1866: engedélyezik az előre passzokat

Az 1863-ban Ebenezer Cobb Morley által megalkotott, majd a brit szövetség, a Football Association (FA) támogatását élvező első szabályok első módosításaira alig három évet kellett várni. Az ekkor még akár 183 méter hosszú és 91 méter széles pályán játszott játékban forradalmi változást jelentett a passzolás újradefiniálása. Kimondták ugyanis, hogy engedélyezett az előre passzolás, de csak abban az esetben, ha a gólvonal és a labdát megkapó játékos között van legalább három védekező játékos. Ez volt az első lépés a modern rugbyben lesnek tartott szabálytól a ma a futballban ismeretes lesszabály irányába. 1866-ban azt is elhatározták, hogy a kapuson kívül mezőnyjátékos nem érhet kézzel labdába.

1891: bevezetik a 11-est

Az ezt követő két és fél évtized számos újítást hozott a futballban, mégis, sokáig nem sikerült egyesíteni a külön utakon járó sheffieldi csapatok által meghonosított szabályokat az FA-féle regulákkal. Az IFAB megalakulása azonban pontot tett a viták végére. Az Egyesült Királyság négy szövetségének (Anglia, Skócia, Wales, Írország) két-két delegáltjából álló szervezet először 1886. június 2-án gyűlt össze. A döntéshozatal azóta sem változott: akkor is és ma is háromnegyedes többség kell, hogy egy javaslat átmenjen a rostán.

A kirúgást 1869-ben, a szögletrúgást három évvel később vezették be; sípot először 1878-ban használtak a játékvezetők. A tizenegyesrúgás (akkori nevén: halálrúgás) lehetősége sokáig fel sem merült, ami abból a felfogásból eredt, hogy egy úriember nem követ el szabálytalanságot. A játék népszerűségének növekedésével és elterjedésével párhuzamosan a versenyszellem is nőtt, ami magával vonta az egyre szaporodó szabálytalanságokat, így nem maradt más hátra, szankcionálni kellett a legsúlyosabb eseteket.

1912: tilos a kapusoknak kézzel érni a labdához a büntetőterületen túl

A labdarúgás iránti szeretet 1904-re a világ számos pontján utolérte a sport angliai népszerűségét, mikor Párizsban a házigazda Franciaország mellett Dánia, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Svédország és Svájc megalapította a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA); ennek elnöki posztját a francia Robert Guérintől a brit Daniel Burley Woolfall vette át. A FIFA végül 1913-ban lett az IFAB tagja, súlyát pedig mi sem jelzi jobban, minthogy ugyanannyi szavazattal rendelkezett, mint a négy szigetországi szövetség együttvéve.

A korszak legfontosabb szabálymódosítása az volt, amikor kimondták: a kapus a büntetőterületen kívül nem érhet kézzel labdába. A lesszabályon is enyhítettek: ettől kezdve a bedobás után már nem inthetett a partjelző (asszisztens), ha a labdát kapó játékos az átadás pillanatában közelebb volt az ellenfél alapvonalához, mint a labda és az utolsó előtti védőjátékos.

folytatjuk...

mult-kor.hu