- 0
Lebontották a pályánkat, elveszítettük Leonardót, sőt a Depeche Mode koncert miatt Győrben(!) kell lejátszanunk az utolsó két hazai találkozónkat. Mi jöhet még? Ilyenkor szoktuk megrázni magunkat és győzni ebben a nehéz helyzetben.
Nagy Béla a hajdani legendás krónikás ilyet még nem jegyezhetett be egyetlen analeszébe sem, hogy az ETO Parkban fogadjuk az ősi riválisunkat, az MTK-t. Nos, múlt szombaton délután ez is megtörtént. Jól játszottunk, a megítélésem szerint az idei szezon leggyengébb játékát produkáló kék-fehérek ellen. Az első játékrészben is megvoltak a lehetőségeink, de nem jöttek össze a gólok. A második negyvenöt perc azonban már úgy alakult, ahogy azt minden Fradista várta és remélte, vágtunk kettőt, előbb Böde hozta kihagyhatatlan helyzetbe Somáliát, majd ő maga mattolta Grappionit. Boldogok voltunk, hiszen hoztunk 3 pontot a Garami legénységen, ráadásul Holmann Dávid személyében egy nagyon ígéretes srácot ismertünk meg ezen a találkozón.
A lefújást követően még abban reménykedtünk, hogy a Győr, az elméletileg Fradista Pintér Attila vezérletével, nem fogja félvállról venni a másnapi Honvéd elleni találkozót.
Sajnos csalódnunk kellett. Az ETO a szerdai kupadöntőre tartalékolva, szinte a C csapatát küldte ki a dobogóra törő Kispestiekkel szemben. Így gyakorlatilag csak az volt a kérdéses, hogy hány gólt ér el a Rossi –csapat a Pintér gárda ellen. Megpecsételve ezzel a mi dobogós reményeinket, hiszen most már valóságos csodának kell történnie, hogy legyen egyáltalán esélyünk a dobogóra. (Az Egernek pontot kellene csennie Kispestről L - , ami ugye lehetetlen vállalkozás, ismerve a hevesi csapat gondjait.)
Természetesen csak magunkat okolhatjuk, hogy így alakult, hiszen nem kellett volna kikapnunk a Honvédtól, a Győrtől és a Viditől, illetve pontot hagynunk Diósgyőrben.
Ennek ellenére egy rövid kis tanulságot azért levonnék. A játék lényege elveszett ezen a hétvégén, hiszen a Győr nem adta meg a lehetőségét sem annak, hogy pontot, vagy pontokat szerezzen Kispesten. A tartalékolás soha, de soha nem vezet sikerre, lásd - ki is kapott a Győr a pihentetett játékosaival a fedélzeten a szerdai Magyar Kupa fináléban.
Köszönjük Attila!
Becsülettel, felemelt fejjel utazhatunk Debrecenbe, ahol bár nem nekünk van tétje a találkozónak, vissza kell hoznunk a játék igazi szellemiségét, reméljük, hogy ebben partner lesz az immár kupagyőztes debreceni csapat, és nem fog a hazai pályáján is bekkelni. Akkor kialakulhat egy közönségszórakoztató játék, amelyből reményeim szerint mi kerülünk majd ki győztesen.
Hajrá Fradi!
Csépányi Balázs
