Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
6d57ce62d1b6fd3da919346b396e2152.jpg

Öngyilkos pénzvilág

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az olasz kormány korábbi pénzügyminisztere a pénzvilág hatalma elleni, egész Európára kiterjedő tüntetések veszélyére hívta fel a figyelmet. „Az emberek felfogták, hogy sorsuk nem függhet a politikát alakító jegybankelnököktől. Felfogták, hogy ez a rendszer nem maradhat fenn tovább, s hogy a pénzvilág előbb bennünket pusztít el, azután saját magát” – fogalmazott Giulio Tremonti, a Corriere della Sera egyik múlt heti számában.

 Az egykori miniszter emlékeztetett: ő már kezdettől fogva követelte, hogy válasszák el a bankok produktív tevékenységét a spekulációtól, tiltsák be a derivatívákat, és vezessék be az eurókötvényeket. A politikus, aki a tavaly novemberben megbukott Berlusconi-kormányban irányította a pénzügyi tárcát, élesen bírálta az Olaszországot az adósságválságból kivezetni próbáló Monti-kabinet szigorú takarékossági politikáját. Szerinte ugyanis ez a politika óhatatlanul a társadalmi feszültségek növekedéséhez vezet. A kormány takarékossági csomagterve kiegyensúlyozatlan, mert az alapját az adók és a járulékok emelése képezi, ezek viszont az alacsony jövedelmű rétegeket sújtják elsősorban – érvelt Tremonti.

Nem először fordul elő, hogy olyan személyiségek is átfogó bírálat tárgyává teszik a világ pénzhatalmi rendszerét, akik amúgy egész életükön át ezt a rendszert szolgálták. A hatvannégy éves Tremonti szintén ezek közé tartozik. Családi körülményei, neveltetése, iskolái és egész életútja mindig is a világot irányító hatalmi struktúrához kötötte. Alapvető fontosságú lehet tehát annak a kérdésnek a tisztázása, vajon miféle erők nyomására és milyen mechanizmusok vezetnek oda, hogy számos, hasonló karriert befutó neves személyiség radikálisan szembefordul a fennálló renddel. A világot irányító hatalmi struktúra valóban öngyilkosságot készül elkövetni, és ehhez mintegy eszközül használ mindannyiunkat. Ebben az értelemben a működési logikája tökéletesen megegyezik a rákos burjánzás mechanizmusával. A rákos sejtburjánzással sem lehet megértetni, hogy mértéktelensége a semmibe vezet, hisz ennek nyomán az általa megtámadott szervezet számára egyre kevesebb erőforrást hagy használni, viszont egyre nagyobb feladatokkal terheli meg, hiszen a fölös mennyiségű anyagcsere- végterméket, amelyet a ráksejtek „nagy zabálása” okoz, egyre nagyobb erőfeszítésekkel lehet csak eltávolítani. És végül, amikor ezt az egyre növekvő „deficitet” a szervezet már nem tudja áthidalni, akkor bekövetkezik az összeomlás, a szervezet elpusztul, a benne növekvő rákos sejtburjánzással együtt.

A legtalányosabb kérdés tehát az, hogy ha a ráksejt olyan intelligens, mint amilyennek a rákkutatók állítják, akkor miért nem képes észlelni, hogy valójában öngyilkosságot készül elkövetni. Intelligenciája evidens módon következik abból, hogy „trükkök százaival” igyekszik kijátszani a szervezet komplex, többlépcsős védelmi rendszerét, és sajnos, mint a világon évente rákban elhunyt több mint hatmillió ember példája bizonyítja, legtöbbször sikerrel. A feladat tehát egyértelmű, meg kellene fejteni e végzetesen önpusztító magatartás mélyen rejlő okait. Képletesen szólva párbeszédet kellene kezdeményezni a ráksejttel, hogy megértsük öngyilkos viselkedésének mozgatórugóit. Ezt persze könnyű kimondani, véghezvinni viszont nagyon nehéz, de bíznunk kellene abban, hogy azért nem lehetetlen. Döntő fontosságú annak a modellezése, hogy mit válaszolhatna egyáltalán a kérdéseinkre. Az egyik lehetőség a cinikus elutasítás, amelynek lényege, hogy a korlátlan szabadság mámorító érzése semmihez sem hasonlítható, így mivel minden mulandó, és előbb vagy utóbb úgyis minden elpusztul, semmi értelme mértékletesnek lenni.

Nos, épp ez a létezés legősibb dilemmája. A lényege, hogy a mértékletesség abban a jól belátható rövid távú tér-időben követelne áldozatot, ahol amúgy rendkívül csábító a korlátlan „szabadság” kísértése. És a mértékletesség áldozatát egy hosszú távú, ráadásul számos bizonytalanságot tartalmazó jövőért kellene meghoznunk, így érthető, hogy legtöbbször nem hozzuk meg. Igazán hétköznapi példával élve: a hosszú távú egészségért nem mondunk le a dohányzás, a túlzott kalóriafogyasztás és a mozgásszegény életmód rövid távú „élvezetéről”. A ráksejt tehát valójában a mi hétköznapi nemtörődömségünk, felelőtlenségünk leképeződése, tulajdonképpen a saját tükörképünk. Ahogy Keynes, a híres közgazdász mondta: „Hosszú távon csak egyetlen biztos dolog van, az, hogy mindnyájan meghalunk.” Ám ennek az igazságnak van egy másik oldala is. Nevezetesen az, hogy az emberi lét legfőbb talapzata éppen az a képességünk, hogy képesek vagyunk áldozatot hozni olyan dolgokért is, amelyek egészen bizonyosan azután következnek be, amikor mi már távoztunk e földi világból.

El kellene tűnődnünk tehát azon, hogy vajon mit és hogyan kellene tennünk azért, hogy ne uralkodjon el az egész emberi létezésen a „végfelszámolás” szelleme. Amit például a Magyarországon ma szintén végzetes rövidlátással „sztárolt” Ronald Reagan volt amerikai elnök úgy fogalmazott, hogy „Miért tennék én bármit is a jövő nemzedékéért, tettek-e ők bármit értem?” Ez a kétségtelenül frappáns és szellemes gondolat egyúttal a végső pusztulás legbiztosabb receptje. Hinnünk kellene abban, hogy valóban létezik az élethosszig való tanulás jelensége, így lassan mind a ráksejtek, mind a világon élősködő globalista hatalom is képes lesz megérteni a kialakult helyzet végtelen veszélyességét. Az öngyilkosság nem lehet a civilizáció vezérlő csillaga.

Bogár László - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Egészség (50) Belföld (10) Tereb (146) Életmód (1) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (310) Mondom a magamét (7501) Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Politika (1582) Jobbegyenes (2778) Nézőpont (1) Nagyvilág (1309) Flag gondolja (36) Gazdaság (702) Vetítő (30) Kultúra (6) Mozi világ (440) Történelem (17) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Irodalmi kávéház (537)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>