Szerzőnk - korábban svéd diplomata, az orosz, ukrán és kirgiz kormány tanácsadója, az amerikai Georgetown Egyetem profeszszora, hét kitűnő könyv szerzője - a volt szocialista térség kapitalista átmenetének egyik legjobb ismerője. Előre jelezte a Szovjetunió felbomlását és újbóli felemelkedését, merész jóslatai először vihart kavartak, majd mégis kiderült, hogy igaza volt. Új könyve is sokkoló, vitára ingerlő. Szerinte Oroszországban Putyin egy központosított rendőrállamot hozott létre, ahol a gyenge gazdasági hatékonyságot elfedi a természeti kincsek exportjából származó óriási bevétel. Véleménye szöges ellentétben áll Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdászéval, aki szerint helyes volt az oligarchiák megfegyelmezése és az újraállamosítás.

Anders Aslund szerint a kínai modellt azért nem követhette Oroszország, mert a kínai reform a mezőgazdaságban indult, de az orosz mezőgazdaság súlya sokkal kisebb volt, és főként mert az orosz bürokrácia végül mindig megöli a reformokat - szemben Kínával, ahol fennmaradt a központi hatalom, és a reformokat végrehajtják.

Szerzőnk szerint igen könnyű leírni a 26 orosz és a 10 ukrán milliárdos személyiségét: 40 év körül járnak, mérnökök, sokuknak van tudományos fokozata, általában vidékiek, már többségükben nem zsidó származásúak, iskolatársaikkal együtt építették fel cégeiket és vagyonukat, döntően a természeti kincsek megszerzésével kerültek fel a Fortune listájára, férfiak és hatékonyak. Az állam azonban egyre jobban korlátozza őket, ezért Aslund nem hiszi, hogy Oroszország 2025-re a világ hatodik legerősebb gazdasága lesz: ehhez szakítani kellene az újból kialakult államkapitalizmussal.

Minket elsősorban az sokkolhat, miben látja a volt szovjet államok és térségünk különbségét. A szovjet utódállamok többsége 10 százalék körüli ütemben növekszik 2000 óta, szemben térségünk 4 százalék körüli növekedésével, ahol a magyar a leglassúbb. Az ok a szociáldemokrata jóléti állam megtartása régiónkban, ami magas adókat, nagy szociális kiadásokat, fojtogató bürokráciát és merev munkaerőpiacot jelent - szemben a közép-ázsiai és balti országok amerikai típusú új gazdaságával, ahol alacsony adók, kis szociális kiadás, rugalmas munkaerőpiac és kicsi állam a jellemző. Kazahsztán már Szingapúr és Dél-Korea útját járja, de erre tartanak az örmények, kirgizek, azeriek, grúzok és a többiek is: ők is ázsiaiak, ők is gazdasági csodát építenek.

A balti államok is jól állnak, mert szintén alacsony adókkal, kicsi és olcsó állammal működnek, és a 2004-es adóreformmal Szlovákia is belépett a gyorsak csoportjába. A lengyel, cseh és magyar gazdaság viszont valójában egy szociáldemokrata csapdában van, mert az EU-tagsággal az európai szociáldemokrata modellt is átvette: a magas adók, kiterjedt bürokrácia, drága állam, magas szociális költségek és a nem mobil munkaerőpiac mind ellenségei a gyors gazdasági növekedésnek, így a felzárkózásnak.

A növekedés klasszikus liberális forrásai - induló alacsony fejlettség, beruházások, oktatás és bővülő népesség - térségünkben is működnek, de ennél is fontosabb a gazdaságpolitika: a volt szovjet országok ebben jobbak, mint Közép-Európa.

Tényleg csapdában vagyunk, mert az EU-tagsággal a fejlett, de drága európai szociális piacgazdasági modellt is átvettük: ideje megújítani. Az adókat és a bürokráciát azért kell leépíteni, hogy több beruházással több munkahely jöjjön létre, míg a kicsi és olcsó állam ahhoz kell, hogy csökkenteni lehessen az adókat. Segély helyett munkát kell kínálni, korai nyugdíj helyett részmunkaidős időskorú-foglalkoztatást, és olyan adórendszert, amely nem bünteti, hanem jutalmazza a gyermekvállalást, a beruházást és a munkahelyteremtést.