Ma 2020 március 31. Árpád napja van. Holnap Hugó napja lesz.
Bayer Zsolt: A hetedik koporsó

Bayer Zsolt: A hetedik koporsó

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
A mi tisztünk bebizonyítani, hogy hiába ácsolják újra és újra a koporsóinkat, soha, senkinek nem fog sikerülni. Mert ez egy életre szánt nemzet – minden hősi halálával egyetemben.

Ünnepi számunkban (Magyar Idők 2018. október 22. - a szerk.) ]]>interjút olvashatnak Kövér Lászlóval. A]]>z utóbbi évek egyik legfontosabb interjúját. A házelnök ebben az interjúban emlegeti a hetedik koporsót. Abban az összefüggésben, miszerint Orbán Viktor emlékezetes, rendszerváltáskori beszédében a hatodik koporsót emlegette, amelybe a mi generációnk jövője nyugszik. S most az a kérdés merül fel, vajon nem a mi gyermekeink jövőjének szögelik-e éppen a hetedik koporsót.

Nos, ha 55-60 évet veszünk átlagéletkornak – és akkor nem járunk messze a valóságtól –, úgy a magyar história elmúlt 1100 esztendejét 18-20 nemzedék csinálta végig, élte át, s hagyta ránk örökül. S mind a 18-20 nemzedéknek összeszögeltek egy koporsót.

Az ’56-os nemzedéknek is. Nekik aztán igazán. Nekik, akik azért robbantották ki forradalmat, mert nem akartak többé „permanens” forradalmat – mert vissza akartak térni a normális életükhöz. S ők joggal hihették november 4-e után, hogy mindennek vége. De nem hitték. Nem akarták hinni.

18-20 halálra szánt nemzedék nem hitte el sohasem.

Hát miért éppen mi hinnénk el?

Csak azért, mert elkönyvelhettünk egy újabb csalódást? Mert kiderült, hogy ifjúságunk minden álma, a „szabad” Nyugat egy illúzió volt csupán? A pesti srácok az akkori világ leghatalmasabb szárazföldi hadseregével álltak szemben, s aztán a bitófákkal. S úgy mentek végig a folyosón, az utolsó úton, hogy a gyilkosok ne láthassák rajtuk az iszonyodást. Nekünk pedig csak ifjúságunk álma betegedett meg, a mi nagy és erős és „szabad” Nyugatunk készül felszámolni önmagát.

Ugyan micsoda ez Mansfeld Péterék áldozatához képest?

Semmi sem.

Mi vagyunk hát a tizenhetedik vagy a tizenkilencedik nemzedék. Egy páratlan generáció.

A mi tisztünk bebizonyítani, hogy hiába ácsolják újra és újra a koporsóinkat, soha, senkinek nem fog sikerülni.

Mert ez egy életre szánt nemzet – minden hősi halálával egyetemben. És jó, ha tudjuk: nincs új a nap alatt! Már dédapáink nemzedékének is csalódnia kellett a nyugatban. Íme, egy részlet Gyóni Géza 1914-ben írt verséből:

Levél nyugatra

Hol vagytok most, kis „intellektüellek”,
Kiket bús század baljós vége ellett?
Szent nyugat előtt rajongva térdeplők,
Kik lehánytatok minden józan gyeplőt;
Gúnyos mosolygók ideálra, honra,
Kiknek a „New-York” volt a Pantheonja;
Kik ígértétek a szent Holnapot,
S akik tegnap is hátra voltatok.
Hol vagytok mostan, fránya franciások,
Kis erótikák, tucatóriások?
Csörög-e még a sok kis szélkereplő,
Amelynek szép volt minden, ami szeplő?
Magyart és múltat szánva nézdelők,
Nyugati szesztől kótyagos velők,
Koraszült bölcsek, véznák, betegek,
Mit érez mostan horpadt melletek?

S még csak ezután jött Trianon, s még egy világháború, jött a rettenetes rendszer – és jött ’56 aztán. Mindezt a nagyszüleink és a szüleink csinálták végig, s nekik is oda volt készítve a koporsó.

Legyünk méltóak őhozzájuk. Életre ítéltettünk. A pesti srácok emlékével a szívünkben.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Történelem (14) Rejtőzködő magyarország (171) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Életmód (1) Autómánia (61) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (5) Tv fotel (65) Titkok és talányok (12) Politika (1571) Gazdaság (645) Irodalmi kávéház (485) Mozi világ (440) Heti lámpás (239) Egészség (50) Tereb (139) Mondom a magamét (4416) Jobbegyenes (1724) Nagyvilág (1449) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Belföld (5) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>