A múlt heti debreceni fiaskó után, elég kevesen látogattak ki a második Üllői úti mérkőzésünkre. Bár a négyezer néző hazai viszonylatban nem rossz, de a Fradi az azért mégis a Fradi. A találkozó úgy kezdődött, ahogy azt minden zöld szívű szurkoló elvárta. A kapujához szegeztük a baranyai legénységet, s ha nem is futószalagon, de szép számban szállítottuk a helyzeteket. Reálisan nézve 2-3 gólos előnnyel kellett volna a szünetre vonulnunk. Nem így történt, hiszen sorra hibáztuk el a lehetőségeinket, annak ellenére, hogy a Pécs nagyon gyengén focizott a mérkőzés ezen szakaszában.

A kimaradt lehetőségek elbizonytalanították a mieinket, s a félidő vége felé már nem jöttek be a cseleink, passzaink, elképzeléseink. S ezzel egyidőben a vendégek, mivel megúszták a mérkőzés első periódusát kapott gól nélkül, magabiztosabbak lettek. A csatáraink egész egyszerűen formán kívül játszanak már hetek óta. Abdi öncélúan rátekeredik a labdára, Oláh pedig elbújik a védők árnyékában, amikor meg elmozog és megjátszható lenne nem kap labdát a társaitól. Félix játékát nem sorolnám ezen a találkozón az Abdi-Oláh páros produkciójához, mert bár ő sem nyújtott jó teljesítményt, neki legalább voltak helyzetei, lehetőségei. Azt azonban érdemes megjegyezni róla, hogy magasságából adódó helyzeti előnyét nem tudja kihasználni, kamatoztatni a fejeseknél. Rendre lefejelik, elfejelik előle a beívelt labdákat.Személy szerint sokat vártam Jovanovics visszatérésétől, de sajnos nem tudta megváltani ezen a meccsen a világot. A középpályás játékunk gyorsabb, élénkebb lett agilis mozgása miatt, ezt a javára kell írni, de a második félidőben ő is beleszürkült a mezőnybe.

A szünet után a sikertelenségünknek köszönhetően görcsös lett a játékunk, így bár mi domináltunk csak kapufákig jutottunk. Nem jött jól Junior korai kiválása sem, mert az ő helyére beálló Balog, nem vette ki a részét a támadásokból, csak a  védőfeladatára koncentrált. A védelmünk fáradtan, enerváltan mozgott és szemmel láthatóan gondot okozott, mind Csizmadiának, mind Grúznak és még Ottennek is a gyér számú pécsi ellentámadások megakadályozása. Ahogy az örök törvény mondja, a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat, így is történt. A hajrában, Csizi és Maróti tétovázott és a köztük kilépő vendég támadó, a ma egyébként jól védő Ranilovics hasa alatt megszerezte a vezetést a csapatának.

Négy mérkőzés, mindössze két pont, nagyon gyenge kezdés, nincs ezen mit szépíteni. Meg is szólalt a "Prukner takarodj" rigmus. Nagyra értékeltem Prukner tavalyi munkáját és az elért eredményt, de most már én is úgy érzem váltani kellene és nem is feltétlenül az eredmények elmaradása miatt. Egész egyszerűen nincs sajátos arca a csapatnak. Elképzelés nélküli szedett-vetett társaságnak tűnünk.

Nem hiszem, hogy a Tanár Úr képes lesz felrázni a csapatot. Öltözői gondokról, éjszakai kimaradozásokról, klikkesedésről szólnak az információk. A Fradi ereje mindíg a csaptegységben rejlett, s ha igazak a hírek, akkor minden van a mi öltözőnkben csak csapategység nem. Ez pedig egyértelműen Prukner felelősége. Sürgősen rendezni kellene a sorainkat, mert a hétvégén ahhoz a Honvédhoz látogatunk, aki az elmúlt fordulókban rendre egy négyessel küldte haza ellenfeleit.

Reménykejünk egy jobb folytatásban, hiszen a remény hal meg utoljára.

 Osztályzatok:

Ranilovic 6– Csizmadia5, Grúz5 (Lisztes4.), Otten5, Junior6 (Balog5) – Jovanovics6, Maróti4, Tóth B.5 (Morales4) – Felix6, Oláh5, Abdi5

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs

Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője.