Érdekes módszer, évekkel ezelőtti hozzászólások, a cikk maga régi, persze ettől még igaz. Annyira igaz, hogy Fekete Gyula a Kossuth díjat nem veszi át, antalltól és göncpatkánytól, mert ezt a két embert tartja felelősnek a magyar reménytelen jövőért, belelöktek minket, az államadósság, a népesedési csőd, az erkölcsi végső válság mély gödreibe...

Kádár a magyar nép gyilkosa.

S akkor nézzük a tényeket, Fekete Gyula Naplóm a történelemnek négy kötetéből. „Naplóm a történelemnek, részlet: „Képtelenül szélsőséges ez idő szerint Antall József politikai szerepének, munkásságának a megítélése a közvéleményben. Személy szerint ismerek olyanokat, akik történelmünk nagyjai, s olyanokat, akik történelmünk legsötétebb árulói közé sorolják. Az egyik felet mélyen sérti minden bíráló szó, mellyel Antallt illetik, a másik az Antall-hívőket tekinti a nemzeti erők legkártékonyabb züllesztőinek. Határon túli olyan honfitársunk, aki előtt csak fejet hajthatok, örökre a lelkébe égette Antall szavait: ő tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Más, szintén nagyszerű honfitársunk a határon túlról a „liberálisokkal megspékelt" Jeszenszky-külügynél kezdi a bűnlistát, s meg sem áll az elszakított magyar- 2930 o. ságot kiszolgáltató, a „történelmi árulásnak kaput nyitó" első - ukrán - „alapszerződés" kierőszakolásáig. Legkönnyebb volna kitérni az ilyen „antagonizmusok" elől, mondván: magától letisztul lassan ez a katyvasz, bízzuk az időre. Antall halott, ne vele foglalkozzunk; törődjünk inkább a körmünkre égett, legsürgősebb tennivalókkal. Ennek az érvelésnek épp a sarkpontja hibás: ANTALL UGYANIS NEM HALOTT. Túlélte halálát, s nem csupán jelen van a közéleti tusakodásokban, de hellyel-közzel megkerülhetetlen tényező, emléke nemzeti érzelmű szívekben is él, képe sok helyen függ a falon, szobrára lelkesen gyűjtögetnek. Pártjában ő maradt a tényleges elnök, s épp most gyülekeznek hadrendbe egyfelől azok, akiknek a segítségével az MDF-et történelmi hivatásának betöltésére elindító laki teleki szekértábort szétverte, másfelől azok, akiket olyan profi módon, olyan megejtő eleganciával szétvert, taccsra szorított vagy legalább ezzel-azzal semlegesített. De még az utóbbiak is - s ebben áll Antall kinek pozitív, kinek negatív előjelű nagy formátuma - többnyire a szívük táján melengetik a képét vagy használják legalábbis - fügefalevélnek. Természetesen nekem is van véleményem Antall Józsefről, nyilván az eddigiekből is kitetszik. De a naplómban, amennyiben magamnak írom, ezt fölösleges részleteznem és indokolnom, amennyiben a nyilvánosságnak írom, ízléstelen és tisztességtelen volna, hiszen Antall már nem védekezhet. Kerülöm tehát a személyiség minősítését, az ilyen-olyan feltételezéseket, de néhány ellenőrizhető, bizonyítható ténynek, tettnek, döntésnek, eredménynek a vázlatos említését nem tudnám, de nem is akarom megkerülni. Megkerülöm viszont a bizonytalan forrásból eredő igazolatlan vagy épp igazolhatatlan súgásokat, híreszteléseket; a szabadkőművesektől Csengey haláláig effélékkel tele a padlás. Ezek különben sincsenek - még ha volna is alapjuk - feltétlen összefüggésben az antalli nagypolitikával, viszont zavarnák, egyoldalúan befolyásolnák a tisztes tájékozódásban s az ítéletalkotásban az olvasót. Maradok tehát az ellenőrizhető tényéknél. A paktum - Kénytelen volt - mondják egyfelől. - Rögtön a választások után ollóba fogták, megzsarolták a bankárok: kivisznek minden dollárt, ha nem alkuszik meg az SZDSZ-szel. - CSAKHOGY NEM AZ SZDSZ-SZEL ÉS A BANKÁROKKAL KELLETT VOLNA PAKTUMOT KÖTNIE A NÉP ELLEN, HANEM FORDÍTVA: A NÉPPEL, ELLENÜK - így másfelől. - Ha akkor a választás győztese KIÁLL AZ ORSZÁG ELÉ, MINDENT ELÉRHET. Mögéje áll, akár népszavazáson, nyolcvan százalék, kigyomlálhatta volna az alkotmányból a kétharmados megkötéseket. Mellesleg a bankár nem hiánycikk a nemzetközi pénzpiacon, miért kellett zsaroló bankárokhoz ragaszkodni, pimaszul felsrófolt kamatlábaikkal együtt? Köztudott továbbá, hogy Antall a paktumot a pártvezetés tudta és beleegyezése nélkül kezdeményezte és kötötte. De hozzátartozik az igazsághoz: összehívtak száz pártembert, s azok utólag, több-kevesebb egyetértéssel helyben hagyták a paktumot. (Többen megírták: Csoóri javasolta Antallt az MDF vezérkarába. Meg kell tehát itt említenem: ezen a tanácskozáson egyedül Csoóri fordult szembe határozottan a paktummal.) Sajtó A kommunikáció forradalma új helyzetet teremtett a civilizált világban: a közvéleményt a média neveli, alakítja, teremti. Közvetve tehát az akármennyire demokratikus választásokat is. A DEMOKRÁCIÁT LEVÁLTJA A MEDIOKRÁCIA. A SAJTÓ FŐHATALOMMÁ NŐTTE KI MAGÁT. Évtizedek óta a forradalmak a rádió, a tévé megrohamozásával kezdődnek, minden egyéb hatalmi központ ostroma csak ezután következik. Lengyelországban, Csehszlovákiá- 2931o. ban a rendszerváltáshoz is úgy látott hozzá Walesa, Havel, HOGY KISZÓRTÁK A PÁRTÁLLAMOT ŐRZŐ-VÉDŐ SZERKESZTŐK, RIPORTEREK EZREIT. Nálunk a hajuk szála sem görbült. Beletörődve várták pedig az obsitot, gondosan kiürített asztalfiókokkal - érintetlenül, hitetlenkedve pakolták a holmijukat vissza. Eldőlt a kilencvennégyes választás sorsa is ezzel. Már csak az a kérdés maradt, milyen arányú lesz a vereség. ANTALLNAK, HA VALÓBAN ÉRETT ÁLLAMFÉRFI VOLT, TUDNIA KELLETT, MI A FŐHATALOM. S tudnia kellett: ha a főhatalom az Aczél-nevelte pártállami őrhadosztály kezében marad, ő miniszterelnöknek sem lehet több, mint másodhegedűs.

A legjobb eset az, ha valóban nem tudta, mert az csak politikai éretlenségét bizonyítaná. S akkor csupán az ő gyarlósága, alkalmatlansága az eredője a történelmi bűnnek, amely megalapozta a mai féktelen restaurációt. De idéznem kell azt a véleményt is, mely szerint Antall nagyon is tudta, hogy a Sajtó a főhatalom. Csakhogy ő Lakitelek taccsra szorításával, egy MDF-idegen LIBERÁLIS STÁB BEEMELÉSÉVEL A PÁRT VEZETÉSÉBE KEZDETTŐL FOGVA A LIBERÁLIS NAGYKOALÍCIÓT ÉPÍTGETTE MAGÁBAN, S GONDJA VOLT RÁ, HOGY A SAJTÓMONOPÓLIUM A JÖVENDŐ SZÖVETSÉGES, AZ SZDSZ KEZÉBEN MARADJON. A paktum hírére 1990 májusában Különvélemény címmel cikket írtam (Szélrózsa, 1990. június), melyben húsz pontba szedtem a rendszerváltás várható erőpróbáit. Elküldtem Antallnak az írást, második pontját külön jelzéssel ellátva. (Más alkalommal közöltem már ezt a passzust a naplómban, elnézést azoktól, akik ismerik.) „2.) Ahogyan Romániában a szeku volt a párthatalom legfőbb támasza, ugyanúgy nálunk a tévé, a rádió, a napisajtó, minthogy a KÁDÁR-ACZÉL-RENDSZER felvilágosult abszolutizmusa nem elsősorban az erőszakszervezetekkel, hanem az egyenirányított TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓVAL, A PÁRTVEZÉRELT SAJTÓMONOPÓLIUMMAL IGYEKEZETT ALÁDÚCOLNI HATALMÁT. Romániában a szeku időben beépült a forradalomba, noha így kétségkívül túlélte, meglehetősen megtépázva élte túl a fordulatot; mi a sajtómonopóliumot szinte érintetlenül örököltük át, úgyszólván a teljes vezérkarával együtt... A pártállam sajtója is idejekorán beépült az egyébként is csendes forradalomba - illesse tisztelet az őszintén csatlakozókat -, de ma már nem lehet kétséges, hogy a sajtószabadság és a demokrácia mindennapos meggyalázására oly nagy gonddal válogatott pártos vezérkar jóval nagyobbik része nem szemléletet, meggyőződést, módszert, csupán uniformist váltott, S MA A SAJTÓSZABADSÁG, A DEMOKRÁCIA ÉS A PÁRTATLANSÁG PAJZSA MÖGÉ BÚJVA FÉLTÉKENYEN ŐRZI MONOPÓLIUMÁT. Az MDF és a kormánykoalíció megbocsáthatatlan történelmi bűne lesz, ha - egy paktum szellemében - az átmentés társtettesévé szegődik." Megtörtént. Most vezekel az ország a bűnért, de látnánk már végét legalább.

Ide tartozik még: voltak kísérletek arra, hogy a totális sajtómonopólium ellenében a Magyar Hírlapot, a Magyar Nemzetet, a Szabad Földet (hatszázezres példányával) megszerezzék a nemzeti erők, de Antall ezeket a kísérleteket elhárította. Alapított viszont egy lapot (Új Magyarország). Albert Gábort, Kocsis L. Mihályt nem tűrte sokáig a lap élén, lecserélte őket liberális főszerkesztéssel. Olyannyira liberálissal (trójai „Faló"-nak is mondhatnám), hogy takarodnia kellett a laptól Lakitelek maradékának is. Adósságszolgálat Már az idézett Különvéleményben fölrémlik: „12.) Eladósodásunk hosszú évek óta gyakorlattá erőszakolt politikája katasztrofális. Nem lehet, hogy a világ azzal viszonozza Magyarország kezdeményező szerepét a mai világtörténelmi fordulatban, hogy tétlenül hagyja megalázni, kizsigerelni, évről évre kiszolgáltatottabb helyzetbe taszítani a múltja bűneit, kártékony hanyagságait is magára vállaló országot. Hiszen mi nem csak a felelőtlen párt-diktatúra felelősségét vállaltuk át az elherdált kölcsönök teljes terhével, hanem a felelőtlen 2932 o. hitelezők felelősségét is, akiknek pontosan tudniuk kellett, hogy feneketlen zsákba öntik a pénzüket." MINDEN ERKÖLCSI ALAPUNK S NEMZETKÖZI POLITIKAI HITELÜNK MEGVOLT AHHOZ 1990-BEN, HOGY A CSŐD KÜSZÖBÉIG JUTOTT PÁRTDIKTATÚRA TOVÁBBÉLTETÉSÉRE - TEHÁT ELLENÜNK - NYÚJTOTT HITELEKET NE VÁLLALJUK ÁT, NE TEKINTSÜK JOGFOLYTONOSNAK. ERRE MEGFELELŐ JOGI INDOKLÁS IS KÍNÁLKOZOTT. Az átváltáshoz képest már az is fejedelmi, pazarló engedménynek számított volna, ha szigorúan üzleti alapon megfelezzük a tartozást, s nem vesszük a nyakunkba a felelőtlen hitelezők felelősségét is (végtére a kölcsönügyletekért a felelősség a két felet oda-vissza terheli). Antall átvállalta a már addig is képtelenül felszaporodott adósságot („FIZETÜNK, HA BELEDÖGLÜNK IS!"), s örülhetnénk, ha ez a semmivel nem indokolható felelőtlenség az országot csak egy vesztes háborúhoz mérhető terhekkel sújtaná, az még helyrehozható. De azóta tíz¬tizenkétszeresen fizettük vissza kamataiban az eredeti kölcsönt, azóta a harmincegynéhány milliárdra felszaporodott adósság lett az alapja az ország teljes kifosztásának, s a vége így is az lesz, amit 1990-ben még jogi keretek között s önszántunkból megtehettünk volna: nem fizetünk, mert nem lesz miből. De közben elajándékozza a szoclib koalíció az országot „privatizáció" ürügyén az egymást váltó hitelezőknek, közben elveszítettük erkölcsi, jogi, politikai alapunkat a fizetés megtagadására, hiszen a mai hitelezők már nem a pártállamnak hiteleznek. Bíró Zoltán írja Elhervadt forradalom című könyvében: „Az új parlament és kormány megalakulásakor egész Európa és Amerika ugrásra készen állt a lényegében elsőként rendszerváltó Magyarország támogatására. A kormány ahelyett, hogy az első pillanatokat kihasználva törekedett volna az előző rendszer által csinált államadósságtól különféle engedményekkel, törléssel, vagy más kompenzációval megszabadulni és megszabadítani az országot ettől a fojtogató tehertől, fennen meghirdette, hogy fizetni fog minden áron. Ezzel a törlesztéssel, kamatfizetési kötelezettséggel azután nem tudott mást kezdeni, csak ráhárítani - sokszoros adóztatással s egyebekkel - az ország népére és a magyar gazdaságra, a vállalkozókra. A kormány ezzel elmulasztott egy soha vissza nem térő pillanatot, örökül hagyva a külföldi adósság teljes gondját az utódokra." SUMMA SUMMÁRUM: SZÁZVALAHÁNY ELADÓSODOTT ORSZÁG KÖZÖTT NEKÜNK VOLT A LEGSZILÁRDABB ERKÖLCSI, POLITIKAI, JOGI ALAPUNK A PÁRTÁLLAMOT TOVÁBB ÉLTETŐ, A RENDSZERVÁLTÁST KÉSLELTETŐ, TEHÁT ELLENÜNKRE FELHASZNÁLT KÖLCSÖNÖK TÖRLÉSÉRE. DE SZÁZVALAHÁNY ELADÓSODOTT ORSZÁG KÖZÖTT TALÁN EGYES-EGYEDÜL MI VAGYUNK, AKIK AZ ADÓSOK BÖRTÖNÉBE ZÁRVA MÉG CSAK NEM IS DÖRÖMBÖLHETÜNK A CELLAAJTÓN, MÉG CSAK KÍSÉRLETET SEM TETTÜNK SZÁZSZOR JOGOS ENGEDMÉNYEK KICSIKARÁSÁRA. OLYAN TÖRTÉNELMI BŰN EZ, AMELY A LEGNAGYOBBAK KÖZÜL VALÓ; TÖBB ÉVTIZEDES S MÉG MINDIG BELÁTHATATLAN TÁVLATÚ NYOMORÚSÁGGAL FIZET ÉRTE AZ ORSZÁG. SAJNÁLOM, HA EZ A KEGYETLEN IGAZSÁG SÉRTI AZ ANTALL-HÍVŐK LELKÉT, DE TÉNYNEK VEHETJÜK, HOGY AZ ADÓSOK BÖRTÖNÉBE Ő TERELTE BE A MAGYARSÁGOT, KAMATRABSZOLGASÁGUNKNAK Ő AZ ELSŐ SZÁMÚ FELELŐSE.

Népesedésügy Az MDF-nek népesedésügyünk gondjairól és feladatairól programot adott 1988 őszén egy szegedi nyilvános vita és állásfoglalás - hatalomra kerülve a párt ezt a programot elsüllyesztette. Antall épp olyan allergiával kezelte a népesedésügyet, mint mindmáig a liberálisok, „az élet védelméről" hazug címszavával, az ellenzék segédletével áterőltette a parlamenten a legliberálisabb abortusztörvényt. Pénzügyminiszterei - legkivált Szabó Iván - folytatták elődeik anya-, család- és gyermekirtó politikáját; évről évre morzsolódott a GYES, a családi pótlék vásárlóértéke, ennek arányában szigorodott a gyermeknevelés megadóztatása, kísérlet sem történt a Szegeden nyomatékkal ajánlott családi adózás bevezetésére, stb.” Itt megszakítom Fekete Gyula idézetét, s vádolom Antallt, hazaárulással, népirtásban tettestársi minőségben bűnösnek találva. Antall komcsi ügynök volt. Ha nincsen antall viszolyogtató személye, lénye és működése. SOHA HORNÉK A HATALOMBA VISSZATÉRNI NEM TUDNAK, S ma az egész nép helyzete más lenne, lehetne. Majd pontról pontra cáfoljuk a félherényi aljas vádjait. Pontosan kiderült azonban már most, a szabóivános mdf valójában soros trójai falova volt, s a nemzeti oldal mételye. Antall rohadt volt, rákos, bomló és gonosz lény.