Ma 2019 november 16. Ödön napja van. Holnap Hortenzia, Gergő napja lesz.
91ac927dd5ef815d5764266765d17766.jpg

EB-Történelem - A „legek” urai: az NSZK-verő csehszlovákok

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
A torna nagy hiányzója

Adrianus, ismertebb nevén Arie Haan meghatározó alakja volt a hetvenes évek holland (és németalföldi) labdarúgásának. 1969-től 1975-ig az Ajax, 1975 és 1981 között az Anderlecht profija, később a Standard Liege, a PSV és a Seiko játékosa. Elismertsége, alkalmassága, tehetsége ellenére 1983-ig csupán 35-ször szerepelt a holland nemzeti csapatban, az Elftalban, amelyben hat gól fűződik a nevéhez. 1974-ben és négy évvel később vb-ezüstérmes, s játszott még az 1980-as Eb-n is. Az 1976-os kontinenstornát azonban kihagyta, gyengébb formája miatt nem kapott a válogatottba meghívót.

Az NSZK-beli vb előtt Rinus Michels, az oranje szakvezetője gondban volt, mert valamennyi liberójelöltje – Rinus Israel, Aad Mansveld, Epi Drost, Barry Hulshof – sérüléssel küszködött. Aztán a mester gondolt egyet, és az eredendően középső középpályás Haant vonta hátra a posztra. Ötlete olyannyira bevált, hogy együttese a döntőig menetelt. Az 1978-as világbajnokságon Haan már az eredeti posztján vitézkedett, s lőtt két emlékezetes gólt, egyet Sepp Maiernek, egyet meg Dino Zoffnak. Amellett, hogy Arie Bombarie többszörös holland és belga bajnok, valamint többszörös BEK- és KEK-győztes is, arról nevezetes, hogy ő jegyzi a legtöbb szereplést (8) és a legtöbb gólt (5) az európai Szuperkupa-mérkőzéseken.

A Nemzeti Sport Online az olvasó elé tárja az eddigi 13 kontinenstorna eseményeit. Sorozatunk ötödik részében az ötödik Európa-bajnokság, az 1976-os jugoszláviai viadal történéseit elevenítjük fel zanzásítva.

A „legek" és az „elsők" Európa-bajnoksága volt az 1976-os jugoszláviai négyes döntővel végződő sorozat. Ezen a tornán regisztrálták a legjobb gólátlagot: összesen 19-szer került hálóba a labda, ami 4.75-os átlagot jelent meccsenként – ezt csak az 1960-as torna gólátlaga (4.25) tudta megközelíteni. A négyes döntők történetében itt volt a legtöbb hosszabbításba torkolló összecsapás, s mivel mind a négy találkozó ráadásban dőlt el, elmondható: az összes tornát figyelembe véve kizárólag ezen az Eb-n 100 százalékos a vonatkozó mutató. A négyes döntők történetében itt jegyezték fel a legtöbb piros lapot: hármat – ráadásul mindhárom kiállítás egy találkozón, a csehszlovák–holland elődöntőn történt.

Ez volt az első kelet-európai finálé. Első alkalommal ezen az Eb-n rúgtak 120 perc után tizenegyeseket, és első alkalommal ekkor hibázott szétlövésben ítéletvégrehajtó (Uli Hoeness). Ekkor értek el először mesterhármast Eb-n (Dieter Müller), mi több, csereként! A Szovjetunió első alkalommal hiányzott a végelszámolásnál; 1960 óta ezek voltak a helyezései: első, második, negyedik és második. Hollandia viszont először jutott ki a kontinensviadalra, amit további hat részvétele követett 2008-ig.

És még egy „leg": a jugoszláviai volt a legutolsó négyes finálé, 1980-ban ugyanis már nyolc válogatott szerepelt az itáliai Európa-bajnokságon.

HOLLANDIA: NAGY VOLT A MELLÉNY?

Hatalmas csatára volt kilátás Jugoszláviában, a szakértők az 1974-es világbajnoki döntő „visszavágóját" jósolták, várták a belgrádi fináléban – NSZK–Hollandia találkozót. A sors véletlenül vagy sem, ki tudja, úgy hozta, hogy a két gárda el is kerülte egymást az elődöntőben, ahol a címvédő nyugatnémeteknek a plávikkal, az oranjénak pedig a sötét lónak számító csehszlovákokkal kellett felvenniük a harcot.

Hollandia szinte a legjobb felállásban (hogy ki volt a nagy hiányzója, elolvashatja oldalt keretes anyagunkban), világbajnoki ezüstérmes csapatával várta a Csehszlovákia elleni mérkőzést, amelynek egyértelműen esélyese volt. Talán ez is volt a baj, a narancsmezes legénység ugyanis kissé könnyedén vette feladatát, talán le is becsülte csöppet riválisát, holott tudnia kellett volna, hogy a csehszlovákok előzőleg az angolokat (csoportfázis) és a szovjeteket (negyeddöntő) is elütötték a továbbjutástól.

A rendes játékidő végén 1–1-et mutatott az eredményjelző – a csapatkapitány, Anton Ondrus ide is, oda is betalált –, és 1:1 volt a kiállítások aránya is, előbb Jaroslav Pollákot küldte le második sárgával a játékvezető, aztán Johan Neeskens mehetett idő előtt zuhanyozni.

Sokáig nem történt semmi említésre méltó a hosszabbításban, az utolsó hat percre azonban összesűrűsödött minden: két csehszlovák gól is esett, a kettő között Wim van Hanegem piros lapot kapott – a hollandok sorsa megpecsételődött.

DIETER MÜLLER: BRAVÓ! ULI HOENESS: TE, JÓ ÉG!

Bezzeg a nyugatnémeteké! A címvédő, egyben friss világbajnok gárda már kétgólos hátrányban volt az otthon játszó és ennek köszönhetően csaknem 80 ezer szurkoló által űzött, hajtott jugoszláv válogatottal szemben – amely remek garnitúra volt egyébiránt, példának okáért hetedikként végzett az 1974-es vb-n –, ám a német mentalitás, mint oly sokszor a futballtörténelemben, ezúttal is kihúzta a Nationalelfet a csávából. (Amelyben az Eb-győztes csapathoz képest nem játszott már Höttges, Breitner, Netzer, valamint a komplett Heynckes, Gerd Müller, Kremers csatársor sem.)

Magyar kapcsolat

A tornagyőztes csehszlovákoknál két magyar nemzetiségű játékos is szerepelt: Koloman Gögh, azaz Gőgh Kálmán és Jozef Móder, vagyis Móder József. Előbbi a csehországi Kladnóban született 1948-ban, első klubja gyerekként a Gútai Barátság volt. 1974 és 1980 között 55-ször szerepelt (és 1 gólt szerzett) a csehszlovák válogatottban, 1976-os Európa-bajnoki címe után négy évvel Eb-bronzot nyert. Ezen időszak alatt mindvégig a Slovan színeiben futballozott, aztán Ausztriába tette át a székhelyét, és – két rövid hazatérést, a kétesztendőnyi dunaszerdahelyi játékot és az ugyancsak kétesztendőnyi pozsonyi edzősködést leszámítva – ott játszott, majd dolgozott edzőként. Utóbbi országban is érte a halál 1995-ben, közlekedési baleset áldozata lett. Emléke előtt tisztelegve róla nevezték el az FK Gúta stadionját. Móder a Felvidéken, Tardoskedden látta meg a napvilágot 1947-ben, 1972 és 1977 között 17 meccsen három gólt szerzett a csehszlovák válogatottban. Első felnőttcsapata az Inter Bratislava, az 1976-os Eb idején a Lokomotíva Kosice játékosa, a nyolcvanas évek elején pedig az osztrák Grazer AK-ban légióskodik.

 

Jöttek a csehszlovákok – és diadalmaskodtak az NSZK elleni döntőben (Fotók: Imago)

A szünet után beálló Heinz Flohe bő egy óra elteltével szépített, majd az utolsó Eb-jén részt vevő sapkás kapitány, Helmut Schön – élete egyik utolsó nagy húzásaként – az utolsó tíz percre behozta az újonc Dieter Müllert.

A 22 éves, Dieter Kasterként született kölni támadó méltó maradt a dicsőséges Müller névhez, nem sokat tétlenkedett, alig, hogy pályán volt, kiegyenlített. Jöhetett a hosszabbítás. Annak is a hajrája, legvége: Müller az utolsó öt percben berámolt még két gólt (4–2), döntőbe juttatva övéit.

Ott Csehszlovákia ellen is betalált, 1–2-re módosítva az állást, az ellenfél ugyanis újfent elhúzott már két góllal. Ezúttal Bernd Hölzenbein volt az, aki a hajrában (90. perc...) egalizált, s megint jöhetett a hosszabbítás. Amelyben nem esett gól, ismétlés helyett tizenegyesek következtek, melyek során egyetlen rúgó sem hibázott az első három sorozatban.

A negyedikben Ladislav Jurkemik mattolta Sepp Maiert, Uli Hoeness viszont az égbe lőtt, így Antonín Panenkára maradt a döntés. Ő alányúlt a labdának, amely az elmozduló Maier elárvult helyén, középen esett be a hálóba (ezt hívjuk azóta panenkázásnak) – Európa-bajnok Csehszlovákia!

A nyugatnémet válogatottban ezen a meccsen századszor fellépő Franz Beckenbauer utolsó nagy tornáján vett részt, 1977-ben elköszönt a Nationalelftől. Dieter Müller kicsit tovább húzta, pályára lépett még az 1978-as vb-n, majd 12 mérkőzésen szerzett 9 gólja ellenére többé nem számítottak rá a válogatók – köztük az 1984-től '90-ig kapitánykodó Ferenc Császár sem...

NYILASI ÖTSZÖR – HIÁBA

A magyar válogatott a 2. kvalifikációs csoportba kapott besorolást Luxemburg, Wales és Ausztria mellé. Papíron a Friedrich Koncilia, Robert Sara, Bruno Pezzey, Herbert Prohaska és Hans Krankl nevével fémjelzett osztrákok lettek volna a legizmosabb vetélytársak, ám hiába sikerült végül megelőzni őket, Wales mindkétszer megtréfálta a mieinket, és eléjük furakodott. A csoport végeredménye ekképpen festett: 1. Wales 10 pont, 2. Magyarország 7, 3. Ausztria 7, 4. Luxemburg 0.

A sorozat zárásaként együttesünk már tét nélküli örömfocit mutatott be Luxemburg ellen, a 8–1-es gólgálából az ötödik válogatott meccsét játszó Nyilasi Tibor öt találattal vette ki a részét – a II. világháború utáni érában ez az egyéni gólcsúcs a magyar válogatottban.

Maracana

Crvena Zvezda Stadion, avagy népszerű nevén – a riói Maracana után szabadon – Marakana. Itt rendezték az Eb nyugatnémet–jugó elődöntőjét és a döntőt is. A megelőző években további két fontos meccset játszottak ebben az arénában: az 1973-as Ajax–Juventus (1–0) BEK-finálét, amelyen 91 564-en szorongtak a lelátókon, és az 1975-ös Cz–FTC (2–2) KEK-elődöntőt, hivatalos adatok szerint 96 070, becslések szerint viszont 110 ezer néző előtt.

5. EURÓPA-BAJNOKSÁG, JUGOSZLÁVIA (1976. JÚNIUS 16–20.)
Elődöntő
Csehszlovákia–Hollandia 3–1 (1–0, 1–1, 1–1) – h. u.
Zágráb, 18 000 néző. V: Thomas (walesi)
G: Ondrus (19.), Nehoda (114.), F. Vesely (118.), ill. Ondrus (73. – öngól)
NSZK–Jugoszlávia 4–2 (0–2, 2–2, 2–2) – h. u.
Belgrád, 70 000 néző. V: Delcourt (belga)
G: Flohe (65.), D. Müller (80., 115., 118.), ill. Popivoda (18.), Dzsajics (32.)
 
A 3. helyért
Hollandia–Jugoszlávia 3–2 (2–1, 2–2, 2–2) – h. u.
Zágráb, 6700 néző. V: Hungerbühler (svájci)
G: Geels (27., 107.), W. van de Kerkhof (39.), ill. Katalinszki (43.), Dzsajics (82.)
 
Döntő
Csehszlovákia–NSZK 2–2 (2–1, 2–2, 2–2) – 11-esekkel 5–3
Belgrád, 35 000 néző. V: Gonella (olasz)
Csehszlovákia: Viktor – Pivarník, Jozef Capkovic, Ondrus, Gögh – Dobias (F. Vesely, 94.), Panenka, J. Móder – Masny, Svehlík (Jurkemik, 80.), Nehoda
NSZK: Maier – Vogts, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Dietz – U. Hoeness, Wimmer (Flohe, 46.), Bonhof, Beer (Bongartz, 80.) – D. Müller, Hölzenbein
G: Svehlík (8.), Dobias (25.), ill. D. Müller (28.), Hölzenbein (90.)
A 11-est belőtte: Masny, Nehoda, Ondrus, Jurkemik, Panenka, ill. Bonhof, Flohe, Bongartz
 
Gólkirály: D. Müller (NSZK-beli) 4 gól
A torna csapata: Viktor (Csehszlovákia) – Pivarník (Csehszlovákia), Beckenbauer (NSZK), Ondrus (Csehszlovákia), Krol (Hollandia) – Pollák (Csehszlovákia), Panenka (Csehszlovákia), Bonhof (NSZK) – D. Müller (NSZK), Nehoda (Csehszlovákia), Dzsajics (Jugoszlávia)

Hegyi Tamás - nso.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (37) Szépségápolás (15) Rejtőzködő magyarország (171) Történelem (13) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Autómánia (61) Gazdaság (631) Egészség (50) Sport (729) Mozaik (42) Flag gondolja (33) Heti lámpás (218) Irodalmi kávéház (472) Jobbegyenes (1634) Tereb (138) Mondom a magamét (4077) Életmód (1) Kultúra (4) Nagyvilág (1439) Politika (1571) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (5)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>