Kurultáj ázsiai török (kazah, madjar) fogalom, egyszerűen népgyűlést jelent, jelen esetben kulturális és sportfesztivált. Ide úgy került, hogy kétévenként (2008, 2010) a Magyarok Szövetsége valódi kurultájt szokott szervezni, azokon részt vesznek távoli ázsiai rokonaink is.
Csapatunk, a Némethy lovasíjász csapat is részt vett a rendezvényen. Hivatalos tevékenységünk edzőink, a Némethy-fivérek bemutatója volt a nagyszínpadon. Sajnos böhöm nagy rendezvényre már a kezdet előtt jellemző volt a rögtönzés, így bemutatónk is elcsúszott vagy két órát, így négykor kezdődött.
Némethy Marc és Christoph kölyökkoruk óta gyakorolják az íjászatot és a lovaglást, s mindezek népszerű-összefoglaló-bemutató formáját, a színpadi toborzót. Együtt mozgásuk a legmagasabb szinten, hivatásos artistákat megszégyenítő színvonalon működik. Mivel a színpadon egyszerre szól a pattogós lőrincrévi pontozó, pengnek az íjak és dobognak a csizmák, a hatás frenetikus. (
]]>http://www.youtube.com/watch?v=u_QJq6AyKiE]]> )
Közönség az őrjöngésig megy, és ilyenkor bizony jó érzés a Némethy-csapat tagjának lenni. Még idősen és félgőzzel is.
A bemutató után, de talán már előtte is, folyamatosan ment az ismerkedés a barantásokkal. Sajnos kevés a kapcsolatunk, bár sok a személyes ismeretség, a szakmaiság érdekében van mit tenni. Tudvalevőleg a baranta hat-nyolc féle gyepálását ismeri az ellenfélnek. Ezt a sokféle küzdelmet majdnem mindenki gyakorolja, tehát egyikben sem érnek el túl magas színvonalat. Nálunk fordított a helyzet, az íjászatban igyekszünk minél magasabbra hágni. Sokkal jobb íjászok vagyunk náluk, viszont egyáltalán nem tudunk verekedni sem bottal, sem kézzel. Így fordulhatott elő, hogy egy játékos próbán két vidám, hegyomlás-jellegű fiatalember néhány társunkkal feltörölte a nagy magyar pusztát. Ettől hirtelen kedvünk támadt birkózni… De félre tréfa, a további szándék a magas felek közötti együttműködésre komoly.
A rendezvén kiterjedése kisebb városnak felelt meg. Ezt kérem enyhítő körülményként figyelembe venni, ezért nem lehet beszámolóm igazán alapos. Néhány villanás a hatalmas élmény-özönből.
A kereskedők. Változatos a kínálat. Itt kereskedik mások íjával vagy tíz kereskedő, de itt árul Grózer, a kiváló íjjártó is. Nem túl messze egy lópokrócra valaki használt cipőket pakolt ki. Szerteszét a bőrösök és a fajátékok garmadája.
Színpadok. Egy nagy, több kisebb, műsoruk számomra követhetetlen. Záró fellépő az Ismerős arcok című formula volt, erről megint lemaradtam, amiért több ismerős arc erősen korholt.
Emberek sokfélék, itt az előadókról szólok, a t. i. n. (a teljesség igénye nélkül). Távolról hallottam Alex Horscht, a német hagyományőrzőt. Ő emigrált hazájából, mert vérei elhagyták hagyományaikat, és tudatosan keresett olyan hazát, ahol még belelátni a régmúlt teljességébe. (Tipikus német viselkedés.) Most Magyarországon él, gyönyörű feldolgozásokat ad ki népzenénkből, és időnként ázsiai népeket látogat, hasonló céllal.
Folyt. köv.
Pogány István
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
.
