Oscar Wilde szerint a világon minden a szexről szól kivéve a szexet, mert a szex a hatalomról szól. Igaz ez a pénzre is. A világon minden a pénzről szól, kivéve a pénzt, mert a pénz a hatalomról szól. A közgazdaságtan tudománynak álcázott hatalomideológiaként mindenről szól, kivéve a lényeget, azt hogy csak hatalomgazdaság létezik. Ha tehát valamilyen gazdaságinak látszó jelenséget szeretnénk megérteni, erre csak akkor van esélyünk, ha feltárjuk az adott jelenség „alatt” meghúzódó hatalom szerkezetét.

Nincs ez másként azokkal az egyre fenyegetőbb bankcsődökkel sem, amelyek egyelőre „csak” az amerikai gazdaságot veszélyeztetik, de mivel a globális pénzhatalmi rendszer egyetlen komplex hálózatként létezik, így a dolgok láncreakciója a szó szoros értelmében pillanatok alatt globális összeomláshoz vezethet.

A két világháborúnak látszó, de valójában egyetlen „harmincéves háborúként” funkcionáló projekt világbirodalomváltás volt. Az akkor már több mint egy évszázada üzemelő, és így elöregedni látszó brit birodalom helyére egy újabb évszázadra az Amerikai Egyesült Államok nemzetállami talapzatára épített birodalom vált a világ urává. E „harmincéves háború" során Németország számára „nyomatékosítani” kellett, hogy nem, ő semmilyen módon nem lehet világbirodalom, és a háborúnak azért volt két szakasza, mert a németség ezt a történelmi leckét elég nehezen tanulta meg. Az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantására adott német „válasz” az amerikai birodalom számára megnyugtató módon jelzi, hogy mára viszont már egész jól megtanulta ezt a lényeget.

A „harmincéves háborút" megelőzően s végén két fontos pénzhatalmi esemény játszódott le, 1913-ban hozzák létre a FED nevű hatalmi komplexumot, ami ugyan formálisan az Egyesült Államok jegybankja, de valójában a dollár mint világhatalompénz üzemeltetője. 1944-ben pedig egy Bretton Woods nevű New Hampshire-i üdülővároskában csak azért építenek fel egy óriási luxusszállodát, hogy a világ urai kellemes és kényelmes körülmények között tegyék véglegessé az amerikai birodalom globális uralmát.

Egy globális birodalom működtetése azonban módfelett költséges mulatság és e költségek világra való áthárításának számos ötletes módját alkalmazta a globális pénzhatalmi rendszer irányítására hivatott amerikai birodalom. Ezek egyik az, ami most a bankcsődök kiváltó oka is egyben. Két Nobel-díjas amerikai közgazdász Fishing for fools címen írt egy zseniális könyvet, ami magyarul Balekhalászat címmel aratott méltán nagy sikert. Ebben többek között ismertetik azt a nagyon egyszerű trükksorozatot is, ami a balekként használt döntő többség folyamatos kifosztását lehetővé teszi. Az első a beetetési fázis, amihez arra van szükség, hogy tartósan alacsony legyen az infláció és a kamat, lehetőleg szinte nullaszázalék, és így mindenki valami jó kis befektetést keres, mert a pénzbetétek kamata is nullához konvergál, ami nem túl vonzó befektetés. A jelek szerint az ilyen ciklikusan „csinált” válságok esetén hol az ingatlan, hol a részvények jelentik a „vonzó” befektetést.

Az ezredfordulón a részvény volt soron, a technológiai papírok, vagyis az elektronikai és informatikai részvények egeket ostromló száguldása, ez volt a „dotcom bubble” vagyis a pont.com-lufi. Aztán 2007 és 2009 között az ingatlanlufi, majd 2010 és 2022 között újra a részvény következett. A trükk lényege nagyon könnyen átlátható, ám érdekes módon a balekok milliói minden egyes alkalommal bekapják a horgot, pontosabban a horgon levő csalit. Tehát nulla a kamat, és a hitelképesség-vizsgálat sem túl szigorú, így bárki vehet fel hitel, hogy ingatlant és/vagy részvényt vásároljon befektetési célzattal, vagyis azért, hogy később drágábban eladva „lekaszálja” a hasznot. A folyamat öngerjesztő, mert minél többen vásárolnak ingatlant vagy részvényt a növekvő kereslet miatt, annál gyorsabban nőnek az árak, ami még több „befektetőt” ösztönöz arra, hogy még többet vegyen, és így tovább. És persze mindenki hisz abban, hogy jön majd a mesés haszon, legalább is a balek mind ebben bízik, ám csalódni kényszerül, mert egyszer csak eljön az igazság pillanata, amikor a világ „nem létező” urai elérkezettnek látják az időt arra, hogy a lufit kipukkasztva a mindenüket elvesztő hitelbe vásárlók újra átélhessék a globális hatalomgazdaság valóságos természetét.

A mostani átverési ciklus vivőanyaga a részvény volt az elmúlt több, mint egy évtized során, így ma nagyjából ezer évnyi magyar nemzeti jövedelemnek megfelelő „levegőpénz” van még mindig a lufiban. Feltehetőleg ez az egész „csinált” háborút többek között azért kirobbantották ki, hogy indokolhatóvá tegye a szankciókat, a világkáoszt és a rettegés nyomán egekbe szökő inflációt.

A zavarosban halászni persze igen jövedelmező lehet, de a kockázatok és mellékhatások is igen súlyosak. Számos közepes és/vagy kisebb bank nem tud időben „fordulni”, és így pillanatok alatt a balekok közt találja magát, és ez történt most is Amerikában, ahol két bank máris összeomlott, és egy harmadik megmentése éppen most zajlik.

A globális pénzhatalmi rendszer urai a jelek szerint a lufiban lévő gigantikus tömegű „levegőpénz” lassú és ellenőrzött „szétterítésének” stratégiáját folytatják, de a világháborús, gerjesztett káosz nem kedvez a „finom szabályozásnak”, és a kezelhetetlenül komplex rendszer bármelyik pillanatban kicsúszhat az ellenőrzésük alól. A 2007–2009-es globális „csinált" válság azt is megmutatta, hogy a pusztítás pillanatok alatt Európát is elérheti, s legyengült földrészünk számára ez végzetes lehet.

Bogár László

A szerző közgazdász

]]>www.magyarhirlap.hu]]>