Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
5d614e9e955193f374eef77e26b5e5d7.jpg

Boros Imre: Bérszínvonal és minimálbér

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A minap az Európai Parlament „baloldali értékek mellett elkötelezett” egyik képviselője, bizonyos Sz. T., vérbeli baloldali témával állt elő.

Azt fejtegette, hogy a parlament baloldali részlege intenzíven foglalkozik a bérminimumok európai szemléletű rendszerének kialakításával. Rögtön megjegyezte, hogy manapság nagyok az eltérések az egyes tagországok között.

Bulgáriában alig több mint háromszáz forintnyi, vagyis egyeurónyi a ledolgozott óra minimális bére, Luxemburgban azonban ennek a tízszeresét kötelesek a munkaadók kifizetni. Rögtön hozzátette, hogy csak egységes elvekről lehet szó, és nem az azonos nagyságú minimálbérről. Igazán kár, hogy 1998 és 2002 között a huszonötezer forintról negyvenezerre történő emelést a baloldali szakszervezetekkel karöltve éppen Sz. T. pártja ellenezte hevesen, és a cégek bedőlését és munkahelyek tízezreinek elvesztését vi­zionálta. Erről azonban Sz. T. nem tett említést.

A német szocdem párt viszont koalíciós feltételként szabta a kereszténydemokratáknak legutóbb, a nyolcötven eurós, vagyis mintegy 2650 forintos minimálbér bevezetését. Szóval baloldal és baloldal között is van ám bőven eltérés uniós szinten, az egyiknél a minimálbérelmélet megy nagyon, a másik inkább a gyakorlatban jeleskedik. Sz. T. barátunk egyébként a megszólalást nem hagyta hazai olvasat nélkül. Rögtön kijelentette, hogy nálunk a minimálbérnek a számított létminimum felett kell lennie, mert nem járja, hogy aki dolgozik, még ezt a bérszintet se érje el, és elemi szintű szűkölködésre kényszerüljön.

Hiába, a mi baloldali politikusaink csillogtatják elméleti tudásukat, amikor nincsenek kormányon, de a gyakorlat próbáján azonnal megbuknak, ha kormányra kerülnek. Akkor inkább a tizenharmadik havi juttatások és egyéb jövedelemkurtítások divatosak a piaci viszonyokra hivatkozva. Igazán méltányolandó, hogy Sz. T. nem a garantált jövedelemminimum mellett állt ki, mint lánglelkű ultraliberális barátai, akik természetesen jelenleg ugyancsak a kormányrúdtól fényévnyire teszik ezt.

A bérről szóló európai szintű disputa (ha lesz ilyen), Sz. T.-nál szélesebb körű kérdésfelvetést érdemel. Sokkal, de sokkal szélesebbet. Mindenekelőtt fel kell tenni a legfontosabb kérdést, hogy a béreket miből lehet fizetni. Nem másból, mint abból, amit a cégek megkerestek, és a költségeik levonása után megmarad náluk. Azon osztozik a munkaadó és a munkavállaló. Köztük meg, ugye, ott húzódik az átkos érdekellentét az osztozáskor.

Többnyire a munkavállalók húzzák a rövidebbet, különösen akkor – mint ahogy nálunk eddig történt –, ha a gazdaság átalakítása munkahelyek százezreinek elvesztésével is járt, így nagyobb volt a kereslet munka iránt, mint a kínálat.

Úgy tűnik, hogy az unió keleti tá­jain mindenütt a munkavállalók húzzák a rövidebbet. Munkájuk értéktermelő képessége a nyugati térfél hatvanöt-hetven százaléka, de bérük mégis csak a nyugati béreknek jószerivel csak a fele, vagy annál is kevesebb. (Hazánk még ebben is elmaradt jócskán a térség mögött.) Sz. T.-nek azt is tudnia kell – noha nem árulta el –, hogy ez miért van így. Pontosan azért, mert éppen ők, a baloldaliak, a tőkét úgy „csalogatták” hazánkba, hogy jutalmul a nyomott bérszínvonalat ajánlották, ráadásul a gazdaság gerincét is messze áron alul adták az idegen tőke kezébe.

Ennek jegyében zajlott a privatizáció 1995 és 1998 között, és jutott a termelő és szolgáltató vagyon idegen kezekbe, részükre mesés profitot és szemvillanás alatti megtérülést garantálva. Ekkor csapódott le a nyomott bércsapda fedele az ország munkavállalóira, és azóta sem nyílt fel újra.

Sz. T. is jól tájékozott gazdasági ügyekben. Nyilván azt is tudja, hogy a hazánkban működő nemzetközi ipari konszernek átlagban munkavállalóként évente tizenöt-huszonöt ezer euró profitot érnek el. (A pénzintézetek ennél sokkal többet.) Nyilvánvaló, hogy ha a hazaiak a szükséges bérnek csak a felét kapják meg, akkor a megtermelt érték másik fele is a profitot szaporítja, tehát kiegészül további legalább tízezer euróval hazai munkavállalónként.

Nem véletlen, hogy a nagy átalakítókat (Surányi, Bokros) a nemzetközi sajtó álompárosnak nevezte, ugyanis álomszerű profitot garantáltak. Látható, hogy a béreknek a termelékenységhez történő arányosítása nagyjából máris megduplázhatná a bérszínvonalat. Nem a minimálbérrel, inkább a bérszínvonallal van a nagy probléma, kedves Sz. T.! Ha ez nem lenne, a minimálbér-ügy is megnyugtatóan rendezhető lenne.

Ez a fő oka a gazdaság két és fél évtizedes stagnálásának és a társadalom szegénységének. Miért veszi mégis elő Sz. T. a minimálbérügyet? Nyilvánvalóan politikai haszonszerzési és nem megoldási célzattal. Nagyon is passzol ez a kidolgozott kommunikációs panelekbe. (A kormány korrupt, a gazdasági növekedés eredményeit a haveroknak osztja szét, és ezért nem jut a szegényeknek, így a minimálbéreseknek sem.) Sz. T. a hazánkban a minimálbéren foglalkoztató kis- és közepes vállalkozások ügyét is kerüli.

Jó oka van erre!

Ezek ugyanis eredendően alultőkésítettek, és ha talpon akartak maradni – hosszú évtizedekig olcsó hitelnek is híján –, ott spóroltak, ahol tudtak. Nekik máig sem járnak tízmilliós munkahely-létesítési támogatások és évtizedes adókedvezmények. Főként a béreken és mellékköltségeken, a társadalombiztosítási befizetéseken „fogták meg” a költségeket. Szóval, az ötlet, hogy a minimálbér emelkedjen, adna egy lórúgásnyi újabb terhet ennek a szektornak, de egyben a hazai középosztály megerősödési esélyeinek is.

A hazai kis- és közepeseknek nem hitel kell – még olcsó sem –, hanem tőke, aminek nincsenek költségei, és akkor tud majd hivatalosan is bért emelni és a járulékokat is megfizetni. Ha valaki európai szinten gondolkodik bérekről, ne ragadjon le a hazai minimálbér-emelés politikai hátsó szándékokkal teletűzdelt mocsarában, hanem az érdemi kérdéseket tegye fel:

Igazságos-e, hogy az unió keleti térfelén a bérek nem a munka termelékenységéhez igazodnak, hanem attól durván elmaradnak?

Mit kell annak érdekében tenni, hogy ez a következő évtizedben ez megváltozzon?

Helyes-e, hogy a multinacionális cégek még mindig kizsarolják a kormányokból a pénzt munkahely-létesítésekért, miközben a kis- és közepeseknek ez nem jár?

A releváns kérdéseket a baloldalon azért nem teszik fel, mert a válasz aláássa politikai céljaikat, és a profitérdekelt támogatóikat ellenük fordítja.

A kérdést, amire rossz válasz várható, fel se tedd – ez a baloldali mottó.

Boros Imre - magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Alámerült atlantiszom (142) Egészség (50) Mozi világ (440) Életmód (1) Tv fotel (65) Tereb (146) Belföld (10) Rejtőzködő magyarország (168) Politika (1582) Vetítő (30) Heti lámpás (310) Történelem (17) Emberi kapcsolatok (36) Nézőpont (1) Mondom a magamét (7501) Autómánia (61) Nagyvilág (1309) Mozaik (83) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (537) Gasztronómia (539) Flag gondolja (36) Gazdaság (702) Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Jobbegyenes (2778)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>