(hál'istennek feliratozva, tehát eredeti nyelven, nem valami béna kereskedelmitévés szinkronnal).

Jellemző, hogy ennek a vetítésnek a felvételeit a neten sem igen lehet megtalálni - nekem legalábbis nem sikerült; hát senki sem vette fel?! -, de például a Youtube-on is mindössze egyetlen feliratozott ]]>jelenetre]]> találtam, nem is a legjobbak közül.

Pedig az AboFaL (ahogy közkeletűen rövidítik a korántsem felhasználóbarát címet) egyrészt jeles szerző/szereplő gárdájával is rangot vívott ki magával, másrészt ezt a széria tekinthető ama összekötő kapocsnak, amely az (angolszász) abszurd, illetve intellektuális humor történetében a Monty Python Repülő Cirkusza (1969-73) és mondjuk Eddie Izzard stand up komédiás (kétezres évek) között helyezkedik el. Utóbbi név helyénvalóságát illetően fontos tudni, hogy a - színészi munkái mellett - elsősorban egyesült államokbeli előadásainak DVD-felvételei, és az azokban használt igen sajátos imázs révén ismert előadót szokták a "hetedik pythonnak" nevezni mint a gyaloggalopp készítőinek kvázi modern kori utódát.

Az AboFaL sorozatának epizódjai pedig félreérthetetlenül emlékeztetnek a műfajt megteremtő Flying Circus stílusára, szerkezetére, poén-építkezésére.

Az említett művészek egyébként mindössze ketten vannak: értelemszerűen Fry és Laurie névre hallgatnak. Nem más ez a páros, mint az ugyancsak "rendes" színészként is nevet szerzett Stephen Fry és Hugh Laurie kettőse. Mindkettejük pályáján erősen jelen van az abszurd humor. Napjainkban talán Laurie az ismertebb a nagyközönség körében, már csak mint Dr. House is. Róla azonban tudnivaló, hogy először megszeretni a Fekete Vipera című komédiasorozatban volt alkalma a tévénézőknek, szerencsére nálunk is, amelyen Rowan Atkinsonnal (későbbi Mr. Bean) bohóckodott az egész brit történelmen átívelően.

Szóval egy "falatnyi" Fryból és Laurie-ból. (Felteszem, eredendően heti kiszerelésben az angol televízióban.) Ők ketten írták a forgatókönyvet, és lényegében ketten játszották el az összes szerepet. Néha akadt egy-egy segítőtársuk, későbbi részekben pedig előfordultak stúdióvendégek. Ahogy az lenni szokott, a legfergetegesebbek a női figurák - mint a fecsegő-visítozó háziasszonyok anno Pythonéknál -, amiket Stephen és Hugh nagy átéléssel, rikító sminkben, eszement parókák segítségével keltettek életre. A ma bemutatandó, amúgy sportos témájú jelenetek mellett-előtt-után bennhagytam még pont emiatt pár másodpercet, hogy látni lehessen a figurák sok-arcúságát.

Az 1989 és 1995 között készült, illetve bemutatott négy évadnyi, összesen alig kéttucat, fél óránál rövidebb jelenetsor témaválasztásában néha felbukkan a sport. Nem tudni, az alkotók valamelyikének személyes érdeklődéséből kifolyólag-e, de ennél fontosabb, hogy nyilván a brit társadalmat, közéletet, közbeszédet foglalkoztató témát egyikeként, a maga természetességével nyúltak ehhez a területhez az írók. A két most citált részletből is kiviláglik, a sportolókra magukra elsősorban mint közhülyékre tekintenek. Nem hiszem, hogy konkrét rossz tapasztalatokból, a kor vagy konkrétan Anglia sportéletének tipikus jellemzőjeként kellene ezt felfognunk - inkább a megszokott brit szarkazmus, a cinikus és abszurdizáló hajlamú társadalomszemlélet megnyilvánulásaként. Mindenki hülye, aki valamitől - bármitől - ismertté válik, mai szóval celebbé, kitűnik a többiek közül, alkalmas céltáblává emeli saját magát (jellemzően a tömegmédia által) a tömegek feje fölé. S ha már a levegőben van, szabad rá lőni!

Nota bene, nyilván voltak az angol fociéletben, illetve a száguldó cirkusz (gyorsasági autós világbajnokság) mezőnyében bőven olyanok, akik tetten érhető ihletforrásként szolgáltak a megteremtett karakterekhez... Az utóbbi jelenet egyik Youtube-os feltöltésénél például a Forma-1 szellemóriása kérdésében egyeseknek - nem a korabeli, hanem a mai delikvensek közül - David Coulthard neve jutott eszükbe. Nekem meg, látva a filmen a piros overállt és hallva a "french" jelzőt, a kilencvenes évek elejéről Alain Prost.

Azt hiszem, még jobban célba talál irónia terén, és általánosabb is a mondanivalója az elsőként citált szkeccsnek. Ebben egy futballtrénert látunk, aki fiatalokat oktat, méghozzá a kor követelményeinek megfelelően... Mert napjainkban, mint tudjuk, már nem kocka alakú a labda, mint az egykori héroszok idején, ma már lehetetlen úgy fodballozni, mások az elvárások, a feltételek, az adottságok. Az ifiknek is egész másra kell készülniük. Dave Wilson iskolájában, Ipswitchben megkapják a szükséges tudást (Fundamental Footballing Skills). "Ön szülő és vannak gyerekei? Szeretné, ha profi futballisták lennének? Akkor itt a helyük!"

(A második anyaghoz, fájdalom, nincs magyar felirat. Szerencse a bajban, hogy a humor forrása éppen a megszólaló - az interjúalany - igen szegényes nyelvi/gondolati készlete. Gyakorlatilag csak annyit kell érteni: We had a lot of problems with the car - Nem volt rendben a kocsim.)

]]>www.sargalapok.blog.nepsport.hu/ ]]>- A Flag Polgári Magazin partnere