Ma 2019 augusztus 22. Menyhért, Mirjam napja van. Holnap Bence napja lesz.
4ac6eda04df435aab3321cff8a9eb0f3.jpg

Natgeóék - földön és vízen

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Sarki medvék – vékony jégen, Vadvízország, a természet országútjai – a legtöbb ember a National Geographic Channel természetfilmjeit keresi és kedveli, nem a történelmi ismeretterjesztő adásait.

Mi tagadás, e sorok írója is így van ezzel, és nem is csak azért, mert szívesebben időzik bájos medvebocsok, elegáns tigriskirálynők és különös erszényes ördögök televíziós társaságában, hanem mert a történelmi ismeretterjesztésnek más formáit szokta meg, mint amilyeneket az országszerte csak Natgeónak becézett tévétársaság előnyben részesít. Natgeóék ugyanis – a gyengébbek kedvéért? – még akkor is megrendezik a bemutatni kívánt történelmi eseményeket, ha mérhetetlen mennyiségű hiteles dokumentum van a birtokukban. A korhű kosztümökbe bújtatott segédszínészek segítségével megidézett história azonban nemhogy nem vonzza a nézőközönséget, de gyakran inkább eltereli a figyelmüket a lényegről. Félreértéseket és téveszméket csihol, az ismeretterjesztés tárgyszerűségét kérdőjelezi meg. Tudásunk ily módon nem hogy nem gazdagodik, hanem csak csorbul, sekélyesedik.

November eleje óta fut a magyarországi National Geographic Channel műsorán az a négyrészes sorozat, a Háború az Atlanti-óceánon című produkció, amelyik a II. világháború oly kevéssé ismert fejezetét mutatja be. Azokat a tenger mélyén és a víz felszínén folytatott csatákat, amelyeknek a veszteségeit felmérni is lehetetlen. A négyórányi összeállításban történészek elemzik, túlélők és szemtanúk beszélik el azokat a rettenetes összecsapásokat, amelyeket a német hadihajók – tenger alatti „farkasfalkák”, U-boatok – vívtak azokkal a kereskedelmihajó-konvojokkal, amelyek hadihajók kíséretében szállították a Hitlernek Nyugat-Európában egyedül ellenálló angoloknak a túléléshez, de a harc folytatásához is nélkülözhetetlen muníciót. Fegyvert, üzemanyagot, talán élelmiszert is…

A korabeli német hadvezetés logikája szerint Nagy-Britannia ellenállása csak akkor törhető le, ha az amerikai kontinens irányából, Kanadából és az Egyesült Államokból tengeri szállítmányként érkező, létfontosságú utánpótlás nem ér célba. Ezért azután – noha Hitlert elsősorban a szárazföldi háború érdekelte, a tengeri küzdelmet amolyan szükséges mellékakcióként könyvelte el – a németek csatatérré változtatták az Atlanti-óceánt. A brit haditengerészet, „a préda”, hogy a harcot állni tudja a német túlerővel szemben, fantasztikus technológiai fejlesztésbe kezdett; olyan radar- és fényszórórendszert fejlesztett ki, amely a német tengeralattjárók felderítésére és megvilágítására kiválóan alkalmas volt.

A hadiszerencse is a kezükre játszott: amikor a világ legjobban felszerelt hadihajóját, a Bismarckot kilőtték, a maradványaiból olyan titkosító gépet tudtak kimenteni, az Enigmát, aminek a segítségével voltaképpen a németek minden kódolt haditervét értelmezni lehetett. A történészek azt állítják, ez a „zsákmány” legalább két esztendővel megrövidítette a II. világháborút. A német hadvezetés az árulót keresi, aki a titkaikat kibeszéli, s biztos, ami biztos, ők is fantasztikus technológiai fejlesztésbe kezdenek. Hitler meg Karl Dönitz tengernagyot teszi meg a német haditengerészet főparancsnokává.

Az 1891 és 1980 között élt Dönitz roppant tehetséges ember lehetett. Soha nem volt a nemzetiszocialista párt tagja, mégis magas posztokra jutott. Hitler öngyilkosságát követően huszonvalahány napig ő volt Németország elnöke. Azt azonban már nem adta meg a sors neki – nem úgy, mint kedves beosztottjának, Reinhard Hardegennek –, hogy az Atlanti-óceánon folytatott háborúról szóló televíziós összeállításban személyesen is megszólaljon. Nagy kérdés persze, hogy mit tudott volna – mondjuk – az 1943-as esztendőről mondani, amikor több német tengeralattjáró cirkált az Atlanti-óceán mélyén, nem is igazán messze Amerika partjaitól, mint valaha. Ő is mosolyogva sztorizott volna, mint Hardegen, aki mint az egyik német U-boat kapitánya 22 hajót süllyesztett el, és körülbelül 116 ezer tonna súlyú rakományt semmisített meg? (Egyébként pedig a háború végén a britek hadifoglya lett, 1946-ban tért vissza a szülővárosába, Brémába, amelynek aztán harminckét éven át volt a kereszténydemokrata parlamenti képviselője.)

A november folyamán oly gyakran vetített négyrészes sorozat készítői mindenesetre Dönitzet is „képbe hozták”, a szikár színésznek, aki a tengernagyot megjelenítette, azt kellett eljátszania, hogy a főparancsnok a német veszteségek hírére, lehajtott fejjel miként töprenkedett, tengermélyi farkasfalkájának harci sikerei után hogyan koccintgatott. Vörösborral, meghatóan fiatal fiúk társaságában. Mindig ugyanazoknak a meghatóan fiatal fiúknak a meghitt körében…

Nem tudom, hogy ezzel az oly gyakran ismételt jelenettel mit akartak a film készítői a néző tudomására hozni. De azt igen, hogy az ilyen és ezekhez hasonló bejátszásokkal voltaképpen semmit sem mondtak el. Nem úgy, mint a mindkét oldalról szóra bírt, angol, amerikai és német katonák, Eric Brown, Peter Petersen, Ken Ramsden, Molnár József (!) és társaik. „Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak”. Elbeszélik, hogy mentették ki a tengerből azokat a matrózokat, állítólagos ellenségeiket, akik a találatot kapott hajókról mentőcsónakokban menekültek. Még ma is bánják, hogy – például a Bismarck mintegy 2200 fős legénységéből mindössze 82 fiút tudtak a hajójukra venni. Az egyiket a sebészeik egész éjjel operálták, mégsem tudták az életét megmenteni. Másnap reggel tengerészhez méltó temetésen búcsúztatták, német lobogó alatt. A gyászdalt szájharmonikán fújta az egyik bajtársa… Ember volt, még ha német is – mondja, aki a történetet a National Geographic Channel kamerái előtt felidézte.

Igen, az Atlanti-óceánon folytatott világháborút ezek az egyszerű, nemegyszer botladozó szavakkal előadott visszaemlékezések tudják a leghitelesebben megörökíteni. Ha háttérként korabeli filmhíradórészleteket is kap a néző, régi fényképeket arról a nemzedékről, amelyiknek az ifjúságát törte ketté a háború, teljes lesz a kép: íme, ilyen a háború. Véres, mocskos, tékozló és ostoba. Kosztolányi Dezsővel szólva: okulhatunk „mindannyian e példán”. Még ha kicsit hibás is e példa, s a természetfilmjeiért szeretett National Geographic Channel szállítja, akkor is.

mno.hu- Lőcsei Gabriella

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (468) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Mondom a magamét (3851) Nagyvilág (1388) Sport (728) Egészség (50) Autómánia (61) Politika (1571) Tereb (133) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Életmód (1) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Történelem (6) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (210) Mozaik (6) Kultúra (4) Jobbegyenes (1576) Gasztronómia (539) Gazdaság (620) Vetítő (37) Belföld (5)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>