Ma 2020 augusztus 05. Krisztina napja van. Holnap Berta, Bettina napja lesz.
5c690ac0f5e1ce71dfa08e8613f2cdf5.jpg

A Szent Mihály-kapu

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.

Pozsony óvárosának nyugati határát a dóm, az északit a klarisszák temploma, a keletit pedig a ferencesek temploma jelezte. Alaprajza ötszöget mutatott, amelyet a két fő közlekedési út két részre osztott, s amelyből kijutni csakis a Wödritz-kapun, a Lőrincz-kapun és a Mihály-kapun lehetett. A Mihály-kaput, amely fölött magas torony emelkedik, s annak tetején Mihály főangyalnak a sárkánnyal küzdő szobra áll, bizonyára mindenki látta, aki járt Pozsonyban. Ez az egyetlen, amely a belváros hajdani négy kapujából megmaradt. A kaputól mintegy húszlépésnyire boltív látható, előtte volt hajdan a felvonóhíd. Külső oldalán ez a fölírás olvasható: „Omne regnum in se ipsum divisum desolabitur – 1723” (azaz: minden önmagával meghasonlott ország elpusztul)!
Ezt látta, és le is írta a naplójában Kölcsey Ferenc, akit 1832 őszén választottak országgyűlési követté. (December 11-én érkezett Pozsonyba; 1834 novemberében a megyei utasítások miatt lemondott követi megbízásáról.)
Most azt a részt idézem naplójából, ahol a fenti mondathoz fűzött megjegyzést: „Ez üdvösséges intést (mit, akinek tetszik, a Mihály-torony oldalán naponként olvashat; s mire egymást, valahányszor jobb gondolat nem száll fejünkbe, híven szoktuk – bár haszon nélkül – emlékeztetni) a mai konferenciáról is bátran mondhatjátok. Mert Nagy Pálék [akik a konzervatív eszméket képviselték ekkor] ma is öszvejöttek; s minekutána szinte két óráig tanakodának, miként segítsék ki a többség győzödelme alól magokat: végre nagy álmélkodással vették észre, hogy egy értelemben nincsenek. Mit lehetett mást kezdeni, mint eloszolni, s a dolgot jó szerencsére bízni? Búcsúzánk azért (mert követtársammal együtt, s nem tudni, mi okból, a konferenciának hivatalosi valánk), s én és társam az irgalmasokhoz vevők utunkat.”
Innen Wesselényiék társaságát kereste fel, aki földije volt, s akit a főnemesek közül a vezérként tiszteltek nem csak a szatmáriak. Nyilván ez volt az oka, hogy amikor a barátját hűtlenség vádjával perbe fogták, ő vállalta el ügyének védelmét. (E nagyszabású, valóban klasszikus politikai vádirat kimerítette erejét: megbetegedett – bélgyulladásba esett –, és 1838. augusztus 24-én Csekén meghalt.)
Pozsony történelmi emlékei közül minden bizonnyal megkülönböztetett hely illeti meg ezt az ódon kaput. Előtte, majd átjutva a Mihály utcában is meg-megállok, és csodálkozva, hitetlenkedve nézem: annyi pusztítás után ez még mindig és ugyanúgy áll? Persze ha itt lenne Kölcsey velem, ő nem csodálkozna, azon már inkább, ha arra kérném, hogy ne menjen tovább, forduljunk vissza, mert már nem itt, hanem Pesten ülésezik a magyar országgyűlés.

Móser Zoltán, mno.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Heti lámpás (242) Mozaik (83) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Belföld (5) Életmód (1) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1812) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (4704) Egészség (50) Gazdaság (652) Nagyvilág (1450) Vetítő (37) Sport (729) Rejtőzködő magyarország (171) Irodalmi kávéház (489) Politika (1571) Tereb (140) Mozi világ (440) Történelem (14) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (33) Titkok és talányok (12) Kultúra (6)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>