Ma 2024 március 19. József, Bánk napja van. Holnap Klaudia napja lesz.
ee8f94bc6b03c8ff0a7f93d8e786ef1c.jpg

Csernus Imre: Az állandó netezés valójában menekülés

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Pokoli nehéz belátni, hogy függők vagyunk, márpedig a csúcstechnika világában ennek valószínűsége nem is csekély - egyre több a mobil- és netfüggő. Csernus Imre véleménye.

A mobiltelefon a 21. század legnélkülözhetetlenebb eszközeinek egyike, hiszen fontos, hogy az információk mozgás közben is eljussanak hozzánk, nem beszélve arról, hogy mi magunk is nonstop elérhetők legyünk; elvégre nélkülözhetetlenek vagyunk, vagy legalábbis annak hisszük magunkat, mert jó ezt hinni. A mobil nélkül egy lépést se teszünk, életünk szinte minden pillanatában velünk van: jelez, ha kelni kell, munkánk nélküle elképzelhetetlen, görcsösen csesztetjük a metrón, de még étkezés közben is ezt babráljuk, sőt magunkkal visszük a vécére is. Mintha a mailbox, a Facebook vagy bármelyik telefonhívás ne várna meg bennünket. Pedig dehogynem. 

Mi mégis rettegünk attól, hogy lemaradunk valamiről és egyszerűen elviselhetetlen, ha úgy érezzük, nem vagyunk benne a köztudatban. Mert nagyon ott kell lenni, olyannyira, hogy még azt is megosztjuk a világgal, hogy épp melyik kávézóban, étteremben tartózkodunk éppen, mit csinálunk, kivel vagyunk, mit eszünk, iszunk – és lehetőleg fotóval is illusztráljuk mindezt. Imádjuk megmutatni magunkat, imádjuk tudatni a világgal, hogy mi foglakoztat, hol vagyunk, mi a legújabb sikerünk, mi fáj, vagy éppen mekkora zsenik vagyunk. De legalább ennyire szeretünk kukkolni is, belelesni a másik életébe, nyomozni, kutatni és kiapadhatatlan vizuális éhségünket kielégíteni. Mert mindennek tetejében egyszerre vagyunk exhibicionisták és voyeur-ök.

A valóság azonban sokkal szomorúbb ennél. Mert aki állandóan a neten vagy a mobilján lóg, az végtelenül egyedül van. Látszólag ugyan a barátai, saját belső körének tagjai között mozog, mégis magányosan pötyög a gépén. ]]>Ám mivel nem tud egyedül lenni, kell a pótcselekvés, egy elterelő hadművelet, ami ]]>]]>eltereli a gondolatokat ]]>]]>a valódi konfliktusról.]]>

A telefonfüggők valójában ugyanolyanok, mint a többi függő, csak éppen más "szerrel" élnek. Míg sokan az alkoholt, a játékot vagy a narkotikumokat választják, addig mások a világhálón keresztül menekülnek. Menekülnek a világ elől, amiben élnek. Menekülnek a valóság, a felelősség és a következetesség elől, ami a realitás megéléséhez szükséges.

Mivel a függő nem képes megbirkózni a realitásokkal, állandó feszültségben él – amit valami módon enyhítenie kell. A függőség alapja a belső béke hiányából fakad: valamilyen frusztrációs élmény húzódik a háttérben, amit kompenzálni kell. Márpedig az, aki nem képes átlátni ezt az összetett lelki folyamatot, az valamilyen szerbe kapaszkodik, mert egyedül ebben lát más megoldást.

A választás persze rossz, a következmények pedig súlyosak: az ember szociális és egyéb kapcsolatai beszűkülnek, napi 6-8 órát eltölt a gép előtt, ott eszik, ott iszik, játszik, időérzékét teljesen elveszíti és akár egy játékfüggő, figyelmét teljesen leköti az a tevékenység, amit végez. Fizikálisan leépül, nem alszik, állandó fáradtság gyötri, depresszióssá válik, személyisége eltorzul. Sokszor megfigyelhető, hogy a függő ember az interneten kiválóan kommunikál, ám ha személyesen kell megnyilatkoznia, leblokkol, nem találja a szavakat, nem képes folyékonyan kifejezni magát. 

Aki gyanítja, hogy valami nem oké, a legkönnyebben úgy tesztelheti magát, hogy pár órára kikapcsolja a mobilját, számítógépét, és megfigyeli, mi játszódik le benne ilyenkor. Aki valóban átlépett az egészséges egyensúlyon, az feszültséget érez, csak nehezen tudja csak megállni, hogy ne kapcsolja be a gépét, a telefonját. Az esetek többségében azonban szó sincs arról, hogy az érintett felismerné, hogy baj van. Tapasztalataim szerint rendszerint általában a hozzátartozók jelzik, hogy valami nincs rendjén. Aki benne van, az nem érzi, hogy működésében valami hiba keletkezett.

A gyógyulás folyamata mindig a belátással kezdődik. Amikor is az érintett felismeri a problémát. Ehhez rendszerint bűntudat társul, hiszen ráébred, hogy mit követett el önmaga és a környezete ellen. De ez még mind nem elég, tudni kell megfogalmazni és kimondani a problémát.
 

Csernus Imre - noklapja.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Egészség (50) Tereb (146) Életmód (1) Jobbegyenes (2772) Mondom a magamét (7479) Sport (729) Gasztronómia (539) Belföld (10) Titkok és talányok (12) Irodalmi kávéház (536) Történelem (17) Mozaik (83) Gazdaság (701) Politika (1582) Szépségápolás (15) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1309) Rejtőzködő magyarország (168) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (308) Kultúra (6) Autómánia (61) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Vetítő (30) Nézőpont (1) Flag gondolja (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>