A család Torinóban élt, de a nyarakat Fobellóban, hegyek közti házukban töltötték; e kies helyen látta meg a napvilágot a negyedik gyermek, Vincenzo. Apja, a konzerviparban vagyont gyűjtő Giuseppe Lancia lovag ügyvédnek szánta, de az éles eszű fiú nem szívesen tanult. Inkább a házuk udvarán lévő műhely körül kószált, ahol kerékpárokat, később autókat gyártottak, árultak, javítottak: végül sikerült rábeszélnie apját, hogy a műhelyben dolgozhasson.
Könyvelőnek vették fel, de ő inkább a motorok javításával foglalkozott. A cég 1899-ben megkezdte a Welleyes kiskocsik (csak a név angolos, a tervezés olasz) gyártását, és e jármű annyira sikeres volt, hogy a cégtulajdonos Ceirano fivérek képtelenek voltak eleget tenni a megrendeléseknek. A céget és a szabadalmakat eladták Giovanni Agnellinek, a Fiat tulajdonosának, a 18 éves Lancia pedig tesztpilótaként folytatta a Fiatnál.

Lancia 1906-ban maga is járműgyártó lett: egy barátjával indította be saját üzemét, amely nagy súly helyezett a fejlesztésre, és egészen új szerkezeti megoldásokat vezetett be. A Lancia-gyár első modellje 1907-ben jelent meg Alfa néven, és nagy meglepetést keltett erejével.
1911-12-től teherautókat, katonai járműveket is gyártottak, 1913-ban a Theta volt az első beépített elektromos rendszerrel ellátott autó. 1922-ben kihozták a Lambda típust, amelynek két úttörő technikai újítása - a teherviselő karosszéria és a független első felfüggesztés - alapvető fontosságúnak bizonyult az autók további fejlesztésében. A világ első luxusautója is a gyár terméke volt: az 1933-ban kibocsátott Augusta héjszerkezetű karosszériával rendelkezett. A Lancia volt az első európai gyártó, amely hidraulikus féket épített járműveibe, a harmincas években pedig bevezette a könyvhöz hasonlóan nyíló ajtókat, ezek a középső oszlop hiánya miatt kényelmesebb be- és kiszállást tettek lehetővé.
Vincenzo Lancia tevékenységét az intuíció, eredetiség és bátorság jellemezte. Az új modellek fejlesztését személyesen kísérte figyelemmel, gyakran ő maga is részt vett a tesztelésekben. A magas, izmos férfi szabadidejében szeretett jókat enni, barátaival iszogatni, operába járni - különösen Richard Wagner zenéjét kedvelte.

1922-ben feleségül vette titkárnőjét, aki három gyermeket szült neki.
Váratlanul halt meg 1937. február 15-én, 56 éves korában; a végzetes szívroham éjszaka érte. A cég vezetését felesége, majd a II. világháború után fia vette át. Szellemi öröksége egy újabb modell, az Aprilia lett, amely aerodinamikus megjelenésével, műszaki megoldásaival az utak királynőjévé vált.
A gyár azóta is igyekszik megfelelni alapítója elvárásainak: a Lanciáknak a tradicionális elemek megtartásával a közhelyektől mentes eredetiséget kell képviselniük még a divatos trendekkel szemben is - magas minőségben. A vállalat 1969 óta a Fiat érdekeltsége, a konszern elegáns, igényes autói futnak e név alatt.

MTI - Press