Ma 2020 július 09. Lukrécia napja van. Holnap Amália napja lesz.
Francia március

Francia március

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az idén emlékezik meg Franciaország annak a nevezetes és egész Európát megrázkódtató eseménynek a kétszázadik évfordulójáról, hogy a császár 1815 márciusában erőszakkal tért vissza Elba szigeti száműzetéséből.

Érdemes a korabeli sajtó címszavait idézni, hogy lássuk, a politikai hazugságok nyelvezete akkor sem volt idegen az újságcsinálástól.

Amikor Napóleon 1815. március 1-jén partra szállt, a hivatalos állásfoglalás szerint az emberiség ellenségének számított, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az első cikkek egyikének a címe így hangzott: Az emberevő kijött barlangjából. A hangnem finomodása három hét alatt elképesztő attól az első döbbenetben megfogalmazott talleyrandi kitételtől kezdve, hogy Napóleon visszatérése „a társadalom elleni merénylet”, egészen Párizs népének a császárt újra trónra emelő március 20-i tomboló lelkesedéséig. Nézzük néhány újságcikk címét, miután a „korzikait” hivatalosan törvényen kívül helyezték:

A korzikai vérfarkas Cap Juan szirtjén.

A tigris Cannes felé lopakodik.

A szörnyeteg Grenoble városában.

A zsarnok Lyonban.

Ney marsall, Moszkva hercege, Napóleon nemrég még legkedvesebb marsallja március 10-én bejelentette, hogy vasketrecben hozatja fel a „trónbitorlót”, hogy a főváros népe is láthassa, semmi ok félni tőle. – Inkább holtan hozná egy taligán – vetette oda a marsallnak Poligny alpolgármester, aki a legerélyesebb katonai fellépés híve volt. – Nem, ön nem ismeri Párizst – felelte Ney. – Hadd lássák a párizsiak!

A párizsiak – miután a marsall katonái „Éljen a Császár!” kiáltással átálltak a „trónbitorlóhoz” – lelkesen falták a híreket: Már csak hatvan lieue-re (mérföldre) van a trónbitorló Párizstól.

Bonaparte fogadja az alkotmányos testületeket. XVIII. Lajos elhagyni készül Párizst. A császár (kisbetűvel!) Fontainebleau-ba érkezett.

A Vendome-oszlopon – amelyet az 1805-ös győzelmek során lefoglalt ágyúkból öntöttek – és máshol is plakátok jelentek meg Ney marsall és hatezer embere átállása után a következő gunyoros szöveggel: „Napóleon XVIII. Lajoshoz: Kedves barátom, ne küldjön nekem több katonát. Ennyi éppen elég.” Az európai koalíció által a franciák nyakára ültetett uralkodó menekül, és papucsát ott felejtik a Tuileriákban, a királyi palotában, amely már a császár fogadására készül. „A papucsomat sajnálom a legjobban – vallotta meg XVIII. Lajos a hozzá hű Macdonald marsallnak –, egyszer majd ön is megtudja, kedves marsall, mit jelent, ha az ember elveszíti a papucsát, amely már hozzáidomult a lábhoz…” Másnap, 1815. március 20-án a Tuileriák előtt gyülekező párizsiak diadalordítása fogadta Napóleont: ő testesíti meg számukra Franciaországot és az elárult forradalmat. Mint egyik életrajzírója, Castelot írta, „szinte kirántják a kocsijából. Zokogásba fúló mondatok futnak át a megmámorosodott tömegen. Eleven áradat kapja hátára a Császárt, kézről kézre adják, így jut fel az emeletre”. S idézte Thiébault bárót: „Alig három órával előbb, mint a Bourbonok katonája még ráirányítottam az ágyúimat; most úgy rémlett, ismét franciává lettem.”

Van még üzenete Napóleonnak a mai Európa számára? Talán. Ifjan, Egyiptom földjén még az is megfordult a fejében, hogy turbánt téve a fejére szultánként kényszeríti térdre Angliát. Anglia, a kor vezető nagyhatalmának politikája sok mindenben előképe az Egyesült Államok mai politikájának; egyensúlyozott az európai hatalmak közt, hogy érvényesítse gazdasági fölényét. Az angol urak szabadították Európa nyakára a cárt – mondta Napóleon az 1812-es moszkvai hadjárat után, és az 1815-öt követő szentszövetségi rendszer sok eleme – például a kis kelet-európai népek orosz érdekszférába kényszerítése, azaz Európa felosztása – az 1945-öt követő jaltai rendben még nagyobb méretekben kísértetiesen megismétlődött.

A waterloo-i csata után a Wellington győzelméről biztos hírt kapó Nathan Rothschild – miközben mindenki azt hiszi, hogy az angolok veszítettek – potom áron vásárolja fel a fél világ részvényeit. Mire pár óra után kiderült, hogy Napóleon vesztett, hatalmas vagyonok omlottak össze. S miután a napóleoni háborúk után az európai államok minden addigi mértéket meghaladóan bankkölcsönökre szorultak, Waterlootól kezdve napjainkig egyértelműen a pénzvilág határozza meg a világ és a politikusok sorsát.

„A hadsereg a gyomrával harcol” – mondta bölcs rezignációval a császár is. S hogy mikor lehetnek ismét franciák a franciák, arra a választ borítékolta a történelem.

A nemzeti érzés vállalása gyakorta vádként, a nacionalizmus pedig  szitokszóként hangzik el az Európai Parlamentben, és aligha dicsérnék azt az ünnepi szónokot, aki kijelentené, hogy az egyesült Európa első élharcosa az a Napóleon volt, akit a moszkvai kudarc után a visszavonulásnál gárdistái mellett württembergi, frankfurti és lengyel katonák védtek a támadó kozákoktól. Talán ezért is ellenzi a francia elnök, a szocialista Hollande, hogy Waterloo emlékére az unió egy kéteurós fémpénzt kiadjon, nehogy a kétszáz év előtti angol győzelem az első, a frankofón Európa bukását idézze fel euroszkeptikus és az  angolszászokat nem kedvelő körökben. (A császár genetikailag különben is tökéletlen volt, hiszen bankárok megkérdezése nélkül próbált a politikából művészetet létrehozni.) Az angol újságok pedig viccelődnek, hogy nekik nem a kettes, hanem a tizenötös szám feküdne jobban: 1415-ben Azincourtnál verték tönkre a franciákat, 1715-ben a franciák támogatta skót jakobitákat, 1815-ben pedig Napóleont.

Korunk sajátja, hogy a történelem magyarázata egyben politika is. Amikor de Gaulle tábornok 1960-ban Angliába ment, tervezett ünnepi beszédét az eredetileg kijelölt Royal Gallery helyett a Westminster Hallban mondta el. Az ok, hogy nem akarta látni azt a hatalmas festményt, amelyen Wellington herceg kezet fog a porosz Blücher tábornaggyal, akinek csapatai nélkül Anglia vesztett volna. De Gaulle-nak – aki még becsületes nacionalista volt – a festmény nem tetszett. Igaza volt, hiszen Blücher nélkül a Waterloo pályaudvar ma nem Londonban, hanem Párizsban lenne.

magyarhirlap.hu - Tamáska Péter

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (489) Sport (729) Politika (1571) Történelem (14) Belföld (5) Emberi kapcsolatok (36) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Titkok és talányok (12) Flag gondolja (33) Jobbegyenes (1794) Életmód (1) Tereb (140) Nagyvilág (1450) Egészség (50) Szépségápolás (15) Kultúra (6) Autómánia (61) Mozaik (83) Heti lámpás (241) Gasztronómia (539) Gazdaság (652) Mondom a magamét (4642) Tv fotel (65) Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>