A Champions magazin augusztus-szeptemberi, friss kiadásának címlapján szerepel a magyar vonatkozású sztori, azzal a címmel, hogy „Puskás: a lázadó zseni száműzetésben”.

A hatoldalas összeállítást Paul Simpson, az UEFA Bajnokok Ligája hivatalos magazinjának főszerkesztője készítette, aki Szöllősi György kommunikációs igazgató meghívására a felcsúti Puskás Akadémia vendége volt az idén januárban, s a ]]>Spanyolországból tavaly hazatérő]]>, hatalmas Puskás-gyűjteményt tanulmányozta a helyszínen. Ő volt az első külföldi szakértő, aki hozzáférhetett a még feldolgozás alatt álló örökséghez.

„A település mintegy félórányi autóútra fekszik Budapesttől, és itt fogják létrehozni a játékos hagyatékát feldolgozó múzeumot a róla elnevezett akadémián. A kiállítás alapját 21 ládányi kincs képezi, ezeket Puskás lánya, a tavaly elhunyt Anikó őrizte Spanyolországban. (…)
A felcsúti dokumentumok új megvilágításba helyezik Puskás személyiségét, és fény derül belőlük elismerésre méltó életének néhány eddig rejtélyes részletére” – írja Paul Simpson, aki nagy ívű cikkében többször idézi Esterházy Péter Semmi művészet című regényének Puskásról szóló fejezetét és Szöllősi György Puskás című életrajzi könyvét.

„A mágikus magyar forradalmasította a játékot Európában és már Cruyff előtt totális futballt játszott” – áll többek között a cikkben, amely külön részletezi Puskás olyan fontos emberi jellemzőit, mint nagylelkűsége, öniróniája valamint hosszasan ír a futball és a politika kapcsolatáról a magyar zseni életében. Többször hivatkozik Puskás Ferenc Felcsúton őrzött leveleire illetve azokra a titkosszolgálati iratokra, amelyekre Almási Tamás stábja bukkant rá a levéltárban a Puskás Hungary dokumentumfilm készítésekor. Szó esik a Chamiponsban arról, hogy Puskás 25 évig azért sem jöhetett haza Magyarországra, mert idehaza katonai büntetőeljárás indult ellene, s akár halálbüntetés is fenyegethette.

»Volt olyan időszak, hogy egyszerre egy időben kilenc ügynök figyelte Puskást – írja Paul Simpson a Championsban. – A magyar kormány 1963-ban ejtette a vele kapcsolatos vádakat, de a megfigyelés folytatódott. (…) Annyira bonyolult volt a hatóságok és Puskás kapcsolata, hogy Magyarországon még az 1960-as BEK-döntőt sem közvetítették, ahol a Real Madrid 7:3-ra verte az Eintracht Frankfurtot, és Puskás négy gólt szerzett. Csak akik az osztrák határ közelében éltek, és fogni tudták az ottani televízió adását tudhatták, hogy Puskás ismét történelmet írt.« – olvasható a világszerte megjelenő szaklapban. A Puskás-sztori megemlíti, hogy a ládákból előkerült több, kézzel írott, befejezetlen önéletírás, Puskás által vezetett meccsstatisztikák és a nagy játékos „futball-tízparancsolata” is. Idézi Puskás számos tréfás megjegyzését, hogy szerinte „játékosnak lenni könnyebb, mint edzőnek”, s hogy miként fogalmazta meg a „nagy pénz, nagy foci, kis pénz, kis foci” szállóigéből ismert ars poeticáját a volt pesti fodrászának írott levelében: „Bercikém, attól ne féljen, hogy a politikáról fogok magának írni, ugyanis én soha életemben nem foglalkoztam a politikával és most sem foglalkozom, az nem az én foglalkozásom. Nekem egy politikám van, a foci és az, hogy hogy lehet nagyon sok pénzt keresni, azt hiszem, ennél szebb politika nincs is.”

Mint Paul Simpson írja, Puskás feljegyzései néha a filozofikus mélységet sem nélkülözik, a futballról papírra vetett fejtegetéseiben például ezt írja: „Amíg lesznek fiatal gyerekek a világon, addig a labdarúgás virágozni fog. Ha szépen játsszák, milliókat képes megmozdítani. Olyan, mint a bor: vannak jobb és rosszabb évjáratok.”

Az angol FourFourTwo magazin alapító-főszerkesztőjének írását a felcsúti Puskás Intézet fényképei és dokumentumai illusztrálják (sehol sem publikált eredeti fotók, Puskás menekült útlevele, búcsúmeccsének plakátja, levelei, naplóbejegyzései), amelyeket Paul Simpson maga válogatott ki Magyarországon.

Az eredeti cikket pdf verzióban ]]>itt]]>, a teljes magyar fordítást ]]>itt ]]>töltheti le.

fft.hu