Ma 2024 december 04. Borbála, Barbara napja van. Holnap Vilma napja lesz.
Trianon 100 - Trianon Almanach

Trianon 100 - Trianon Almanach

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Raffay Ernő: „Isten csodája, hogy még áll hazánk!”

A nagy érdeklődésre való tekintettel - mivel a jelképes 1920 darabos sorszámozott díszkiadás elfogyott - most megjelenik csak a könyv - olcsóbb kivitelben - azok számára, akik szeretnék megvásárolni ezt a 7 könyvet egyben, egy kiadásban.

Raffay Ernő ajánlója:

„Isten csodája, hogy még áll hazánk!”

Karácsony János címzetes püspök és történész (1858-1929) írta e mondatot 1921-ben, „Történelmi jogunk hazánk területi épségéhez” című könyvében. Az pedig még nagyobb csoda, hogy most, Trianon 99. évfordulóján még hangzik a magyar dal, működik magyar iskola a Kárpát-medencében.

A Magyar Menedék Könyvesház hatalmas kötetét tartja kezében az olvasó. Forrásközlő könyvről van szó: több, a trianoni békeparancsra vonatkozó, a nemzetépítő Horthy-korszakban keletkezett könyvet, megnyilatkozást, összefoglaló adatsort tartalmaz. Megmutatja azokat az okokat, amelyeknek következménye volt az ország szétdarabolása, majd bemutatja azokat a következményeket, amelyek a megszálló „utódállamok” területén történtek.

Lukachich tábornok így foglalja össze itt közölt munkájában az összeomlás legfontosabb okait: „Meggyőződésem, hogy nem jut az ország a mai sorsra, ha nem következik be 1918. október havában a felfordulás és nem jut Károlyi Mihály gróf kormányra, nem végeztet a nemzettel harakirit éppen a legkritikusabb időben, nem dobatja el a magyar katona fegyverét akkor, amikor arra Magyarország határainak megvédésére szükségünk volt”.

„Könyvem eddigi részének elolvasása után mindenki tisztában lehet azzal, hogy ki csinálta az 1918. októberi felfordulást. Nem csinálta ezt a tulajdonképpeni nép, nem a középosztály, sem pedig a magyar munkás. Politikai kalandorok szervezett aknamunkája vezette félre a lógós tiszteket és a szökött katonákat, valamint a rendőrséget. Ezek okozták az engedelmesség megtagadásával a törvényes rend felbomlását, az összeomlást. A magyar kormány ellenintézkedéseinek hiánya és sok véletlen körülmény összejátszása segítette ezt az aknamunkát eredményhez. Károlyi Mihály gróf és érdektársainak hatalomra jutásához.”

Pontos megfogalmazás: mégis vannak ma Magyarországon történészek, akik védik a rózsaszín gróf országvesztő tevékenységét.

A trianoni országvesztésre a két világháború között mind a magyar kormányok, mind a kor értelmisége megfelelő válaszokat adott.

A politikusok a magyar külpolitika legfontosabb, mindent meghatározó céljává a területi revíziót tették, s hogy milyen eredménnyel, ezt a négyszeres határmódosítás mutatja: 1941 nyarán a Magyar Királyság területe, a visszacsatolt 79 241 km²-rel együtt 172 204 km²-re; lakossága a visszajött 5 363 331 emberrel együtt 14 683 323 főre növekedett. (A M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal adatai, 1941.) Hatalmas eredmény a legvéresebb magyar évszázadban.

A magyar értelmiség legjobbjai már 1919-től (!), a „békeszerződés” készülésének hónapjaitól kezdve letették szellemi-tudományos válaszaikat az országcsonkítás ellen. E nagyszerű kötetben olvasható pap, statisztikus, földrajztudós, író, külügyi szakember és más értelmiségi alkotó elemzése. Elegendő, ha csak a korszak legkiválóbb szakembereit, a Magyar Külügy Társaság tisztségviselőit nevezzük meg: gróf Apponyi Albert, Horváth Jenő, Lukács György (nem a gyilkos népbiztos), Eöttevényi Olivér, báró Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert, Fodor Ferenc és Nagy Emil.

Írásaikból nemcsak a korabeli európai helyzet, hanem ebben a megcsonkított Magyarország helye és helyzete is megismerhető.

Ráadásul – s ezt e kötet egyik legnagyobb érdemének tartom -, olvasható például a híres Rothermere lord „Újmagyarország felé, - Rothermere lord békerevíziós mozgalmának hiteles története és okmányai, 1927” című fejezet, amelyben a későbbi sikeres területi revíziók nemzetközi előkészítésének fölemelő története olvasható. E mozgalomról itt olvasható Lőrinczy György összefoglalója. Ebből csak egy mondatot idézünk:

„Rothermere lord üzenete végighullámzott a magyar szíveken. Magával ragadta, tettre serkentette az egész nemzetet, s mindenki érezte, hogy a lord felhívására: álljatok mellém, támogassatok! - tenni kell valamit. A Budapesti Hírlap az élők között legnagyobb magyar íróhoz fordult, adjon irányítást.”

Herczeg Ferenc így válaszolt:

„„Minél előbb alakuljon meg egy társadalmi liga a trianoni békeszerződés revíziójának napirenden tartására. Nagyon hamar. Nem holnap, hanem már ma. Szerintem a mozgalomnak a magyar polgárság köréből kellene kiindulnia és elsősorban a nagykereskedőknek, gyáriparosoknak és más közgazdasági tényezőknek kellene az élen állania. Én azt hiszem, hogy ha a GyOSz, a TÉBE, az OMGE, OMKE, Magyar Gazdaszövetség, Faluszövetség, Országos Iparegyesület stb. megkezdenék az akciót, igen rövid idő alatt százezer főből álló hatalmas tábor állhatna Rothermere lord háta mögé, akciójának támogatására.

A Ligának tagja volna minden magyar férfi és nő, aki Trianon dolgában egyetért velünk, kivéve azokat, akik hivatalos állásuknál fogva függő viszonyban vannak a kormánytól. A Liga élére ne állítsunk sem hivatásos politikusokat, sem újságírókat, hanem a vezetést adjuk a dolgozó Magyarország tipikus képviselőinek kezébe. Nem téve persze különbséget szellemi és fizikai munkások között.”

Lőrinczy György ezt fűzi Herczeg nyilatkozatához:

Herczeg Ferenc eszméje, amellyel a revíziós liga megteremtésének gondolatát adta a magyar közvéleménynek, egyszerre irányt adott. Az egész magyar társadalom osztatlan lelkesedéssel sietett az eszme megvalósítására. A Budapesti Hírlap hasábjain másnap a magyar gyáriparosok nevében Fenyő Miksa ügyvezető igazgató hosszú levélben jelentette be a magyar gyáriparosok csatlakozását Herczeg Ferenc tervéhez.”

Érdekes átváltozás: az egykori szabadkőműves, keresztényellenes és a magyarokon csak gúnyolódó, Nyugat-alapító Fenyő talán újra akarta pozicionálni magát a konzervatív Magyarországon, mint a Trianon-ellenes új szervezet fő támogatója. Megjegyzem, egy év múlva a Magyar Revíziós Ligának mintegy másfélmillió, tagdíjat fizető tagja volt. Ezzel a kormányok erős társadalmi támogatást kaptak a revíziós külpolitika alátámasztására.

Azt mondhatnánk, hogy Trianon után a magyaroknak „könnyű” dolga volt, mivel a nemzetközi békeparancs oly nagy mértékben volt elhibázott, hogy a magyaroknak csak rá kellett mutatniuk az etnikai, gazdasági és kulturális rossz döntésekre, s elvileg egyből „megvilágosodtak” a nyugati politikusok. Valóban, e nagy kötetben is olvasható sok, 1920 után keletkezett vélemény, amelyekből kirajzolódik, hogy a legfontosabb politikusok (talán az egyetlen Clemenceau-t kivéve) belátták, hogy történelmi hibát s nagy igazságtalanságot műveltek a magyarokkal. Megoldást azonban – éppen a nemzetközi francia érdek miatt – nem tudtak javasolni, ráadásul a három utódország jó kereskedelmi partner is volt. Ez lett az oka annak, hogy a magyar külpolitika kénytelen volt olasz, majd német irányba fordulni.

Ugyanakkor az is tény, hogy éppen a helyzet igazságtalansága miatt a magyarok komoly támogatókat is találtak. Sajnos nem a nyugati, egykori döntnök politikusok között, hanem egyes értelmiségiek sorában. Közülük most csak egyet, a későbbi Nobel-díjas Ernest Hemingway-t idézzük. Ő a The Toronto Star Weekly című hetilap konstantinápolyi tudósítója volt a Nagy Háború után, s „A balkáni király-kérdés” című írásában ezeket írta:

„Románia az egyetlen ország, amelyet Európában senki sem vesz komolyan. Amikor az államférfiak és barátaik 1919-ben a legjobb párizsi szállodákban laktak és a szerződésben munkálkodtak, melynek az volt a feladata, hogy európaivá tegye a Balkánt, és amely végül is Európát tette balkánivá, a románok bevetésre kész gyorsbeszélők és történelmi precedensidézők válogatott kollekcióját vonultatták fel. Amikor ezek már mind elmondták a magukét, és a szerződések aláírása következett, kiderült, hogy a románok megkapták minden iránybéli szomszédaiknak mindazokat a területeit, amelyeknek nevét román küldött valaha is kiejtette a száján. A szerződés aláírói valószínűleg ezt sem tartották nagy árnak azért, hogy megszabaduljanak a tüzes román honfiak jelenlététől. Mindenesetre Románia most kénytelen fenntartani Európa legnagyobb békehadseregét, hogy megfékezze lázongó újrománjait, akiknek egyetlen vágyuk, hogy ne kelljen románnak lenniük.

Előbb-utóbb hatalmas tömbök fognak leválni Romániából és messzire sodródni tőle, mint a jégtáblákról, mikor elérik a Golf-áramot. Mária királyné, aki elsőrangú bridzsjátékos, másodrangú költőnő és Európa legfőbb politikai szürke eminenciásainak egyike, és aki több arcfestéket használ, mint a többi európai királyi família együttvéve, minden erejével azon igyekszik, hogy olyan európai szövetségeket kössön, amelyek megakadályozzák a jövendő széthullást.”

Pontos meglátások, majd Hemingway levonja a következtetését: „Eközben a román hadsereg tisztjei, annak a hadseregnek a tisztjei, melynek egyszer majd a tíz éven belül bekövetkező magyar és orosz támadás zömét kell felfognia, rúzsozzák magukat, arcpirosítót használnak, és fűzőt hordanak. Ez nem túlzás. A saját szememmel láttam, amikor román tisztek, gyalogostisztek, ajkukat rúzsozták egy kávéházban. Láttam lovastiszteket, akik úgy ki voltak festve, mint egy kórista. A fűzőkre nem esküszöm. A látszat néha csal.”



Nem tudni, hogy az amerikai író ismerte-e a háború utáni hadsereg-létszámokat, azonban tény, hogy (1929-ben) az Egyesült Államok szárazföldi hadseregének létszáma 151 000 katona, addig Csehszlovákiának 162 000, Romániának pedig 278 000 fős a békelétszámú hadereje. Igen, helyes az a következtetés, amely szerint a trianoni határokat kizárólag fegyveres erővel lehetett megtartani.

Így van ez napjainkban is: a Trianont megerősítő és három faluval súlyosbító, 1947. évi párizsi béke határozatainak megtartása céljából engedett be a mai Románia a határain belülre óriási amerikai rakéta-erőket és egyéb csapatokat; valamint e célból állomásozik hatalmas román páncélos alakulat Marosvásárhelyen.

Nem véletlen, hogy báró Somorjai Lukachich Géza tábornok a „békeszerződést” a Corpus Iuris-ba emelő törvény meghozatalakor tett Nyilatkozatával fejezi be oknyomozó könyvét: „A nemzetgyűlés, midőn a trianoni béke törvénybeiktatását elhatározza és annak ratifikálásához beleegyezését adja, az isteni igazság színe előtt és az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulóknak, igazságtalannak és az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja, hogy nem a tények és az érdekek kétoldalú megvitatásának, s ebből folyó egyezménynek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akaratnak ránk való erőszakolása, hogy a nemzetgyűlés tehát csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járult annak ratifikálásához, hogy e tényével nem róhat kötelezettségeket azon területekre, melyek benne képviselve nincsenek, nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapultával beálló jobb belátás utat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó igazságtalanságnak jóvátételére.”

Ma is hozhatna a magyar Országgyűlés egy hasonló tartalmú nyilatkozatot, olyan nagy mértékben időszerű (sajnos) e fönti néhány mondat. Trianon ugyanis, minden káros következményével együtt itt ül a magyar nemzet nyakán, sorvaszt, pusztít. Mi lehetne a magyarok legfontosabb, egyben legszebb föladata most, 2019-ben? Újabb küzdelem megindítása a határok Magyarország javára történő módosításáért. Nagyhatalmi támogatást el lehet érni, csak a nemzetnek kell felismernie e nagy, történelmi célt.

*
A Magyar Menedék Kiadó e kötete éppen ebben segít: ott kell lennie e könyvnek minden magyar család asztalán, közel a Feszülethez.
(Raffay Ernő)
*
TARTALOM:

Előszó
• Somorjai Lukachich Géza báró: Magyarország megcsonkításának okai, 1932.
• Pesti Hírlap: (szerk. dr. Légrády Ottó) Igazságot Magyarországnak!
• Trianon kegyetlen tévedései, 1930.
• Rothermere Lord: Újmagyarország felé, - Rothermere lord békerevíziós mozgalmának hiteles története és okmányai, 1927.
• Sir Robert Donald: Trianon tragédiája, Magyarország szózata az emberiséghez, 1929.
• Karácsonyi János: Történelmi jogunk hazánk területi épségéhez, 1921.
• Igazságot Magyarországnak! – A trianoni békeszerződés következményeinek ismertetése és bírálata, 1928.
• Gróf Apponyi Albert, a Magyar Külügyi Társaság elnöke: Magyarországnak és a rovására megnagyobbodott államoknak történelmi hivatása
• Horváth Jenő, a Magyar Külügyi Társaság igazgatója: A trianoni szerződés diplomáciai története
• Lukács György, a Magyar Külügyi Társaság alelnöke: A trianoni szerződés igazságtalanságai
• Eöttevényi Olivér, a Magyar Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke: A trianoni szerződés kulturális következményei
• Földes Béla, a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácstagja és szakosztályi elnöke: A trianoni békeparancs hatása a magyar közgazdaságra.
• Báró Wlassics Gyula, a Magyar Külügyi Társaság társelnöke: A trianoni szerződés jogi orvoslása a nemzetek szövetsége és döntőbíróság útján.
• Berzeviczy Albert, a Magyar Külügyi Társaság elnökhelyettese: A trianoni szerződés és a lefegyverzés.
• Fodor Ferenc, a Magyar Külügyi Társaság választott rendes tagja: A trianoni szerződés földrajzi megvilágításban.
• Nagy Emil, a Magyar Külügyi Társaság alelnöke: Az út az orvoslás felé.
• Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért, 1928.

Kiemelten ajánljuk mellé:

RENDELHETŐ!

]]>]]>

]]>]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tereb (146) Nézőpont (1) Egészség (50) Autómánia (61) Rejtőzködő magyarország (168) Kultúra (9) Heti lámpás (339) Vetítő (30) Szépségápolás (15) Belföld (11) Emberi kapcsolatok (36) Titkok és talányok (12) Mozaik (83) Mondom a magamét (8005) Jobbegyenes (2891) Gasztronómia (539) Irodalmi kávéház (543) Történelem (18) Tv fotel (65) Nagyvilág (1310) Életmód (1) Mozi világ (440) Flag gondolja (38) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1582) Gazdaság (721) Sport (729)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>