Ma 2024 október 05. Aurél napja van. Holnap Brúnó, Renáta napja lesz.
A Rongyos Gárda

A Rongyos Gárda

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Magyar hazafiak ezrei próbálták megállítani az ország sorsának végzetbe rohanó szekerét.

Egy év híján száz év távlatából ma már úgy tűnhet, a trianoni országvesztés a vesztett világháború elkerülhetetlen következménye volt. Mégis, a ’18 novemberében aláírt padovai fegyverszünet és az 1920. június 4-én életbe lépett trianoni diktátum között eltelt másfél évben magyar hazafiak ezrei próbálták megállítani az ország sorsának végzetbe rohanó szekerét.

Előbb a tehetetlen Károlyi, majd a tomboló bolsevik uralom országvesztő tevékenységét látva több fegyveres szervezet, hazafias csoport alakult. Közülük talán a legismertebbek, a mai értelemben vett gerilla-hadviselés első magyar hírmondói, a Rongyos Gárda katonái.

Első ízben, 1919 áprilisában, Kecskeméttől nem messze, Héjjas Iván repülős főhadnagy otthonában gyűltek össze a tettre kész magyarok. Voltak közöttük gazdák, munkások, diákok, katonák, a nép egyszerű, de tenni akaró, áldozatkész fiai. Héjjas hét pontban foglalta össze terveit az egybegyűlteknek, az egyik így hangzott:

Magyarország határai nem a maiak, hanem a háború előttiek. Ezekért és magyar fajunkért készek vagyunk bármelyik pillanatban éltünket adni.

A Monarchia veresége után a területrabló szomszédok azonnal akcióba léptek, a magyar közvéleményből azonban különösen nagy megdöbbenést váltott ki, hogy a háborút velünk együtt végigharcoló osztrákok is bejelentkeztek, hogy harapjanak egyet az ország testéből. A fegyverszünet után alig egy héttel, a frissen megalakult Német-Ausztria, élén a Karl Renner vezette államtanáccsal bejelentette igényét az általuk Német-Nyugat-Magyarországnak nevezett területekre. Az osztrákok a mai Győr-Moson-Sopron és Vas megyék jelentős részére, azaz a Dunántúl hagyományosan Őrvidéknek nevezett régiójára tartottak igényt.

A béketárgyalásokon az osztrák vezetés mintegy 5400 négyzetkilométernyi területet követelt, hivatkozván a német nemzetiség túlsúlyára. Többek között Kőszeget vagy Szentgotthárdot is német többségű városként tüntették fel.

Végül azonban csak kb. 4000 km2-t kaptak meg, ez a vidék ma a Burgenland nevet viseli, a tartomány székhelye Kismarton (Eisenstadt) lett, és ma is az.

A békét végül 1919. szeptember 10-én írták alá Saint Germainben. Az osztrák nemzetgyűlés ezt pár héttel később ratifikálta, és várta, hogy Budapest átadja a területet.

 

Tartva a magyar kormány ellenállásától Renner kancellár kihez máshoz, mint Eduard Benešhez fordult. A csehszlovák külügyminiszter természetesen támogatásáról biztosította Bécset. A magyar vezetés 1920 februárjában népszavazást kért a kérdéses területre, amit pár hónappal korábban még az osztrák fél is elfogadott, most azonban már hallani sem akartak erről.

Az elkövetkező időkben a magyar kormány ugyan igyekezett kihasználni az osztrák belpolitikai változásokat, de nem jártak sikerrel. Az átadandó területet 1921 augusztusában ki kellett volna üríteni. Augusztus 27-én Sopronban a Széchényi téren hatalmas, feketébe öltözött tömeg búcsúztatta a honvédeket.

Ekkor azonban már komoly szervezkedések folytak a háttérben. A térségben megjelentek a rongyosok, mozgolódtak a Selmecbányáról elűzött diákok, a bánya- és erdőmérnöknek készülő főiskolások több szász behívót küldtek szét: „A haza hív!”

Magyaróváron a gazdasági akadémia diákjai gyülekeztek, akik már hónapok óta toborozták az országért fegyvert fogni hajlandóakat. A felkelés felfegyverzését többek között a fölöstömi (fürstenfeldi) osztrák fegyverraktár kirablása biztosította, amit Francia Kiss Mihály osztaga hajtott végre. Több ezer puskát, mintegy 30 gépfegyvert és nagy mennyiségű töltényt zsákmányoltak.

Sopront augusztus 28-án kellett átadni az osztrákoknak, ez azonban nem történt meg. A városba megérkezett a Kismartonból kivonult csendőrzászlóalj Ostenburg Gyula őrnagy vezetésével, aki kijelentette gr. Sigray Antal főkormánybiztosnak: "Élve nem hagyom el Sopront."

]]>Kitört a nyugat magyarországi felkelés]]>, a Bethlen-kormány nyilvánosság előtt ugyan nem támogathatta a felkelőket, a háttérből azonban igen. A bevonuló osztrákokat Ágfalvánál Héjjas Iván és 120 embere puskatűzzel fogadta.

Embereit három 40 fős csapatra osztotta Francia Kis Mihály, Maderspach Viktor és Kaszala Károly parancsnoksága alatt. Robert Dawy, a terület Bécs által kinevezett skót származású kormánybiztosa irataival együtt a gárdisták fogságába esett, a bevonuló területfoglalók pedig megfutamodtak.

A felkelés első lövését Zubornyák Mátyás adta le, az első hősi halottunk pedig Baracsi László, egy kecskeméti hentes fia volt. Ágfalván emlékműve van, melynek avatásán a lelkész a következőt mondta: „A hely ahol állunk kicsi pont, de határkő egy nemzet életében!”

A lobbot vetett szikrát nem lehetett megállítani, az elkövetkező hetekben a rongyosok kiűzték az osztrákokat Őrvidékről. A Bécs által egyszerűen csak banditának nevezett felkelők kisebb csoportokban portyáztak, gerilla harcmodort folytattak, rajtaütéseket hajtottak végre, a háború a török idők végvári harcainak korát idézte. Önfeláldozásuknak köszönhetően Nyugat-Magyarország végül felszabadult.

A harcok eredményeként október elején aztán az olasz kormány mint közvetítő lépett fel Ausztria és Magyarország között. Az osztrákok beleegyeztek a tárgyalásokba, mert teljesen kiszorultak a területről, sőt Prónay Pál, a felkelők egyik vezére október elején Felsőőr fővárossal kikiáltotta Lajtabánságot, mint független államot. Állami jelképei, sőt saját bélyege is volt az újdonsült országnak.

A felek Velencében ültek tárgyalóasztalhoz, ahol az a megegyezés született, hogy a rongyosok kivonulása után a terület nagyobbik része Ausztriáé lesz, de Sopron és környékének lakosai népszavazást tarthatnak a hovatartozásukról. A december 14-e és 16-a között megtartott soproni szavazás eredménye ismert, a Hűség városa a miénk maradt, mindez a rongyosok nélkül nem történhetett volna meg.

A Rongyos Gárda tagjai később is aktivizálták magukat, 1938-ban az első bécsi döntés előtt átszivárogtak a Felvidékre, Kárpátaljára, mintegy előkészíteni a talajt.

Sok mindent elmond róluk a következő történet. Egy ismeretlen rongyos gárdista sírja előtt, az első bécsi döntés, a Felvidék felszabadulása után lerótta kegyeletét a felvidéki származású Zórád Ernő, a magyar képregény megteremtője. A következő év tavaszán mikor a sírt kihantolták a magyar hatóságok, kiderült, hogy a saját édesapja sírja előtt hajtott fejet pár hónappal ezelőtt.

A Rongyos Gárda a szovjet-finn háborúba is bekapcsolódott. Néhány tucat tagja a háború hírére azonnal északra indult, hogy kisegítsék a szorult helyzetbe került finneket, bár konkrét harci cselekményben már nem vehettek részt, a harcok véget értek. A Rongyosokat később ott találjuk a lengyelek oldalán is, a háború vége felé a Honi Hadsereg, a lengyel ellenállás oldalán küzdöttek a német, majd szovjet megszállók ellen.

Írta: Pomichal Richárd

]]>ma7.sk]]>

]]>http://hungaryfirst.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nézőpont (1) Politika (1582) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Heti lámpás (327) Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (83) Gasztronómia (539) Kultúra (9) Történelem (18) Belföld (11) Flag gondolja (36) Jobbegyenes (2850) Autómánia (61) Egészség (50) Titkok és talányok (12) Életmód (1) Vetítő (30) Rejtőzködő magyarország (168) Gazdaság (716) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (537) Tereb (146) Nagyvilág (1310) Mondom a magamét (7857) Sport (729) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>