„… az írott szöveg lehet világos,
lehet homályos, és lehet kétértelmű.”
Quintilianus


Tavaly novemberben jártam Heiligenkreuzban. Innen indultak el azok a szerzetesek, akik 1142-ben, II. Géza uralkodása idején megalapították az első magyarországi cisztercita apátságot a Tolna megyei Cikádoron. S mert annak alapfalait láttam, érdekelt az itteni kolostor is. A cisztercita Szent Benedek rendjének egyik ága. Szent Róbert molesme-i bencés szerzetes 1098-ban húsz rendtársával Citeaux-ban (innét e név), Dijon vidékén telepedett le azzal a céllal, hogy rendjét visszavezesse eredeti fegyelmére és szellemére. Egy év múlva felsőbb rendeletre visszatért Molesme-be. Utóda, Szent Alberik megvetette az önálló fejlődés alapjait egy ideiglenes szabályzattal, a ruházat színének megváltoztatásával (fehér öltöny, barna, később fekete skapuláréval) és a II. Pascal pápától 1100 áprilisában nyert védelmi levéllel. Az új rend megszervezését a következő apát, Harding Szent István fejezte be 1119-ben az úgynevezett Carta Caritatis szabályzattal. A rend csakhamar fölvirágzott, leginkább azáltal, hogy Szent Bernát is belépett harminc társával. (Halálakor a cisztercita apátságok száma már 300 fölé emelkedett, majd néhány évtized alatt a rend egész Európában elterjedt.)
Ausztriában a ciszterciták első kolostorát Heiligenkreuzban alapították. III. Lipót őrgróf tizennyolc gyermeke közül az ötödiket, Ottót Párizsban taníttatta. Morimondból ő hívta magával azt a 15 fiatal cisztercita szerzetest, akikkel itt 1133-ban megalapította azt a kolostort, amely néhány év múlva jelentős szerzetesi központtá vált. Az épületek nagyobb része a barokk korban épült. Kivéve a Mária mennybemenetele apátsági templomot, amely a XII. században épült román stílusban, majd a XIII. században tovább bővült. A szentély külső fala lépcsőzött támpillérekkel tagolt, egyenes záródású, mint Cikádoron. A fő- és két mellékhajóból álló templom csendje, évszázados félhomálya először zavart. De kijövet a bal oldali portálé fölötti fríz nem várt élménnyel lepett meg. Középen ott az apostoli kettős kereszt – a megfeszített Krisztus keresztfájának jelképe –, az alsó száron a görög ábécé első és utolsó betűje, az alfa és ómega látható, amely Krisztus kezdet és vég nélküli lényének szimbóluma már a III. századtól kezdve. (A szimbólum alapja megtalálható Izajás könyvében: 41, 4; 44, 6; 48, 12.) A fölötte lévő két szoláris jelkép, a Hold és a Nap üzenete több ezer év óta érthető az emberiség számára. Mindezeket keretezi egy olyan hármas osztású ív, amely akár Szentháromság-jelkép is lehetne, de a magyar címerben látható hármas halomra szintén emlékeztet. E gondolatra megérintett egy álom, amelyről felébredés után egy ideig nem tudjuk eldönteni, hogy való volt-e, vagy sem…
Most újra megjelenik előttem az a fehér habitusban lévő szerzetes, aki szembejött velem, és valamiért csodálkozva nézett rám. Újra látom, ahogy megy az udvaron, és belép a kolostor kapuján. Azt már nem látom, milyen az arca: örül-e, bosszankodik-e, vagy csodálkozik a csillogó fehérségen?

Móser Zoltán, mno.hu