Ma 2020 április 02. Áron napja van. Holnap Buda, Richárd napja lesz.
Kim Philby, a mesterkém

Kim Philby, a mesterkém

Flag

Szöveg méret

4
Átlag: 4 (1 szavazat)

Ötven évvel ezelőtt 1963. július 30-án úgy tűnt, hogy pont került a brit titkosszolgálat legsötétebb történetének végére.

Moszkvába nemzetközi sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a szovjet kormány politikai menedékjogot adott Kim Philbynek.

A hírnek az adott különös jelentőséget, hogy a menekült nyolc évvel korábban a brit kémelhárítás egyik vezetője volt, s legfőbb feladata a kommunista országot felforgató tevékenységének meghiúsítása volt.

Philby az úgynevezett cambridge-i ötök harmadik embere volt – egyike azoknak a megbízható származású, nagy műveltségű fiataloknak, akiknek az útja a nagynevű Trinity Collage-ból vezetett a szovjet hírszerzéséhez.

Harold Adrian Russell Philby egy magas rangú brit gyarmati tisztségviselő fiaként 1912-ben született Indiában. Az egyetemen a kommunista párttag Maurice Dobb közgazdászprofesszor hatása alá került – többek feltételezése szerint ő szervezte be -, s tagja lett a „Cambridge-i Apostolok” nevű vitakörnek; innen került ki az „ötök” három másik biztosan azonosított tagja is: Donald Duart Maclean (1913-1983), Guy Burgess (1911-1963) és Anthony Blunt (1907-1983).

Philby húszéves volt, amikor Berlinben Papen kancellárválasztását végignézte, és kiváló képességeivel meglehetősen jól prognosztizálta, merre is halad Németország. Visszatért Cambridge-be, lediplomázott, majd Bécsbe ment. Beleszeretett szállásadója leányában, egy osztrák, illetőleg magyar származású, már elvált fiatalasszonyba, s rövidesen össze is házasodtak. Nagyon valószínű, hogy Bécsben került közvetlen kapcsolatba a szovjet hírszerzéssel.

A fiatal pár 1934-ben Londonba költözött, s a Philby tudatosan építette fel titkosszolgálati karrierjét. Látványosan szakított kommunistagyanús múltjával, belépett egy nácibarát egyesületbe, s amikor Németországba utazott, a külügyminisztériumban is fogadták – állítólag maga Ribbentrop is.

A The Times többször felkérte cikkírásra, nevét egyre többen ismerték, és képességeinek köszönhetően a lap megbízta, hogy legyen tudósítója a polgárháborús Spanyolországból. A személyről keringő meggyőzően nem bizonyított történetek egyike, hogy Sztálin vagy környezetének parancsára Philbyt Franco meggyilkolására is utasították, majd a döntést visszavonták.

Spanyolországból való hazatérése után szervezték be a brit kémelhárításba – innen datálódik kettős ügynöki élete. Szédületes karriert futott be, rövid idő után alosztályvezető, a szolgálat egyik vezetője lett. A szerencse is segítette: apjának egyik barátja a külföldi hírszerző iroda, az MI6 vezetője volt. Minthogy egy épületben dolgoztak, Philby a családias kapcsolat révén rendkívül értékes információkhoz jutott a Szovjetunióban dolgozott ügynökről. Nyilván kapcsolatteremtő képessége is nagyszerű lehetett, mert ő volt az MI5 egyetlen magas beosztású tisztje, aki jó kapcsolatot tudott kiépíteni a konkurens MI6, a hírszerzés vezetőivel.

A háború alatt szoros viszonyt washingtoni OSS-szel, a CIA elődszervezetével, így immár az amerikai hírszerzésétől is begyűjtött információkat Moszkva számára.

Ekkorra már megjelentek fölötte a viharfelhők – ám a veszélyeket akkor még sikerült elhárítania. 1945 decemberében egy szovjet hírszerző Isztambulban dezertálni jelentkezett, s egyikük Philby lett volna – leleplezését kínálta fel. Philby azonnal értesítette Moszkvát: a tisztet Törökországban elrabolták, Moszkvába vitték, s kihallgatása után kivégezték.

A karrier nem tört meg: 1949-ben Washingtonba helyezték, ő lett a CIA és a brit hírszerzés közötti kapcsolattartó. Ebben a minőségében szerzett tudomást az amerikai-brit „Venona hadműveletről”, amely révén megfejtették a szovjet kémek kódrendszerét. Philby 1951-ben ennek révén szerzett tudomást az ugyancsak fontos posztokat betöltő kettős ügynök egyetemi társak Guy Burgess és Donald MacLean leleplezéséről. Még idejében lépni tudott, s a „cambridge-i kettő” – talán egy nappal a tervezett letartóztatásuk előtt- Moszkvába menekült.

A dezertálásnak óriási nemzetközi visszhangja volt, s felbolygatta nemcsak az MI5 és az MI6 belső szervezetét, hanem a brit belpolitikát is. A gyanú egyebek között Philbyre is ráterelődött, sőt egyre inkább ő lett a legkomolyabban gyanúsított személy, csupán a konkrét vádpontok hiányoztak, Philby elébe ment a veszélynek, sajtókonferencián utasította vissza a gyanúsítást, és Harold Macmillan akkori külügyminiszter, a későbbi miniszterelnök is kiállt mellette: „Amúgy Philby úr a kormány szolgálatában lelkiismeretesen végrehajtja a kötelességeit – jelentette ki -, nincs okom arra, hogy árulással vádoljam őt.”

A titkosszolgálatnál azonban nem maradhatott tovább – újságíróként kezdett el dolgozni a Közel-Keleten. 1961-ben két irányból is szorulni kezdett a hurok. A CIA rájött, hogy a szovjeteknek tudomásukra jutott a kódrendszer megfejtése, s az első számú gyanúsítottjuk Philby lett. Egy „megfordított” szovjet hírszerző, bizonyos Anatolji Golicin – tőle származik a „cambridge-i ötök” megnevezés, jóllehet valamennyiüket nem tudta azonosítani – olyan anyagokat adott át a briteknek, amelyekből egyértelművé lett Philby kémtevékenysége. Az elhárítás azonnal kiküldte emberét Bejrútba, Philby vallomást is tett, majd a KGB megszervezte a kimenekítését.

Személyes sorsa ezek után már fordulatoktól mentes. Mindvégig hangoztatta, hogy amit tett, azt meggyőződésből csinálta, s igazi hazájának fiatal korától a Szovjetuniót tekintette. Híres és megbecsült ember lett, kitüntetésekkel, tábornoki ranggal jutalmazták, s miután harmadik felesége elvált tőle, Moszkvában ismét megnősült. 1988-ban halt meg. Időrendben haladva most kell szólnunk a „negyedikről”,Anthony Bluntról, akinek múltját 1979-ben egy oknyomozó újságíró tárta a nyilvánosság elé. Blunt a nemzetközi tekintélyű művészettörténész akkor a brit Királyi Képtár igazgatója volt.

A leleplezés után Margaret Thatcher miniszterelnök-asszonynak is meg kellett szólalnia: beismerte, hogy Blunt már 1964-ben lebukott, és a vizsgálat során be is vallotta, a megelőző 15 évben a szovjet hírszerzésnek dolgozott. A miniszterelnök-asszony szerint Blunt a vallomás idején (1964-ben) már olyan pozícióban volt, hogy nem fért hozzá titkos adatokhoz, és a főállamügyész titokban hivatalos büntetlenséget ígért neki annak fejében, ha elmond mindent. Blunt állítólag jelentős mennyiségű információt szállított, és miniszterelnök-asszony szerint az információ értékét növelte, hogy a vallomás tényét nem fedték fel a nyilvánosság, illetve a szovjetek előtt.

Az „ötödik” személyre vonatkozóan időről időre ma is felbukkannak feltételezések – a döntő bizonyíték azonban még hiányzik.

BBC History Magazin

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gasztronómia (539) Sport (729) Politika (1571) Autómánia (61) Mozi világ (440) Belföld (5) Kultúra (5) Jobbegyenes (1724) Rejtőzködő magyarország (171) Szépségápolás (15) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Vetítő (37) Heti lámpás (239) Titkok és talányok (12) Tereb (139) Flag gondolja (33) Egészség (50) Történelem (14) Mozaik (83) Alámerült atlantiszom (142) Mondom a magamét (4417) Nagyvilág (1449) Életmód (1) Gazdaság (645) Irodalmi kávéház (485)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>