Egy kis múltidézés…

A Pécs elleni 4:0-ás siker után már, mint újdonsült bajnok utaztunk Somogyba. Remek volt a hangulat, hiszen akkor még úgy tűnt, hogy a bajnoki cím mellett Nyíl lesz az európai Aranycipős is, de az „élet”, illetve Szlavkov beleszólt…

{…}A lerándult ezrek Üllői úti hangulatban ünnepelték a bajnokcsapatot. A bevonulás előtt Horváth István, a Képes Sport rovatvezetője átadta a játékosoknak a Képes Sport ajándékát: sporttáskában egy–egy teljes garnitúra ADIDAS szerelést! Ezt azért kapták a fradisták, mert a bajnokság során a mieink rúgták a legtöbb gólt!{…}

Az egyébként kaposvári születésű Murai Sanyi góljával szereztünk vezetést, de a sors fintoraként Kisteleki István, a későbbi MLSZ elnök, akinek köszönhetjük a 2006-os kizárásunkat egyenlített, bár a remek hangulatot még ő sem tudta elrontani.

A mérkőzés érdekessége volt még, hogy ezen a találkozón védett utoljára Hajdú Jóska, Attila édesapja.

{…}Kakas néhányszor bizonyíthatta, hogy méltó őre a bajnokcsapat kapujának. Aztán a 86. percben átadta helyét Hajdú Jóskának, hogy ő is bajnokcsapat tagjaként fejezze be pályafutását! És milyen a sors: az utolsó percben Hajdúnak minden tudására szükség volt, hogy egy bombalövéssel szemben megvédje a kaput! Igy Hajdú Jóska utolsó védése is méltó volt ahhoz a szép pályafutáshoz, amelyet tízezrek örömére a Ferencvárosban bemutatott. A játékvezetői sípszó ezúttal különösen sokatmondó volt: jelezte egy kiváló kapus pályafutásának a végét, és jelezte, hogy befejeződött az 1980—81-es bajnokság. És ami számunkra rendkívül fontos: a Ferencváros bajnoki elsőségével!{…}

34. forduló: 1981. június 17. Kaposvár, 16.000 néző
Kaposvár – Ferncváros 1:1
FTC: Kakas — Jancsika, Judik, Rab, Takács — Ebedli, Mucha—Murai, Nyilasi, Mörtel, Pogány
Cs: Hajdú, Szepesi 
G: Kisteleki ill., Murai

Állnak (balról): Szepessy, Mörtel, Rab, Judik, Mucha, Major, Kakas, Murai, Koch. Elől: Jancsika,
Takács, Nyilasi, Ebedli, Pogány, Szokolai, Hajdu J

Vissza jelenbe…

Most is 1:1 lett a mérkőzés végeredménye. De a helyzetünk közel sem olyan rózsás, mint akkor 32 évvel ezelőtt. Az ismert és egyelőre ismeretlen okok miatt nagyon gyengén focizunk. Két vereség után most is csak egy soványka 1 pontot sikerült összegründolnunk az NB 1 pofozógépe ellen.

Lélektelen, arcnélküli volt a játékunk, szinte helyzet nélkül játszottuk le a találkozót, ami lehetőségünk volt az csak a második félidő végéhez köthető, amikor a Kaposvár már teljesen behúzódott és őrizni akarta az egygólos vezetését.

Természetesen megemlíthetjük a bíró harmatgyenge produkcióját, hiszen még az első játékrészben Busait olyan egyértelműen rántották le a hazai védők a 16-oson belül, hogy a meze szinte leszakadt róla, de a síp néma maradt. De ezt már megszokhattuk.

Egy jó Fradi gólokkal verte volna meg ezt a Kaposvárt! De most nem vagyunk jók, sajnos.

Nagyon össze kell kapni ezt a társaságot, mert komoly bajok lesznek, ha ez nem fog sikerülni.

Talán Böde Dani 89.percben szerzett egyenlítő találata felrázza a csapatot ebből a csipkerózsika állapotból. Dani gólja az én olvasatomban egy úgynevezett „reménygól” – erre hitem szerint lehet építeni.

Holnap érkezik a Mezőkövesd, Wéber Gyuri gárdája…

Mikor javítunk, ha nem most?

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs