Ma 2020 február 29. Anonymus napja van. Holnap Albin napja lesz.
csaszar-borito.jpg

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 16.

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

„Európa legjobb labdarúgójával beszélek?”

Hogy Albert Flórián futballista pályafutásának koronagyémántja az a bizonyos 1967-ben elnyert Aranylabda, azt a megátalkodott Albert ellenesek sem vitathatják.

Már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy egy futballista egyénileg ennél többet a labdarúgásban nem érhet el. Lehet sokszoros bajnokcsapat tagja a saját országában, nyerhet idegenlégiósként hazájától távoli vidékeken is aranyakat, lehet Európa-bajnok, sőt világbajnok is, de az Aranylabda a futballban olyan, mint a színészeknél az Oscar-díj, nélküle a legkáprázatosabb pályafutás és karrier is torzó marad csupán.

1967-ben Albert Flórián úgy kapott „futball-Oscart”, hogy elsöprő fölénnyel utasította maga mögé az angolok világsztárját Bobby Charltont, a Celtic akkoriban éppen BEK-győztes csapatának csodaszélsőjét, Jimmy Johnstont, de Franz Beckenbauernek sem jutott jobb helyezés a 4.-nél, míg Eusebio, Gerd Müller és George Best is kénytelen volt beérni az 5-6-7. helyezéssel.

Világra szóló teljesítmény volt, még akkor is, ha nekünk, magyaroknak végül sikerült ezt a káprázatos történetet totálisan tönkre tennünk (de erről majd később), hogy még csak véletlenül se tudjunk felhőtlenül örülni valaminek, ami csak a miénk, amit nem megbundáztunk, nem kiügyeskedtünk, nem megvettünk, hanem egy hazánkfia adta nekünk amolyan karácsonyi ajándék gyanánt.

Novák Dezső gyűjteményéből.

Albert Flórián Aranylabdája kapcsán a mai napig tartja magát egy olyan elmélet, miszerint a legbecsesebb ékszert az 1966-os világbajnokságon a brazilok elleni zseniális játéka miatt kapta.

Vitatkoznék az elmélettel.

Részint azért, mert valószínűtlen, hogy a szavazók (a France Football című francia lap a világ legtekintélyesebb újságjainak labdarúgó-szakíróit kérte fel a voksolásra) egyetlen 90 percért Aranylabdát adtak volna valakinek, részint azért, mert ha mégis azért a másfél órás káprázatért jelöltek rá, akkor 1966 decemberében végez a lista élén…

Ismerem az ellenérvet is: 1966-ban sem a szavazók, de maga a France Football sem tehette meg, hogy ne a néhány hónappal korábban világbajnokságot nyert angolok közül válasszon valakit Aranylabdássá (abban az évben Bobby Charlton végzett az élen), amiben lehet szemernyi igazság, de az szinte elképzelhetetlen, hogy valakinek mintegy „spájzolják” a díjat, s másfél évvel később ítéljék oda neki.

Ha Flóri 1967-ben a magyar bajnokságban és a válogatottban nem nyújt briliáns teljesítményt, akkor legfeljebb örök álom marad számára az Aranylabda, de, hogy utólag (nem kis morbiditással szólva mintegy posztumusz) jelleggel megkapja, az egyszerűen kizárt.

Kérdezheti bárki: honnan tudta az európai sportújságírás krémje, hogy a magyar bajnokikon 1967-ben (mondjuk a Komló, a Salgótarján, a Vasas vagy az Újpest ellen) hogyan futballozott az az ember, akire ők Lisszabontól Vlagyivosztokig szavaztak?

Megmondom: sehonnan!

Akkoriban még nem olyan világot éltünk, mint ma, amikor már az NB III-as  csapatok ifi gárdáinak edzéseit is a Csepp tv-től a Cartoon Networkig szinte minden adón közvetítik, a szavazásra jogosultak (már csak magas pozíciójuknál fogva is) legfeljebb az 1966-os világbajnokság négy magyar mérkőzésén láthatták a magyar középcsatárt, 1967-ben pedig akkor, ha országuk válogatottjával csapott össze a magyar nemzeti tizenegy, vagy ha jó sorsuk Budapestre vezérelte őket, s ki is jutottak nálunk egy-egy Fradi meccsre.

Perdöntő volt tehát, hogy kiről mit írnak fordulóról fordulóra a francia lap külföldi tudósítói, akik viszont jelentős terjedelemben számoltak be hazájuk futballjának történéseiről.

A France Footballt és a L’Equipe-t Magyarországról a Népszabadság akkori sportrovatvezetője, az egyik legnagyobb tekintélyű magyar sportújságíró, Lukács László tudósította, s nyilván nem fukarkodott az Albertet illető jelzőkkel, de szakmai hitelére és kikezdhetetlen presztízsére adott annyit, hogy ha rosszul játszott, akkor nem írta azt, hogy ő volt a mezőny legjobbja!

De pontosan ugyanígy voltak ezzel a többiek is, hiszen a magyar szavazó sem láthatta hétről hétre Bobby Charltont a Manchester United, vagy Eusebió-t a Benfica soros bajnokiján, el kellett hinnie azt, amit angol, vagy portugál kollégája jelentett róla.

Alberten azonban 1967-ben nem kellett egy milliméternyit sem fényezni.

Az előző fejezetben már tárgyalt tavaszi idényt, ha lehet még csodálatosabb őszi menetelés követte, s jószerivel minden meccsnek Flóri volt a főszereplője.

Az őszi idény 15 mérkőzéséből 14-en játszik (csupán a szezonzáró, nem igazán jó emlékű szombathelyi vereség alkalmával nincs a pályán), és csak az Eger, a Salgótarján és az Újpest ússza meg Albert gól nélkül.

Egyébként egyesével, kettesével, hármasával szerzi a gólokat, még akkor is gólt rúg, amikor amúgy nem rúgna, s még azt is megengedheti magának, hogy ne találjon a hálóba, pedig könnyedén betalálhatna.

Az „amikor amúgy nem rúgna” úgy történik, hogy a Fradi már 6:1-re vezet a Bp. Honvéd ellen (ez a meccs egy kicsit a visszavágója annak a találkozónak, amikor Tichyék verték 7:2-re a zöld-fehéreket), s a játék láttán a szó szoros értelmében tombol a Népstadion közönsége, amely az első perctől az utolsóig ömlő eső ellenére nem mozdul a helyéről. Minden jel arra mutat, hogy Albert gól nélkül ér véget a rangadó, amikor néhány perccel a befejezés előtt 11-eshez jutnak a zöld-fehérek. A szurkolók nem akarnak Albert gól nélkül hazamenni, így kórusban követelik, hogy a büntetőt Flóri végezze el (holott ez vagy Novák Dezső vagy Szőke István házi feladata volt mindig), aki meghajlik a népakarat előtt.

A 11-est jelző fehér mészpontról labda a futball történetében olyan nehezen talán még egyszer sem ért hálót, mint ott és akkor, de (valahogy) bement, így a villanyóra legvégére kis átcsoportosítással bár, de még odafért Albert Flórián neve.

Sokkal pikánsabb, s csak nagyon kevesek által ismert története van egy másik Albert-féle 11-esnek, amelyet a varázslatok őszén az MTK elleni meccsen végezhetett el a Fradi 9-ese. Történt, hogy a 60. percben, amikor a Ferencváros már 3:0-ra vezetett, a kék fehérek 16-osán belül Szőke és az MTK azóta már elhunyt nagyszerű középhátvédje, Dunai Lajos harcolt a labdáért. Mindketten a földre estek, nem történt szabálytalanság, ám a találkozó játékvezetője Aranyosi gesztusokkal is jelezte (ez akkoriban még szokásuk volt a bíróknak) hogy Dunai kézzel ért a labdához, 11-est ítélt.

A mérkőzés gyakorlatilag már régen eldőlt, Novák is, Szőke is a pályán volt, némi tanakodás után mégis Albert állt a mészpontra helyezett labda mögé. Ám mielőtt a lövésnek nekifuthatott volna ]]>Nagy István]]> (a Paróka) súgott a fülébe valamit.

Hogy mit, az örökre a kettőjük titka maradt, a Népstadion közönsége azt láthatta csupán, hogy Flóri méterekkel a kapu mellé lőtte a labdát.

Nem éppen hogy, nem alig, nem egy sóhajtásnyival, hanem sok-sok méterrel lőtt mellé, hogy a labda még csak véletlenül se kerülhessen a hálóba.

Nem kellett magyarázat: a lelátókon ülők számára teljesen nyilvánvaló volt: nem történt kezezés, a büntető teljesen jogtalan volt, Flóri pedig magára vállalta azt, hogy nem elfogadva a jogtalan, meg nem szolgált előnyt és a legnagyobb lehetőséget, szándékosan hagyja ki a 11-est!

Bíróság előtt, nyilvános tárgyaláson, büntetés terhe mellett, persze ezt soha nem lehetne bebizonyítani (le is perdülhetett ugye az a fránya labda Albert lábáról), de nem is akarta senki bíróság elé vinni azt, ami történt.

Még a fradisták is teljesen egyetértettek a kihagyott büntetővel.

Az akkoriban még létező betyárbecsülethez, játékos fair playhez tartozott!

Mint ahogy az is, hogy a „kihagyott” 11-es után a Fradi még lőtt két további gólt (egyet éppen Albert), s a vége 5:0 lett a zöldek javára.

A csapat amúgy négy fordulóval a befejezés előtt egy ]]>Komlón aratott 4:0-s győzelemmel]]> nyeri meg matematikailag is a bajnokságot, hiszen akkor már 11 pont az előnye az Újpesttel szemben.

(Az már csak zárójelben fér ide, hogy közben az Arges Pitesti-t és a Zaragozát verik ki a kupából, s az év utolsó meccsén a Népstadionban pedig a Liverpool 1:0-s legyőzésével teszik le az alapjait annak, hogy a következő év januárjában egy immáron Liverpoolban aratott győzelemmel újabb lépést tegyenek a VVK-döntő felé; a válogatottal egy Ausztria és egy NDK elleni győzelemnek a részese ünnepeltünk, igaz, játszik akkor is, amikor az NDK-ban 1:0-ra kikapunk.)

Ha 1967-et így fejezi be Albert Flórián (emlékezzünk csak: januárban focisulit tart Brazíliában, a Fradival besöpör egy végül 8 pontos előnnyel megnyert bajnokságot, tizenhárom pontot verve a bronzérmet szerző Győri ETO-ra, a Népsport osztályzatai alapján ő lesz az „Év Játékosa”, 27 NB I-es meccsén 28 gólt szerez, a 7 Magyar Népköztársasági Kupa-találkozón, amelyeken pályára lép hatszor eredményes, a VVK-ban 6/4 a mérlege, a válogatott mind a 6 mérkőzésén játszik, gólt a dánoknak az Idrottsparkban… éppen ott… rúg, december 12-én, pedig megszületik a kisfia, ifjabb Albert Flórián!) már méltán mondhatná el magáról, hogy ez volt élete legszebb esztendeje, de a félkész tortára december 24-én, még rákerül az, amit a legvégén szoktak rátenni: igen, a hab.

A szentestére készülődő Albert család akkor még Árpád fejedelem úti otthonában közvetlenül a gyertyagyújtás előtt (micsoda dramaturgia) megcsörren a telefon.

Az MTI ügyeletese, Flóri kollégája, Boskovics Jenő van a vonal végén.

Nem cifrázza a mondókáját:

– Európa legjobb futballistájával beszélek? – kérdezi.

Tét nélkül kérdezheti, választ sem várva, hiszen kezében már ott van a Párizsból érkezett gyorshír:

1967 Aranylabdása: Albert Flórián.

folytatjuk...

Lakat T. Károly - ]]>www.tempofradi.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Szépségápolás (15) Nagyvilág (1446) Gasztronómia (539) Politika (1571) Történelem (13) Jobbegyenes (1696) Mozaik (42) Tv fotel (65) Egészség (50) Mozi világ (440) Gazdaság (640) Kultúra (4) Rejtőzködő magyarország (171) Belföld (5) Tereb (139) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Alámerült atlantiszom (142) Heti lámpás (232) Mondom a magamét (4343) Sport (729) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (482) Flag gondolja (33) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>