Ma 2021 január 27. Angelika napja van. Holnap Károly, Karola napja lesz.
139caa1dcab1f5a39914c2bdc780d21c.jpg

Negyven nap Dél-Amerikában – Epilógus II. (1980)

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A Mar del Plata-i torna után üzenet érkezett a magyar táborba. Menotti, az idegnélküli argentin kapitány üzeni, hogy nagy szeretettel meghívja a magyar labdarúgó-válogatottat egy barátságos mérkőzésre az elkövetkezendő időben.

]]>NEGYVEN NAP A TÚLSÓ FÉLTEKÉN]]> [1]

]]>Maradona, a király
]]>

]]>Hargitai Károly, Pusztai László, és Ebedli Zoltán elbeszélése után, szabadon]]> [1]

A szakember a ligaválogatottnak három mérkőzését is végignézte, s nyilván ezek adták az „ihletet” a meghívásra. A magyarok vették, megköszönték a kedves invitálást, s már készültek egy újabb tornára. Szerényebbre, kisebbre, mint a Mar del Plata-i. Ezúttal a vendéglátó a Velez együttese volt abból az alkalomból, hogy alapításának 75. évfordulóját ünnepelte a Buenos Aires-i klub.

Az első körben a magyarok az Argentinos Juniors ellen léptek pályára. Ez a társaság eddig még nem vívott ki világhírnevet magának, nem vonultatott fel sztárokat, válogatottak sokaságát Lényégében véve tíz átlagos képességű futballista alkotta a csapatot, s csak egy volt, aki elütött a többiektől.

Egy kis, zömök ember Maradona, az új „király”.

A szóbanforgó „uralkodót” Dél-Amerikában Pelé hátrahagyott futball-trónjára Készül ültetni a nép. Mindenki egyetért abban, hogy ha valaki, ez a fiú méltó a Fekete Gyöngyszem szögre akasztott koronájára. Csupán egyvalaki nem éri egyet a meghatározással, s ez maga a trónörökös.

- Pelé a csúcs…

Pelé csak egy van… Pelé utolérhetetlen — mondja mindig nagyon szerényen, ha arról faggatják, ki a legnagyobb. És ha arról kerül szó, hogy saját magát mire taksálja, csendesen csak annyit jegyez meg:

— Még messze vagyok attól, hogy a legnagyobbak között emlegessenek. Ehhez sok idő kell, sok lemondás, rengeteg átdolgozott nap. Ma még azt sem tudom biztosan, hogy végigjárom-e a hosszú utat, s nem hagyom előbb-utóbb abba a futballt. Mert ma csak a labdának élek, sem a családomat, sem a barátaimat nemigen látom. Nem tudom, meddig bírom így?

Egyelőre ragyogóan bírja. Ő szervezi a középpályán csapata játékát, ő szortírozza el a labdákat, úgy odateszi a társak lábára, hogy szinte kezelni sem kell, szelíd az, mint a kezesbárány. És ő rúgja a gólokat is. Annak ellenére, hogy ismerik, tudják, mire képes, és oda is állnak mellé. Jó szorosan, csak épp nem ülnek a hátára, mégsem tudják lefogni. Mindezt a mérkőzés előtt a mieink is tudták róla.

Friedmanszky Zoltán Rab Tibi lelkére kötötte, egy percre se mozduljon el a közeléből. Tibi figyelte, majd kinézte a szemét, még loholt is a nyomában, de lépést nem mindig tudott tartani vele. Később Tóth és Udvardi vette át a hálátlan feladatot, közös erővel próbálták kicsit megpuhítani a Kocsis Lajosra emlékeztető alkatú fiatalembert, ők is nehezen boldogultak vele. 2-2 lett a mérkőzés végeredménye, s mind a két gólt Maradom fejelte (!) Kakas kapus hálójába. Az ördöngös „király” úgy indult, hogy már az első két méteren három métert vert őrzőjére, ha pedig cselezni kezdett, előbb-utóbb szédelgett közvetlen környezete.

Ennek az összecsapásnak Maradona élményt nyújtó játéka mellett volt még egy-két csemegéje. Az egyik „Kakas kapus nagyjelenetei” címszó alatt vonult be a 40 nap történelmébe. Ott kezdődött a dolog, hogy tizenegyeshez jutottak az argentinok.

A kíméletlen ítéletvégrehajtó, Maradona állt a labda mögé, aki hiteles források szerint addig még nem rontott büntetőt, nem talált olyan kapusra, aki utolérte volna lövéseit. Most sem vártak újat a nézők, s amikor a fiú nekifutott a labdának, egy kicsit megemelkedett ültében a szurkolóhad. De végül nem emelkedett tovább, hanem szép csendesen visszatottyant. Kakas vetődött és védte a labdát! Később kiderült, hogy kettőjük párbaja 11-es ügyben még korántsem fejeződött be. A 2-2 után a döntőbe jutást további büntetőrúgásokkal rendezte le a két csapat, méghozzá maratoni verseny közepette.

Maradona még két 11-est lőtt, most már védhetetlenül. Végül 13-12-re az ellenfél nyert. De hogyan? A tíz mezőnyjátékos után a két kapus állt fel egymással szemben. Kakas a magáét berúgta, az ellenfél portásáét kivédte, s kezdett ünnepelni. De belefojtották a boldogságot, a bíró ugyanis talált valami kivetni valót ténykedésében.

Már korábban is nemegyszer magasra csaptak az indulatok a játéktéren, s kis híján sor került,egy látványosságra számot tartó bokszmeccsre is. Itt a magyar színeket Szokolai Laci képviselte. A nála két fejjel nagyobb, s kétszer olyan széles őrzője kezdett vele szemben „melegíteni”, ám szerencsére a bíró nem találta egy súlycsoportba valónak a két daliát, s idejében leállította a vetélkedést. „Szaki” a mérkőzés folyamán viszont csak kivívta, hogy egy bokánrúgást követően, a találkozó lefújása előtt, elérje a zuhanyozót…

Mindezért pedig fizetni kellett. Méghozzá készpénzben. Na, nem a meleg vízért, hanem a kiállítás miatt. Korábban jó előre közölték a vendéglátók a mieinkkel, hogy Argentínában ez a divat, a piros lap pénzbe kerül, így nem volt mit tenni, le kellett szurkolni a büntetést. A tizenegyesek között némi meglepetésként hatott, amikor Tóthot, a rúgás előtt szintén kiutasította a zord játékvezető a játéktérről. Elég nehéz volt megindokolnia, mi volt a bűne, de ha nehezen is, talált egyet a síp ura. A mérkőzés izgalmai ugyancsak megviselték a mieinket, olyannyira, hogy a következő találkozót a San Lorenzo ellen 4-1-re simán elveszítették. És megkezdődött a gyengélkedés …

Még mielőtt a szomorúbb állomások elemzésére sor kerül, valamit a szép emlékekről. Mar del Plataban, a sikerek színhelyén egy nap, a szálló tulajdonosa azzal a kéréssel állt elő, hogy szeretné egy estére vendégül látni a magyar csapatot. De nem itt, az étteremben, hanem kint a nyaralójában. Mivel túl voltak a nehéz tornamérkőzeseken, jól jött egy kis kikapcsolódás, ment hát a csapat. Ott kint nyárson hatalmas húsok sültek, kövér üstben hurka és kolbász rotyogott, majd egy kis itóka is került az asztalra. Az ízes falatokat nótaest követte, amelybe a labdarúgók bevonták vendéglátójukat is, aki rövid időn belül példás előmenetelt tanúsított az édesbús magyar nóták elsajátítása terén.

A túra következő állomása Peru, illetve annak csodálatos fekvésű fővárosa, Lima — lett volna, ha sikerül eljutni oda. De nem… a légitársaság nem üzemelt, gyalog meg messze volt, így nem lett a dologból semmi. Akadt viszont egy találkozó Rosarióban, de ez bár ne lett volna. A News Old Boys várta a mieinket, amely nevével ellentétben nem öregfiúk csapata, hanem nagyon is fiatal. Fiatal és energikus, ráadásul „rossz modorú”. A vendégszeretet náluk smafu volt, s megint csúful végződtek a dolgok, négy kapott góllal, egy adott ellenében. És sajnos, még ez sem az utolsó vereség…

Várkonyi Sándor

(Következik: Mégsem vágták darabokra Friedmanszky kalapját)

]]>1980_hk_naplo_039]]> [2]

- Hargitai Károly naplója -


]]>www.tempofradi.hu]]> - a Flag Polgári Műhely partnere

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (503) Nagyvilág (1453) Mozaik (83) Sport (729) Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Belföld (5) Jobbegyenes (1953) Kultúra (6) Autómánia (61) Gasztronómia (539) Vetítő (37) Történelem (14) Egészség (50) Flag gondolja (33) Heti lámpás (249) Szépségápolás (15) Tereb (140) Mondom a magamét (5062) Gazdaság (656) Rejtőzködő magyarország (171) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>