagasodni / nem bírhatsz. De lobogsz még, / szél-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat / kígyóként a talaj szintjén iramítva – sziszegvén /néha a kíntól, / többször a béna dühtől, megalázott. / Elhagytak szellemeid.”

Évszázadok óta élünk így. Már nem is volna szabad léteznünk. De létezünk. És éppen most vívjuk a legokosabb harcot a megmaradásért.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Életmód (1) Flag gondolja (33) Kultúra (6) Mozaik (83) Tv fotel (65) Sport (729) Mozi világ (440) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Egészség (50) Mondom a magamét (4812) Tereb (140) Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (652) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (1853) Politika (1571) Nagyvilág (1452) Heti lámpás (243) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Titkok és talányok (12) Irodalmi kávéház (490) Belföld (5) Történelem (14)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>