Ma 2018 október 16. Gál napja van. Holnap Hedvig napja lesz.
fa7b126f147f671dca4257a5c8395e45.jpg

Erdőszélén

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az erdô szélén áll egy ház, a hozzátartozó külsôségekkel, két udvar, konyhakert, gazdasági épületek, miegymás. Az erdész lakik benne családjával meg rengeteg viszállyal.

 

Az erdôben haramiák, a távolabbi, nyílt vidéken nagyváros, olyan, mint a világ annyi más nagyvárosa: lárma, zsúfoltság, havi fix fizetés a jobbaknak.

Az erdészék igyekeznek diszkréten kezelni gond-jaikat, de ez nem mindig sikerül, így aztán megtudtam egyet-mást.
   Állítólag, ezt egy családtagtól tudom, akivel régi barátság köt össze, valamikor régen, ami-kor az erdei haramiák fénykorukat élték, szóval szerinte még a városban is voltak nagyhatal-mú cinkosaik, egy sötét éjszakán rátámadtak az addig köztiszteletben álló erdész házára. Elso-rolni is nehéz a borzalmakat, amiket elkövettek. Az öreg erdész egy darabig védekezett, de mikor sebet kapott, elvették a fegyverét, és behajították a kútba. Az összes nôt, tíz év felett, kint az udvaron a többiek szemeláttára megerôszakolták. Volt a családban vagy nyolc gyer-mek, különbözô korúak, ezeket és az anyát egybeterelték az udvarra, és ott… Csak az asszony apjának sikerült kijutnia, ô futott segítségért a városba, nem akart elmenni, de a többiek kö-nyörögtek, és belátta, hogy úgysem tudná felvenni a harcot a túlerôvel, így hát ment, és meg-próbált segítséget hozni. Sajnos a városban nemigen hittek neki, legalábbis azok nem, akik tehettek volna valamit. Aztán az elsô éjszaka után, mivel a rablóknak bázisra volt szükségük, elkezdtek berendezkedni. A családtagokat elkülönítve bezárták a különbözô helyiségekbe, és nem adtak enni–inni, csak annak, aki kezet csókolt a rablóvezérnek. Ez a vezér késôbb, mivel máshol akadt halaszthatatlan rabolnivalója, elôszólította emberei közül azt, akit leginkább tu-dott nélkülözni, egy analfabéta, gyáva idiótát, és beöltöztette az erdész ruháiba. Megparan-csolta, hogy tartson rendet, úgy, hogy bármikor, ha szükséges, itt szállást találjon magának, és még néhány emberét hátrahagyva elment.
   Telt-múlt az idô, és a végletekig elgyötört családtagokat lassan kiengedték a bezárt szobák-ból. Persze csak azt, aki apának szólította a maskara álerdészt, és azokat is legfeljebb az ud-varra. Közben az „apa" megtanult késsel-villával enni, valamelyest belejött a szerepébe, és mivel élni csak kellett, hát ez az imbecil zsivány gazdálkodni kezdett. De hogyan! Megparan-csolta, hogy a Gyémántos-dûlôben, ahol azelôtt emeletes karfiol termett, birkákat legeltesse-nek, és bent az erdôben termeljék a sárgarépát. A fiúk szôttek-fontak, a lányok szántottak, csoda, hogy nem halt éhen rabló és túsz egyaránt. Sanyarú sorsukban a szegény foglyok szót sem tudtak egymással váltani, és ahogy telt az idô, elkezdtek megöregedni, meghalni. Édesa-nya után a hülye mû-apa is föld alá került, és helyüket átvették a rablók fiatalabbjai. A kicsik pedig felnôve, már egészen természetesnek találták állapotukat. Kivéve azt a kettôt, aki be-szélt még nagypapával! Mert az öreg, ha már segítséget nem kapott, hát egy ízben, sötét éjsza-kán, kijátszva a részeg ôröket, belopódzott a házba. Sikerült két gyerekkel beszélnie, a harmadikat pedig elvitte magával, hogy jobb idôkben tanúja legyen a szörnyûségeknek. Mielôtt el-menekült volna, még elmondta, hová ásta el a családi iratokat, aztán futott az életéért, de saj-nos hamarosan meghalt a városi kórház elfekvôjében.
   Elkövetkezett az az idô, hogy a rablók hatalma meggyengült. Már minden számba vehetô birtokot kiraboltak, a városba pedig nem tudtak bejutni, mert azt hadsereg védelmezte. A ház körül lebzselôk lassan eltünedeztek, csak az ügyeletes álapa maradt. Egyszer hazajött a nagy-papa által kimentett fiú, és ekkor kezdôdtek a viták. Mert ez a fickó mindenbe beleszólt. Hol azt állította, hogy a birkalegelôn zöldséget kéne termeszteni, hol meg megkérdezte, hogy a traktort a férfiak vezetik más országokban, itt miért nem? Aztán mikor arra vetemedett, hogy kétes emlékei és holmi gyanús eredetû sárga papírok miatt apát megvádolja, végképp betelt a pohár. Még hogy apu nem is a mi apánk? Egyáltalán, te ki vagy, támadtak rá testvérei, és el akarták kergetni. Ekkor jött a meglepetés, mert kiderült, hogy a négy élô testvérbôl kettô mé-giscsak a betolakodó pártját fogja. Azóta dúl a vita. Ketten fenyegetôznek, hogy ha nem lesz rend, üzennek a –na nem a rablóknak, hanem az igazságos Iván bácsinak- és akkor lesz hadd-elhadd, másik kettô gyôzködi ôket, hogy Iván bácsi régen meghalt, különben is, holmi Iván bácsik nélkül is van élet, sôt úgy sokkal jobb. Most itt tartanak, és közben elfelejtenek gyere-keket csinálni, úgyhogy hamarosan mind meghalnak. Rokonaik nincsenek, a szomszédok már osztozkodnak a birtokon. Na most mond meg, ki hallott már ilyet?

Pogány István

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

Hozzászólások

álmos
2016-01-28 13:27
Neki! a lovasroham a októberi izraeli kommandósok által szét vert,(ezért nem volt azonosító számuk) nagy gyülés ,a megalázottak ,a megkínzottak nem érte el az ingerküszöbét.Most egy tavares féle trágyaság a lelkében megkondította a vészcsengőt! bandi,ha tudtam volna hogy ez lesz belőled vénségedre

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (171) Autómánia (61) Politika (1570) Belföld (4) Gasztronómia (538) Vetítő (37) Egészség (50) Sport (727) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (2) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (32) Heti lámpás (183) Kultúra (3) Tereb (125) Mondom a magamét (2994) Életmód (1) Irodalmi kávéház (441) Nagyvilág (1284) Jobbegyenes (1383) Gazdaság (592)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>