A Derby az Derby, nincs mese. Óriási várakozások előzték meg a fővárosi rangadót mind a két oldalról, de ez már megszokott. Természetesen egyik fél sem büszkélkedhetett az eddigi teljesítményével, de azért mind az Újpest, mind a Fradi győzelemmel hangolt az ÉV MÉRKŐZÉSÉRE. Ennek eredményeképpen félretette mindkét Tábor az eddigi gyenge szereplés okozta sokkot és letergiát, és minden erejével, idegszálával csak erre a napra koncentrált. Számos írás, nyilatkozat, múlt idézés jelent meg a rangadót megelőzően, amelyben egytől egyig azt írták a szerzők, hogy ez a mérkőzés független a két csapat éppen aktuális helyezésétől, ez egy külön meccs a bajnokságban, a két rivális és legnagyobb szurkolótáborral rendelkező budapesti klub között.
A mérkőzés előtt már órákkal elkezdtek gyülekezni a szurkolók a stadionnál, hangoltak a mérkőzésre. A beléptetéssel megint akadtak gondok, de most ez senkit nem érdekelt. Szinte teltház, 13000 néző várta óriási hangulatban, hogy Kassai Viktor útjára indítsa a labdát a 209. Fradi-Újpesten. A rendezők meg adták a módját a találkozónak, hiszen Vastag Csaba a tavalyi X-Faktor sármos győztese énekelte el a kezdés előtt a Himnuszt, megjegyzem nagyon jól, hiszen volt már ennek ellenkezőjére példa elég, ha csak Király Lindára vagy Vikidál Gyulára gondolok.
Nagyon jól, harciasan, keményen, de ugyanakkor pontosan játszva kezdtük a találkozót. Szinte minden párharcból győztesen kerültünk ki. Gyorsan jött a vezető gólunk is. A nagyon agilis, nagyszerű formába lévő Pölöskey Péter révén, aki egy tetszetős Somália kényszerítő után berobbanva lőtt közelről a tehetetlen Balajcza kapujába. Felrobban a stadion! Hatalmas élmény volt ismét tömött szektorokat látni és végre ünnepeli, örülni látni a szurkolóinkat. Nem álltunk meg, szinte szétziláltuk a lilák megilletődött védelmét, aminek eredményeképpen először Józsit választották el szabálytalanul a labdától a vendég védők a tizenhatoson belül. Kassai habozás nélkül megítélte a jogos büntetőt, amit Hakola nagyon könnyelműen végzett el, így az Újpest kapusa hárítani tudott. (Megjegyzem: ez volt a második megítélt 11-esünk ebben a bajnokságban - nem tudom van e olyan csapat aki ennél kevesebbet kapott volna...)

Osztályzatok:
Jova0 - Maróti6, Balog7, Klein6, Junior6 - Otten6 - Józsi6, Jovanovic7, Hakola6 (Abdi6) - Somalia7 (Lisztes-), Pölöskei7 (Tóth B.6)

A lila-fehérek továbbra sem találták az ellenszerét a játékunknak, s nem hogy feldobta volna őket a kivédett büntető, még, ha lehet zavarodottabban is játszottak, mint előtte. Növelni is tudtuk az előnyünket, most Jovanovics ment el a jobbszélen és egy visszacsel után középre adott, ahol a másik támadónk, a Pápa ellen is betaláló brazil Somália volt eredményes. 
Remek hangulatban vonultunk be a szünetre, önfeledt pillanatok voltak ezek, amelyekre nagyon régen nem volt példa az Albert Stadionban.
A második félidőben kicsit visszafogtuk a játékunkat, de két gólos vezetés után ez természetes is, ekkor az Újpestnél volt többet a labda, de még így is a mi kontráinkban volt több lehetőség. Cseréink is gyorsítottak a játékon, hiszen Abdi és Tóth Bence is nagyon jól kapcsolódott be a játékba.  A  harmadik cserént Lisztes Krisztián pedig megadta a mérkőzés csattanós záróakkordját, akkor amikor a 92.percben Abdi ragyogó beadását parádésan fejelte be az Újpest kapujába. Így 3:0 lett a derby vége!


Nagyon szép, igazi focidélután volt, végre hosszú böjti időszak után önfeledt boldogsággal. A találkozó lefújását követően felállva tapsolt a publikum, és a csapat is együtt ünnepelt a fanatikus zöld-fehér hívekkel.
Détári Lajos munkája tapintható, érezhető. Hétről-hétre jobban játszik a csapat,  és most végre az ősi rivális ellen nem csak az eredményt tudtuk hozni, hanem jól, helyenként tetszetősen is fociztunk.
Ez bíztató a jövőre nézve, hiszen, ahogy Döme mondta, számunkra csak most kezdődik a bajnokság.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs
Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője